161311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolo- benzodiazepinon-származékok előállítására
161311 mos aromás alkoholokat alkalmazhatunk. Kis szénatomszámú alifás alkoholként előnyösen metanolt, etanolt, propanolt és izopropanolt; aromás alkoholként benzilalkoholt; kis szénatomszámú tioalkoholként metántiolt, etántiolt, propántiolt, izopropántiolt és toluoltiolt; di-(kis szénatomszámú)-alkilaminként dimetilamint, dietilamint, dipropilamint, metiletilamint és metilpropilamint alkalmazhatunk. Az eljáráshoz azonban más, a fentiekben fel nem sorolt alkoholokat, tioalkoholokat és dialkilaminokat is alkalmazhatunk. A származékok optimális előállítása céljából a reakciót előnyösen a reakcióval szemben inert oldószerben végezhetjük el. E célra pl. diklórmetánt, kloroformot, széntetrakloridot és etilacetátot alkalmazhatunk. A reakció hőmérséklete nem korlátozott, azonban előnyösen kb. 25—35 C°-on dolgozhatunk. Megjegyezzük, hogy a fent említett RH képletű alkoholok, tioalkoholok és dialkilaminok hozzáadása útján a gyűrűs szerkezet 11-helyzetébe a megfelelő R csoportot visszük be. Az antibiotikumnak valamely (II) általános képletű vegyülettel történő reagáltatása útján kapott vegyületet könnyen (III) képletű vegyületté alakíthatjuk. A gyűrű 11-helyzetében levő szubsztituens eltávolítását előnyösen oly módon végezhetjük el, hogy az (I) általános képletű vegyületet nemalkoholos, szerves oldószerben (pl. n-hexánban, acetonitrilben, acetonban, kloroformban vagy etilacetátban) oldjuk. Az oldószert előnyösen fölös mennyiségben alkalmazhatjuk. Az eljárást előnyösen szobahőmérsékleten végezhetjük el, azonban a reakció elősegítése és a reakcióidő csökkentése céljából magasabb hőmérséklet alkalmazása is előnyös lehet. Az oldatban képződő csapadékot szokásos módszerekkel (pl. szűréssel, dekantálással vagy centrifugálással) izolálhatjuk. A (III) képletű vegyületet, (I) általános képletű vegyületté alakíthatjuk vissza. A reakciót oly módon végezhetjük el, hogy a (III) képletű vegyület oldatához az alábbiakban ismertetett módon valamely (II) általános képletű vegyületet adunk. A találmányunk tárgyát képező eljárással előállított antibiotikum és származékai sokfajta mikroorganizmussal szemben nagyfokú aktivitást mutatnak. Az alábbiakban az (I) általános képletű 11-metoxi-vegyület antimikrobás hatékonyságát igazoljuk. A vegyület aktivitását a szokásos agar sorozathigításos módszerrel meghatározott minimális gátló koncentráció (MGK) formájában fejezzük ki. A kísérleteket baktériumokon a glükózbouillonos módszerrel, míg gombákon és élesztőkön Sabouraud táptalaj felhasználásával végezzük el. A teszt-táptalajt 30 C°-on 24—72 órán át inkubáljuk és a MGK értékét az organizmus növekedését gátló vegyület-koncentrációban (mcg/ml-ben) fejezzük ki. A tesztet az (I) általános képletű 11-metoxivegyülettel végezzük el. A kapott eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze: Teszt-organizmus MGK 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Staphylococcus aureus 209—P Bacillus substilis ATCC 6633 Corynebacterium xerosis Sarcina lutea Escherichia coli Pseudomonas aeruginosa Proteus vulgaris Aspergillus niger Penicillium chrysogenum Q—176 Saccharomyces cerevisiae Torüla utilis Candida albicans 6.2 12.5 25.0 25.0 100.0 100.0 100.0 50.0 25.0 50.0 50.0 50.0 Az alábbiakban a 11-metoxi-vegyületnek bakterofágokkal szemben mutatott hatását in vitro teszttel határozzuk meg. A tesztet* oly módon végezzük el, hogy 1 ml, 2xl04/ml teszt-fág részecskét tartalmazó, 0,01 mólos trisz—HCl pufferrel (pH 7,2) képezett szuszpenziót a meghatározandó teszt-vegyületnek a fenti pufferrel képezett megfelelő hígításához (1 ml) adunk. Az elegyet (0,1 ml) 1 órán át 37 C°-on inkubáljuk, majd 1,5% tápagart tartalmazó Petri-csészébe öntjük. A fág-számlálást a csepp módszer segítségével a megfelelő gazda-törzzsel végezzük el és a fágok éppen 50%-át inaktiváló mennyiséget mcg/ml-ben fejezzük ki. Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Teszt-fág 50 % fág-aktivitást inaktiváló koncentráció Escherichia coli Tt fág 0,1 Escherichia coli T 2 fág 3.2 Escherichia coli T 3 fág 0,2 Escherichia coli T 4 fág 3.2 Escherichia coli X fág 1.0 Escherichia coli ß fág 12.5 Escherichia coli MS—2 fág 12.5 Bacillus subtilis M—2 fág 0,2 Bacillus subtilis SP—10 fág 0,2 Lactobacillus acidophilus J t fág 50.0 Pseudomonas aeruginosa P t fág 12.5 E vegyületek egyes képviselői antivírusos és tumorgátló hatást is mutatnak. Az (I) általános képletű 11-metoxi-vegyület a herpes simplex hominis DNS vírussal szemben in vitro aktívnak bizonyul. E kísérleteknél 0,1 és 0,05 mg/ml, 10% dimetilszulf oxidot tartalmazó desztillált vízzel képezett dózisokat Hanks oldattal képezett, 10~3' 5 hígítású vírus-szuszpenzió egyforma részleteivel kémcsőben összekeverünk. Különböző érintkezési idők után (22 C°-on) 10—10 db, NMRJ törzshöz tartozó, 15—19 g súlyú hímegérből álló csoport állataiba 0,2 ml dózist fecskendezünk, melyet előzetesen Hanks oldatban mint LD95 értéket megtitrálunk. Kontrollként 10 egérbe 0,2 ml vírus-szuszpenziót és 10% dimetilszulf oxidot tartalmazó, 11-metoxi-vegyülettől mentes desztillált vizet fecskendezünk. A kontroli-csoport 100%-os pusztulási aránya 1 és 4 órás érintkezési idő után 20%-ra és 6 órás érintkezés után 0%-ra csökken. Ez azt jelenti, 4
