161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására

161176 11 12 5. p é 1 d a 3,4-Dihidro-l -izopropil-4-fenilkinazolin-2(l H)tion a) 2-Izopropilaminobenzohidrol 24 g 2-izopropilaminobenzofenonnak 200 ml 5 95%-os etanollal készült oldatához 30 perc alatt 60°-on részletekben 8 g nátriumbórhidridet adunk. A kapott keveréket 3 óra hosszat 6ö°-on keverjük, majd a gázfejlődés megszűntéig jégecetet csepegtetünk hozzá. Ezután vákuumban 10 kb. 80 ml-re bepároljuk, a koncentrátumhoz 300 ml vizet és 20 ml 2 n nátriumhidroxid-oldatot adunk, és a keveréket 3 ízben 100—100 ml metilénkloriddal extraháljuk. A kivonatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és 15 vákuumban bepárolva 2-izopropiIaminobenzohidrolt kapunk nyers halványsárga olaj alakjában. b) 3,4-Dihidro~l-izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)tion 20 Az 5a példa szerint kapott nyers 2-izopropilaminobenzhidrolt 100 ml vízzel, 10 ml dioxánnal és 7,7 ml tömény sósavval egyesítjük, majd hozzáadunk 7 g ammóniumizotiocianátot. A kapott keveréket 30 percig 100°-on keverjük. Így 3,4- 25 -dihidro-l-izopropil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk 185°-on olvadó fehér kristályok alakjában. 6. példa 3,4-Dihidro-l -metil-4-fenilkinazoün-2(l H)-tion 30 15,6 g 2-metilaminobenzhidrolnak 80 ml n sósavval készült oldatához hozzáadunk 6,1 g ammóniumizotiocianátot. A kapott keveréket 15 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd 100 ml vizet adunk hozzá, és megszűrjük, mire a 3,4- 35 -dihidro-l-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion kristályos alakban kiválik. Olvadáspontja 188—190°. 7. példa 6-Klór-3,4-dihidro-l-metil-4-fenilkinazolin-2 (lH)-tion 40 36 g 5-klór-2-metilaminobenzhidrolnak 20 ml dioxánnal és 160 ml n sósavval készült oldatához 12,4 g ammóniumizotiocianátot adunk. A kapott keveréket 20 percig 100°-on keverjük, majd 2 n nátronlúggal meglúgosítjuk, és leszűrve 6- 45 -klór-3,4-dihidro-l-metil-4-fenükinazolin-2(lH)-tiont kapunk. A kristályok olvadáspontja 168— 170°. Hozam: 78%. 8. példa 3,4-Dihidro-l-izopropil-7-metil-4-fenilkinazolin- 50 -2(lH)-tion a) 4-Metil-2-izopropilaminobenzhidrol 7,5 g 4-metil-2-izopropilaminobenzofenonnak 50 ml 90%-os etanollal készült oldatához szobahőmérsékleten kb. 10 perc alatt több részletben 55 hozzáadunk összesen 2,5 g nátriumbórhidridet. A kapott keveréket 85—90°-ra melegítjük, szobahőmérsékletre hűtjük, a maradék nátriumbórhidrid elbontására jégecetet csepegtetünk hozzá, és 2 n sósavval megsavanyítjuk. A reakció során 60 keletkezett bórkomplex elbontására a keveréket V2 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, 2 n nátronlúggal meglúgosítjuk, és 3 ízben 100— 100 ml metilénkloriddal extraháljuk. Szárítás és vákuumban való bepárlás után 4-metü-2-izopro- 65 pilaminobenzhidrolt kapunk nyers halványsárga olaj alakjában. b) 3,4-Dihidro-l -izopropil-7-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion 7,5 g 4-metil-2-izopropilaminobenzhidrolnak 5 ml dioxánnal és 33 ml n sósavval készült oldatához hozzáadunk 2,5 g ammóniumizotiocianátot. A reakciókeveréket 30 percig 80—90°-on melegítjük, mire sűrűn folyó barna olaj keletkezik. Ezt 2 n nátronlúggal enyhén meglúgosítjuk, és 3 ízben 100—100 ml metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, leszűrjük, és vákuumban bepároljuk. Az így kapott szilárd maradékot 1:1 arányú dietil-éter-petroléter elegyből átkristályosítva 3,4-dihidro-l-izopropil-7-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk 125— 127°-on olvadó kristályok alakjában. Hozam: 65%. 9. példa 3,4-Dihidro-l-izopropil-7-metoxi-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion a) 4-Metoxi-2~izopropilaminobenzhidrol A 8a példában leírt eljárással analóg módon, egyenértékű mennyiségekből kiindulva 3 g 4--metoxi-2-izopropilaminobenzofenonnak nátriumbórhidriddel való reagáltatásával 4-metoxi-2-izopropilaminobenzhidrólhoz jutunk nyers olaj alakjában. b) 3,4-dihidro-l-izopropil-7-metoxi-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion A 8b példában leírt eljárással analóg módon, egyenértékű mennyiségekből kiindulva 4-metoxi-2-izopropilaminobenzhidrolnak 30 percig 100°-on ammóniumizotiocianáttal való melegítésével és a terméknek dietiléterből való átkristályosításával 3,4-dihidro-l-izopropil-7-metoxi-4-fenilkinazolin-2(lH)-tiont kapunk fehér kristályok alakjában. A termék 138—140°-on olvad. 10. p élda Az 1. példában leírt eljárás alkalmazásával a megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületek egyenértékű mennyiségeit felhasználva a következő analóg vegyületekhez jutunk: a) l-etil-6-nitro-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, metilénklorid és dietiléter elegyéből átkristályosítva 256—257° olvadásponttal; b) 1 -izopropil-7-metiltio-4-f enilkinazolin-2(lH)-tion, etanol és pentán elegyéből átkristályosítva 168—170° olvadásponttal; c) 6-klór-l-metil-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, metilénklorid és dietiléter elegyéből átkristályosítva 228—230° olvadásponttal és 35%-os hozammal; d) l-izopropil-6-metoxi-4-fenilkinazolin-2(lH)-tion, aceton és pentán elegyéből átkristályosítva 147—150° olvadásponttal; e) l-izopropil-7-metil-4-(3',4'-diklórfenil)-kinazolin-2(lH)-tion 201—206° olvadásponttal; f) l-izopropil-7-metil-4-(4'-fluorfenil)-kinazolin-2(lH)-tion 229—232° olvadásponttal; g) l-izopropil-7-metil-4-(4'~metilfenil)-kinazolin-2(lH)-tion 228—232° olvadásponttal; h) l-izopropil-7-metil-4-(4'-metoxifenil)-kinazolih-2(lH)-tion 165—167° olvadásponttal. 6