161177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-fenoxiecetsav-származékok előállítására

161177 mérsékleten (20 C°) vagy az alatt, előnyösen +5 és —10 C° között iners szerves oldószerben, pél­dául benzolban, toluolban, kloroformban vagy dietiléterben, végezzük. A reakciót ugyan maga­sabb hőmérsékleten is végrehajthatjuk, ebben az 5 esetben azonban hűtésre van szükség, mert a reakció erősen exoterm. Ha a IX általános kép­letű vegyületeket a szabad alkoholok alakjában alkalmazzuk, akkor célszerű a reakció során fel­szabaduló hidrogénhal ogenidet savlekötőszerrel, 10 például egy alkálifémkarbonáttal (pl. káliumkar­bonáttal) vagy piridinnel, lekötni. A savlekötő­szert a IX általános képletű alkohol feleslege pó­tolhatja. IX általános képletű alkoholátokként célszerűen a nátrium- vagy káliümalkoholátokat 15 alkalmazzuk. A b) szakaszban leírt eljárásban kiindulási anyagokként használt olyan II általános képletű vegyületek, amelyek képletében Y hidrogénato­mot jelent, úgy állíthatók elő, hogy VII általános 20 képletű vegyületeket — ebben a képletben R, Rt és R3 a fenti jelentésűek — halogénezünk. A halogénezést megfelelő halogénezőszerekkel, pél­dául klórral vagy brómmal, iners szerves oldó­szerben, például egy klóralkánban, pl. diklór- 25 metánban, kloroformban vagy széntetraklorid­ban, végezzük. A reakciót célszerűen szobahő­mérsékleten kezdjük, és a forrási hőmérsékleten folytatjuk. Ha a VII általános képletű vegyüle­teket sav alakjában alkalmazzuk, akkor a II ál- 30 talános képletű vegyületeknek a halogénezés során képződött savhalogenidjeit vízzel való ke­zeléssel át kell alakítani a megfelelő savakká. A c) szakaszban leírt eljárásban kiindulási anyagokként használt Ic általános képletű ve- 35 gyületekhez például úgy juthatunk, hogy Va ál­talános képletű vegyületeket — ebben a képlet­ben Rx és x a fenti jelentésűek — iners szerves oldószerben, például dimetilacetamidban, szoba­hőmérsékleten (kezdeti hőmérséklet) és, ha ma- 40 lonsavszármazékokat kívánunk előállítani, leg­feljebb 80 C°-on (végső hőmérséklet), ha viszont ecetsavszármazékokat kívánunk előállítani, kb. 110 C°-nál magasabb végső hőmérsékleten, elő­nyösen a szabad fenoloknak például dimetilace- 45 tamidban nátriumhidriddel való reagáltatásával kapott fenolátjaik alakjában levő IVa általános képletű vegyületekkel reagáltatunk, az így ka­pott X általános képletű vegyületeket — ebben a képletben Rí, R3, Z és Rx a fenti jelentésűek 50 — alkalmas halogénezőszerrel, — például klór­ral vagy brómmal, a VII általános képletű ve­gyületekre leírt módon átalakítjuk XI általános képletű vegyületekké — ebben a képletben R1, R3 , Rx és X a fenti jelentésűek —, majd ezeket 55 iners szerves oldószerben, például dimetilaceta­midban szobahőmérsékleten (kezdeti hőmérsék­let) és, ha malonsavszármazékokat kívánunk előállítani, legfeljebb 80 C°-on (végső hőmérsék­let), ha viszont ecetsavszármazékokat kívánunk 60 előállítani, kb. 110 C-nál magasabb végső hő­mérsékleten, előnyösen a szabad fenoloknak pél­dául dimetilformamidban nátriumhidriddel való reagáltatásával kapott fenolátjaik alakjában le­vő III általános képletű vegyületekkel reagáltat- 65 juk. A leírt eljárással analóg módon állíthatjuk elő ismert kiindulási vegyületekből azokat a II általános képletű vegyületeket, amelyek képleté­ben Y —COOR általános képletű csoportot jelent. A találmány végrehajtása során kiindulási anyagokként használt többi vegyület vagy már ismert, vagy ismert módon ismert kiindulási anyagokból előállítható. Az I általános képletű termékek a reakcióke­verékekből ismert módon, például extrahálással, bepárlással, nagyvákuumban való desztillálással stb., elkülöníthetők, és ismert módon, például át­kristályosítással, tisztíthatók. Azok az I általános képletű vegyületek, ame­lyek bázikus észtercsoportot tartalmaznak, át­alakíthatók savaddíciós sóikká, illetve kvaterner ammóniumvegyületeikké. A savaddíciós sók elő­állítására különösen alkalmasnak bizonyultak a következő savak: sósav, hidrogénbromid, kén­sav, foszforsav, benzoesav, ecetsav, maleinsav, fumársav,p-toluolszulfonsav és benzolszulfon sav. Alkalmas kvaternizálószereknek bizonyultak például az egyenes láncú alkilbromidok, -klori­dok és -jodidok, mint a metilbromid, metilklo­rid, metiljodid, etilbromid és etiljodid, továbbá az egyenes láncú dialkilszulfátok, mint a dimetil­szulfát. Az I általános képletű savak (olyan I általános képletű vegyületek, amelyek képletében R hid­rogénatomot képvisel) sóképző kationokkal ala­kítható át sóikká. Erre a célra például alumí­niumsók, nem toxikus alkálifémsók, például ká­lium- és nátriumsók, nem toxikus földalkálifém­sók, pl. magnézium- és kalciumsók, ammónium­sók, továbbá legalább egy nitrogénatomot tartal­mazó szerves bázikus vegyületeknek, például fi­ziológiailag elviselhető primer, szekunder és ter­cier aminoknak, például etanolaminnak, dieta­nolaminnak, trietanolaminnak stb. a megfelelő ammóniumsói jönnek figyelembe. A találmány szerinti eljárással előállított I ál­talános képletű vegyületeknek, valamint sóiknak és kvaterner ammóniumvegyületeiknek előnyös farmakodinamikai tulajdonságaik vannak, első­sorban a vér koleszterinszintjét, illetve zsírszint­jét leszállító hatásúak. Az I általános képletű vegyületek perorálisan tiszta alakban vagy szilárd hordozókkal együtt például kapszula vagy tabletta alakjában vagy folyékony hordozókkal folyékony alakban, pél­dául szirupként adhatók be. Az I általános kép­letű vegyületek napi adagja 50 és 2000 mg kö­zött van, előnyösen 12,5—500 mg-os adagokban naponta 2—4 alkalommal beadva. A találmány szerint előállított farmakodina­mikailag hatásos vegyületek például perorális alkalmazásra a következő összetételű tabletták­ká készíthetők ki: kötőanyag (pl. tragant) 1—3 % keményítő 3—10% talkum 2—10% magnéziumsztearát 0,25—1 % I általános képletű hatóanyag szükséges mennyiség tejcukorral kiegészítve 100%-ra 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom