161200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált aminoalkoxifenolészterek előállítására

161200 az immun reakció elnyomására, amely meleg vérű állatfajok védekező mechanizmusa idegen testek ellen. Így például felhasználhatók autoimmunizációs betegségben és átültetett szervek vagy bőrátültetések kivetésének megakadályozására, például kutyákon és egereken vese-vagy bőrátültetések kivetésének megakadályozására, vagy egereken birkák vörös vértestecskéinek befecskendezése által kiváltott antitest-reakció elnyomására. A vegyületek perorálisan vagy parenterálisan, például szubkután alkalmazhatók a szabad bázis vagy fiziológiailag elfogadható sója alakjában napi 2—10 mg/kg testsúly adagban naponta egyszer vagy 2—4 alkalommal. A vegyületek hatása hasonló és adagolása azonos az azatioprinével, de szükség esetén nagyobb adagok hoszszabb ideig alkalmazhatók kisebb toxicitása és nagyobb hatásbeli. specificitása következtében. Ezenkívül a találmány szerinti eljárással készült vegyületeknek központi depresszív hatása van, és ugyanolyan módon és ugyanolyan menynyiségben alkamazhatók, mint a klórdiazepoxid, például nappali nyugtatókként pszichoneurózisban. A következő példák szemléltetik a talá!mány szerinti eljárás végrehajtását. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokokban adjuk meg. 1. példa a) 2-(3-Dimetilatnino-propoxi)-fenol 55 g (0,5 mól) pirokatechinnek 150 ml izopropilalkohollal készült szuszpenzióját keverés közben hozzáadjuk 27 g (0,5 mól) nátriummetilátnak 850 ml izopropüalkohollal készült oldatához. Sötétkék oldat keletkezik, majd csapadék válik ki. A kékes színű keveréket szobahőmérsékleten 15 percig keverjük, hozzáadunk 270 ml (0,56 mól) 2,1 n toluolos 3-dimetilamino-propilklorid-oldatot, és visszafolyatás közben 6 óra hosszat forraljuk. A csapadék fokozatosan feloldódik, és nátriumklorid válik ki. A sötét színű reakciókeveréket végül éjjelen át szobahőmérsékleten tartjuk. Ezután az izopropilalkohol és a toluol zömét ledesztilláljuk, végül 2 torr nyomáson, és a lehűlt maradékot 600 ml éterrel és 100 ml vízzel rázzuk. A sötét színű anyag csaknem teljesen a vizes rétegbe kerül. A réteseket elválasztjuk, a vizes fázist 2 ízben 300—300 ml éterrel extraháljuk, és az egyesített éteres kivonatokat magnéziumszulfáton megszárítjuk. Az étert elpárologtatva és a maradékot ledesztillálva 54 g cím szerinti vegyületet kanunk 0,2 torr nyomáson 105—109° forrásponttal. b) 2-(3-Dimetilamino-propoxi)-fenol-propionsavészter 20 g (0,103 mól) 2-(3-dimetilamino-propoxi)-fenolnak 50 ml benzollal készült jéggel hűtött oldatába keverés közben részletekben hozzáadjuk 40 ml (0,31 mól) propionsavanhidridnek 50 2 ml benzollal készült oldatát. Szobahőmérsékleten való 15 percig tartó keverés, majd keverés és visszafolyatás közben való 1 órai forralás után a benzolt ledesztilláljuk, és a maradékot 5 0,2 torr nyomáson vízfürdőben 65°-ra melegítve ledesztilláljuk a fölös anhidrid zömét. A visszamaradt olajat 200 ml éterben oldjuk és az oldatot 12 g nátriumhidrogénkarbonátnak 200 ml vízzel készült oldatával mossuk. A vizes fázist K) nátriumkloriddal telítjük, és 2 ízben 100—100 ml éterrel extraháljuk. A magnéziumszulfáton megszárított éteres rétegeket bepárolva 24 g olajat kapunk. Ezt ledesztillálva 22,4 g cím szerinti vegyületet kapunk 0,2 torr nyomáson 115—118° 15 olvadásponttal. c) 2-(3-Dimetilamino-propoxi)-fenol-propionsavészter-hidroklorid 20 A bázisnak 400 ml éterrel készült oldatához hozzáadunk 13 ml 6,7 n alkoholos hidrogénkloridot tartalmazó 400 ml étert, mire a hidroklorid kiválik nagy térfogatú csapadék alakjában. Ezt 15 perc múlva nitrogén atmoszférában el-25 különítjük, éterrel mossuk és vákuumban megszárítva 23 g terméket kapunk 119—121° olvadásponttal. 70 ml vízmentes alkohol és 300 ml éter elegyéből kikristályosítva 21,5 g cím szerinti hidrokloridot kapunk 119—121° olvadás-30 ponttal. 2. példa 2-(3-Dimetilamino-propoxi)-fenol-fahéjsav-35 észter-hidroklorid 20 g (0,103 mól) 2-(3-dimetilamino-propoxi)-fenolnak 100 ml kloroformmal készült oldatát hozzácsepegtetjük 17,5 g (0,105 mól) cinnamoil-40 kloridnak 100 ml kloroformmal készült, 15°-on tartott oldatához. Ezután a keveréket 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, és viszszafolyatás közben 1 óra hosszat forraljuk. Az oldószert elpárologtatva félig szilárd anyag ma-45 rad vissza. Ezt előbb éterrel, majd 250 ml forrásban lévő acetonnal digerálva kristályos anyag marad vissza. A nyers hozam éjjelen át való hűtés után 28,5 g. Olvadáspontja 134—136°. 130°tól zsugorodik. '"5 ml metanol és 200 ml éter 50 elegyéből átkristályosítva 23 g színtelen anyagot kapunk 136—138° olvadásponttal. A terméket 100 ml vízben oldjuk, az oldatot lehűtjük, és hozzáadjuk 8,8 g káliumkarbonátnak 50 ml vízzel készült hideg oldatát. A fel-55 szabadított bázist 3 ízben 150 ml éterrel extraháljuk, a kivonatot 4 ízben 50—50 ml vízzel mossuk, és magnéziumszulfáton megszárítjuk. Az étert elpárologtatva 18,4 g 2-(3-dimetilamino-propoxi)-fenol-fahéj savésztert kapunk. Ennek a 60 bázisnak 400 ml éterrel készült oldatát 300 ml 9,1 ml 6,25 n alkoholos hidrogénkloridot tartalmazó éterrel kezelve a hidroklorid gyanta alakjában kicsapódik, beoltva és lehűtve kikristályosodik. Az így kapott 19 g termék olvadás-65 pontja 136—138°. 50 ml metanol és 170 ml éter