161199. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolin-2-on-származékok és sóik előállítására

161199 4 (V) általános képletnek megfelelő kinazolinon­-származékok — ahol R, R2 és R3 jelentése a fent megadott — új anyagok. Ezek a vegyüle­tek állatkísérletekben rendkívül erős, és kis to­xicitású gyulladásgátló anyagoknak bizonyul­tak, ugyanakkor egyéb kinazolinon-származékok előállításánál közbenső termékként alkalmazha­tók, így pl. az l-metil-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kina­zolinon és az l-(/?-etoxietil)-4-(o-fluorfenil)-6--klór-2(IH)-kinazolinon jelentős mértékben gá­tolják a patkányokon karragénnel kiváltott ödé­mát, ugyanakkor az új vegyületek akut, szub­akut és krónikus toxikussága viszonylag igen csekély. A találmány szerinti eljárással előállít­ható új vegyületek említett előnyös tulajdonsá­gainak szemléltetésére az alábbi táblázatban bemutatjuk a fent említett két kinazolinon-szár­mazékkal és az ismert és jelenleg is széles kör­ben alkalmazott gyulladásgátló szerrel, a fenil­butazonnal (3,5-dioxo-l ,2-dif enil-4-n-butil-pira­zolidin) végzett összehasonlító farmakológiai kí­sérleteink eredményeit. E kísérletek során a gyulladásgátló hatást a szokásos patkányláb-ödé­ma-módszerrel vizsgáltuk, amely szerint a ste­rilizált 0,9%-os nátriumklorid-oldattal készített 1%-os karragén-oldat 0,05 ml adagjának injek­ciója által okozott ödémának az 1 órával előbb orálisan (a táblázatban megadott adagokban) be­adott vegyület általi gátlását mértük 3, 4 ill. 5 órával a karragén-injekció beadása után, a képződött ödéma átlagos térfogatának mérése alapján. A vegyületek toxikusságát a szokásos módon meghatározott LDso-értékben adtuk meg; emellett azonban megjegyzendő az is, hogy a fenilbutazonnal kezelt állatok ürülékében a kí­sérlet utáni napon belső vérzés jelei mutatkoz­tak, míg a találmány szerinti új vegyületek ese­tében ez nem volt tapasztalható. Az említett kísérletek eredményeit az alábbi táblázat, mutatja: Táblázat 2 O0 00 Vizsgált vegyület < s 00 ^5 ed ° cfl 00 3 S X c 'S -; _S 0 . a H ft >J l-metil-4-fenil-6-nitro-50 32,9 -2(lH)-kinazolinon 100 400 50,9 60,6 >1500 l-(/S-etoxietil)-4-(o-50 33,5 -fluorfenil)-6-klór-100 43,4 >1500 -2 (1 H)-kinazolinon 200 59,5 fenilbutazon (ismert) 50 400 31,0 53,5 780 10 15 20 25 30 35 40 sokkal kisebb toxikusságú és káros mellékhatá­soktól való mentességük következtében bizton­ságosan alkalmazhatók oly adagolásban, amely­ben a fenilbutazon már toxikus tüneteket vált ki. A találmány szerinti új vegyületek belső vér­zést 1000 mg/kg feletti orális adagokban sem okoztak a kísérleti állatokon. Az (I) általános képletű vegyületeket (és ezek sorában a szűkebb körű (V) általános képletnek megfelelő új termékeket) a találmány szerinti új eljárással oly módon állítjuk elő, hogy a (11} általános képletű trihalogénacetamido-benzofe­non-származékokat ammóniával reagáltatjuk. Az ennek során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (II) általános képletű trihalogénacetamido­-benzofenon-származékok új vegyületek. Ezeket'a vegyületeket pl. úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő 2-aminobenzof enon-származékokat tri­halogénecetsavval vagy reakcióképes származé­kával reagáltatjuk. A kinazolinon-származékok előállítása során a (II) általános képletű trihalogénacetamido-benzo­fenon-származékokat oldószer jelenlétében rea­gáltatjuk ammóniával. Oldószerként előnyösen alkoholokat, pl. metanolt, etanolt, izopropanolt, terc. butanolt vagy hasonló vegyületeket alkal­mazunk. Az ammóniát sztöchiometrikus vagy azt meg­haladó mennyiségben, gáz vagy folyadék alak­jában vagy alkoholos oldata formájában adjuk a reakcióelegyhez. A reakció általában szoba­hőmérsékleten megy végbe, kívánt esetben azon­ban a reakció sebességét melegítéssel vagy hű­téssel szabályozhatjuk. Látható a fenti táblázat adataiból, hogy az új vegyületek azonos adagolás esetén nagyobb ha­tásúak, mint az ismert fenilbutazon, emellett Az R helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű kinazolinon-származékok a keto-enol tautoméria fellépése miatt a megfelelő 2-hidroxikinazolin-származékok alakjában is képződhetnek. Ezek a kinazolin-származékok megfelelő bázisokkal, pl. nátriumhidroxiddal, ká­liumhidroxiddal, nátriumkarbonáttal, káliumkar­bonáttal és hasonló vegyületekkel reagáltatva sóikká alakíthatók. A találmány szerinti eljárással pl. a következő kinazolinon-származékokat állítjuk elő: 4-fenil~2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-5-klór-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-7-klór-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-bróm-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-metil-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-metoxi-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, 4-f enil-6-metiltio-2 (1 H)-kinazolinon, 4-fenil-6-metilszulfonil-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-trifluormetil-2(lH)-kinazolinon, 4-fenil-6-klór-8-nitro-2(lH)-kinazolinon, 4-f enil-6,8-diklór-2 (1 H)-kinazolinon, 65 4-fenil-6,7-dimetoxi-2(lH)-kinazolinon, 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom