161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására

161176 9 10 1. példa l-lzopropil-4-fenükinazolin-2(lH)-tion a) l-Izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 21 g nyers o-izopropilaminobenzofenon, 40 g uretán és 1,5 g cinkklorid keverékét 4 óra hosz- 5 szat 180—200°-on (olaj fürdőhőmérséklet) melegítünk. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük, 200 ml metilénkloridot adunk hozzá, a kapott keveréket lehűtjük, és a szűredéket 2 ízben 100— 100 ml vízzel extraháljuk. A szerves fázist víz- 10 mentes nátriumszulfáton megszárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot etilacetátból átkristályosítva l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk 140° olvadásponttal. b) l-Izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion 15 9 g l-izopropil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon, 30 g foszforpentaszulfid és 100 ml piridin keverékét visszafolyatás közben 20 óra hosszat forraljuk, majd 500 ml jeges vízre öntjük, és 2 ízben 200— 200 ml metilénkloriddal extraháljuk. A szerves 20 fázisokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, leszűrjük, és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A kapott sárga kristályos maradékot metilénkloridban oldjuk, és 3 cm vastag alumíniumoxid-rétegen átszűrjük. A szűre- 25 déket vákuumban kb. 20 ml-re bepároljuk. A maradékhoz kb. 100 ml dietilétert adunk, mire az l-izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion kristályos narancsszínű tűk alakjában kiválik. Olvadáspontja 216—217°. Hozam: 30% 30 2. péld a 1 -Etil-4-fenükinazolin-2(l H)-tion a) l-Etíl-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 2,2 g 4-fenil-2(lH)-kinazolinonnak 50 ml di- 35 metilacetamiddal készült oldatához szobahőmérsékleten 0,75 g nátriumhidridet (50%-os szuszpenzió ásványolajban) adunk. A kapott keveréket szobahőmérsékleten 15 percig keverjük, majd 4 ml etiljodidot adunk hozzá. Ezután szobahő- 40 mérsékleten még 30 percig keverjük, és a reakció teljessé tételére 30 percig 60 C°-on melegítjük. Ezután a keveréket vákuumban bepároljuk, és a maradékot 100 g jégre öntjük. Utána szűrünk, a szűrőmaradékot 50 ml metilénkloridban 45 oldjuk, és a kapott oldatot nátriumszulfáton szárítjuk. Vákuumban való bepárlás és az olajos maradéknak etilacetátból való átkristályosítása után l-etil-4-fenil-2(lH)-kinazoíinont kapunk 183—185° olvadásponttal. 50 b) l-Etil-4-fenilkinazolinr2(lB)-tion Az lb példában leírt módon eljárva,: és ellenkező adat híján azonos oldószermennyiségeket használva 5 g l-etil-4-fenil-2(lH)-kinazolinonnak 100 ml piridinben 20 g foszforpentaszulfiddal 55 való reagáltatásával és a terméket 1:5 arányú metilénklorid-dietiléter elegyből átkristályosítva l-etil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tionhoz jutunk 232— 235°-on olvadó halvány narancsszínű tűk alakjában. 60 3. p é 1 d a l-Izopropil-7-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion a) 4-Metü-2-izopropilaminobenzofenon 7 g 4-metil-2-aminobenzofenonnak, 6,35 g nát- 65 riumkarbonátnak és 18,8 ml 2-jódpropánnak a keverékét visszafolyatás és keverés közben 3 napig forraljuk. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük, 200 ml benzollal hígítjuk, és 2 ízben vízzel és 2 ízben nátriumklorid-oldattal mossuk. A szerves fázist elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfát fölött megszárítjuk, és a benzol eltávolítására vákuumban bepároljuk. A kapott sárga olajat kb. 10 ml metilénkloridban oldjuk, és kb. 400 g alumíniumoxidon, metilénkloridot használva eluálószerként, kromatografáljuk. Az így kapott első frakciót a metilénklorid eltávolítására vákuumban bepárolva 4-metil-2-izopropil-aminobenzofenont kapunk sárga olaj alakjában, b) l-Izopropü-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon 5,9 g 4-metil-2-izopropilaminobenzofenon, 13,9 g uretán és 500 mg cinkklorid keverékét IV2 óra hosszat 190°-on melegítjük. Ezután még 7 g uretánt és 250 mg cinkkloridot adunk hozzá, a hőmérsékletet még 2V2 óra hosszat 190°-on tartjuk. A kapott keveréket 100°-ra hűtjük, és kloroformot adunk hozzá. Ezután leszűrjük, és a szűredéket előbb vízzel, majd nátriumklorid-oldattal mossuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk, és a kloroform eltávolítására vákuumban bepároljuk, majd a kapott olajos maradékot kb. 20 ml metilénkloridban oldjuk. Az oldatnak 40 ml etilacetáttal való hígítása és vákuumban való bepárlása után az l-izopropil-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolínon kikristályosodik. Olvadáspontja 137—138°. c) l-Izopropil-7-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion Az lb példában leírt eljárással analóg módon azonos oldószermennyiségeket használva 2 g 1--izopropil-7-metil-4-fenil-2(lH)-kinazolinont 20 ml piridinben 4 g foszforpentaszulfiddal reagáltatva a reakciókeveréknek visszafolyatás közben való 2,5 órai forralása és a reakcióterméknek 1:5 arányú metilénklorid-dietiléter elegyből való átkristályosítása után l-izopropil-7-metil-4--fenükinazolin-2(lH)-tionhoz jutunk. Narancsszínű tűk 194—198° olvadásponttal. Hozam: 85%. 4. p é 1 d a l-Allil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion a) l-Allü-4-fenil-2(lH)-kinazolinon A 2a példában leírt eljárással analóg módon, egyenértékű mennyiségeket használva 4-fenil-2(lH)-kinazolinonnak nátriumhidriddel és alliljodiddal való reagáltatásával és etilacetátból való átkristályosítással l-allil-4-fenil-2(lH)-kinazolinonhoz jutunk 159—160°-on olvadó kristályok alakjában. b) l-Allü-4-fenükinazolin-2(lH)-tion Az lb példában leírt eljárással analóg módon, egyenértékű mennyiségeket használva l-allil-4--fenil-2(lH)-kinazplinonnak 30 ml piridinben foszforpentaszulfiddal való reagáltatásával, a reakciókeveréknek visszafolyatás közben való 24 órai melegítésével, a terméknek kovasavgélen való kromatografálásával és 1:5 arányú metilénklorid-dietiléterből való átkristályosításával 1--allil-4-fenilkinazplin-2(lH)-tionhoz jutunk. Sárga kristályok 186° olvadásponttal. 5