161177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-fenoxiecetsav-származékok előállítására
161177 nos képletű vegyületeket — ebben a képletben R'j és R'3 a fenti jelentésű — fenolátjaik alakjában V általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben X klór-, bróm- vagy jódatomot jelent, és R a fenti jelentésű — reagáltatunk, vagy b) I általános képletű vegyületekhez úgy jutunk, hogy II általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R, R1; R 3 és X a fenti jelentésűek, és Y hidrogénatomot vagy —COOR általános képletű csoportot (ebben a képletben R a fenti jelentésű) jelent — III általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben R2 és R 4 a fenti jelentésűek — azok fenolátjai alakjában reagáltatunk, amikor is, ha Y a —COOR általános képletű csoportot képviseli, a reakciót olyan hőmérsékleten hajtjuk végre, amelyen részleges dekarboxileződés következik be, vagy c) Ib általános képletű vegyületekhez — ebben a képletben Rj, R2, R3 , R 4 és A a fenti jelentésűek — úgy jutunk, hogy Ic általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R1; R 2 , R3 és R 4 a fenti jelentésűek, és Z hidrogénatomot vagy egy —COORx általános képletű csoportot (Rx hidrogénatomot vagy ] —4 szénatomos alkilcsoportot jelent) jelent — A—OH általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben A a fenti jelentésű — reagáltatunk, amikor is, ha Z —COORx általános képletű csoportot jelent, a reakciót olyan hőmérsékleten hajtjuk végre, amelyen parciális dekarboxileződés következik be. d) Id általános képletű vegyületekhez — ebben a képletben Rlf R 2 , R 3 és R 4 a fenti jelentésűek, és Rd cianometilcsoportot vagy di-(karbalkoxi)-metilcsoportot jelent — ebben a képletben az alkoxi-csoport 1—4 szénatomos — úgy jutunk, hogy le általános képletű vegyületeket — ebben a képletben Rj, R2 , R 3 és R 4 a fenti jelentésűek és R8 hidrogénatomot vagy alkálifémet jelent — monobrómacetonitrillel, illetve dialkilmonoklór- vagy dialkilmonöbrómmalonáttal vagy monoklóracetonitrillel reagáltatunk. e) If általános képletű vegyületekhez — ebben a képletben R1; R 2 , R 3 és R 4 a fenti jelentésűek, és Q jelentése vagy azonos a fentiekben A-val jelölt csoporttal, vagy VIII képletű piperidinocsoportot jelent — úgy jutunk, hogy lg általános képletű vegyületeket — ebben a képletben Rlt R 2 , R 3 és R 4 a fenti jelentésűek, és X' klór- vagy brómatomot jelent — IX általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben Q a fenti jelentésű, és P hidrogénatomot vagy alkálifémet jelent — reagáltatunk, és az így kapott I általános képletű vegyületeket adott esetben, ha bázisos észtercsoportot tartalmaznak, átalakítjuk savaddíciós sóikká vagy kvaterner ammóniumvegyületeikké, illetve ha savak, átalakítjuk sóikká. A b) alatt leírt eljárást célszerűen iners szerves oldószerben, például dimetilacetamidban, dietilacetamidban, dimetilformamidban vagy tetrametilénkarbamidban, hajtjuk végre. Előnyös a reakciót szobahőmérsékleten (20 C°) kezdeni, és magasabb hőmérsékleten, kb. 80 C°-ig folytatni. A III általános képletű vegyületeketa reakcióban célszerűen fenolátjaik alakjában alkalmazzuk, ezekhez úgy juthatunk, hogy III általános képletű vegyületeket vízben erős alkáli-5 fémhidroxidokkal, például kálium- vagy nátriumhidroxiddal, vagy dimetilacetamidban nátriumhidriddel kezelünk. Ha II általános képletű vegyületekként malonsavszármazékokat használunk, akkor a reakciót parciális dekarboxilező-10 dés bekövetkezéséhez szükséges magas hőmérsékleten, azaz kb. 110 C° fölött kell végrehajtani. Ebben az esetben természetesen megfelelő magas forráspontú oldószert, például xilolt alkalmazunk. 15 Az a) alatt leírt eljárás a b) alatti eljárással azonos körülmények között hajtható végre, azzal a különbséggel, hogy a szobahőmérsékleten kezdett reakció hőmérsékletének kb. 80 C°-ra való növelése nem tartozik az eljárás előnyös ki-20 viteli alakjához. A reakciót célszerűen halogénkicserélő katalizátor, például kálium jodid, jelenlétében végezzük. Ha V általános képletű vegyületekként a szabad savat használjuk, akkor célszerű azt a reakció előtt alkálifémsójává, azaz 25 nátrium- vagy káliumsójává átalakítani. A c) alatt leírt eljárást, ha Rx 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, iners szerves oldószerben, például benzolban, toluólban vagy xilolban végezzük egy alkálifémalkoxid, előnyösen nát-30 riummetoxid vagy nátriumetoxid jelenlétében 50 és 150 C° között, célszerűen a reakciókeverék forrási hőmérsékletén. Ha Ic általános képletű vegyületekként malonsavészter-származékokat használunk, akkor 35 célszerű a reakciót parciális dekarboxileződés bekövetkeztéhez szükséges hőmérsékleten, azaz kb. 110 C° fölött végrehajtani. Ebben az esetben a reakciót elég magas forráspontú oldószerben, például xilolban végezzük. Ha Rx hidrogénato-40 mot jelent, akkor előnyös a reakciót iners szerves oldószerben, például toluolban, az észtereződést elősegítő katalizátor, például p-toluolszulfonsav vagy egy szervetlen sav, például kénsav vagy sósav jelenlétében, végrehajtani. Ha az A— 45 OH általános képletű alkohol folyadék, és alkalmas oldószerként, akkor célszerűen annak feleslege helyettesítheti az iners szerves oldószert. A d) alatt leírt eljárást célszerűen 50 és 150 C° között, előnyösen a reakciókeverék forrási 50 hőmérsékletén, iners szerves oldószerben, például dioxánban, tetrahidrofuránban vagy etilacetátban, hajtjuk végre. Ha olyan Id általános képletű vegyületeket kívánunk előállítani, amelyek képletében Rd di-(karbalkoxi)-metilcsopor-55 tot jelent, akkor a hőmérsékletet kellően le kell szállítani a dekarboxileződés elkerülésére. Ha le általános képletű vegyületekként a szabad savakat alkalmazzuk, akkor előnyös a reakciókeverékhez savlekötőszert, például piridint, triizobu-60 tilamint vagy célszerűen trietilamint, hozzáadni. A reakciót előnyösen etilacetátban szobahőmérsékleten végezzük. Az le általános képletű vegyületek sóiként előnyösen a nátrium- vagy káliumsókat alkalmazzuk. 65 Az e) alatt leírt eljárást célszerűen szobahő-2
