161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására
5 dők, ami többek között a különböző reakciómechanizmusukból és/vagy közbülső termékekből tűnik ki. Az a) (1) eljárásban kiindulási anyagokként 5 használt III általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy a) VII általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R, R1, R 2 és n a fenti jelentésűek — foszgénnel ciklizálunk, vagy 10 ß) IVa általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R"^ Rj-gyel azonos jelentésű, azonban nem jelenthet olyan tercier alkilcsoportot, amelyben a tercier szénatom közvetlenül a nitrogénatomhoz kapcsolódik, és 15 IXi , R2 és n a fenti jelentésűek — katalitikus mennyiségű Lewis-sav jelenlétében ,(1—5 szénatomos)-alkil-karbamáttal reagáltatva átalakítunk Illa általános képletű vegyületekké — ebben a képletben R, R1; R 2 és n a fen- 20 ti jelentésűek, vagy y) VIII általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R, R2 és n a fenti jelentésűek, és M2 alkálifémet jelent — XV általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben R"t 25 a fenti jelentésű, és X klór-, bróm- vagy jódatomot jelent — átalakítunk Illa általános képletű vegyületekké. Az a) eljárást célszerűen 0 és 50 C°, előnyösen 30 10 és 30 C° között hajtjuk végre. Ajánlatos iners szerves oldószerben, például aromás szénhidrogénben (pl. toluol, xilol vagy előnyösen benzol) dolgozni. A foszgénnek és a VII általános képletű vegyületnek a mólaránya nem döntő. Cél- 35 szerű azonban elég nagy foszgénfelesleggel dolgozni a kedvező reakciósebesség érdekében. A ß) eljárás esetében előnyösen magasabb hőmérsékleten, célszerűen 160—200 C°-on dolgozunk. Lewis-savként cinkkloridot és karbamát- 40 ként etilkarbamátot célszerű használni. Ajánlatos a reakciót iners szerves oldószerben végrehajtani, például o-diklórbenzolban, ez azonban nem feltétlenül szükséges, mert ehelyett éppen olyan jól alkalmazható a karbamát feleslege. Az 45 adott körülményektől függően a reakcióidő kb. 30 perc és 2 óra között változik. A y) eljárást szobahőmérsékleten (kb. 20 C°) vagy magasabb, 100 C°-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. Iners oldószerként például di- 50 metilacetamid, dietilacetamid, dimetilformamid, dimetilszulf oxid vagy dioxán használható. A VIII általános képletű vegyületet előnyösen nátriumvagy káliumsó alakjában, a XV általános képletű vegyületet pedig előnyösen jodid alakjában 55 használjuk. Azoka,t a Illa általános képletű vegyületeket, amelyek képletében a kinazolinon-gyűrű nitrogénatomja olyan elágazó láncú alkilcsoportot hord szubsztituensként, amelynek az elágazása 60 a gyűrű nitrogénatomjához közvetlenül kapcsolódó szénatomnál van, például izopropil- vagy szek.-butilcsoportot, célszerűbb a ß) eljárás szerint előállítani, mint a y) eljárás szerint, mert így jobb hozamhoz jutunk. 65 6 Az ezekkel az eljárásokkal előállított III általános képletű vegyületek a szokásos módon elkülöníthetők és tisztíthatók. Az a) (2), a) (3) és ß) eljárásokban kiindulási anyagként használt IV általános képletű vegyületek vagy már ismertek, vagy önmagában ismert módon állíthatók elő. Ha a IV általános képletű vegyületekben a benzolgyűrűn szubsztituensként 5-nitro- vagy 5-trifluormetilcsoport van, akkor ezek a vegyületek előnyösen a megfelelő 5-(nitro- vagy trifluormetil)-2-klórbenzofenonnak alkalmas aminnal (RjNH2) megfelelő katalizátor, például réz és réz(I)klorid keveréke, jelenlétében való reagáltatásával állíthatók elő. Ha a IV általános képletű vegyület egy o-alkilaminobenzofenon, és az alkilszübsztituens elágazó láncú, és az elágazás a nitrogénatomhoz kötött szénatomon van, ami különösen az o-izopropilaminobenzofenonra érvényes, akkor az célszerűen a 723 041 számú belga szabadalmi leírásban ismertetett módon állítható elő, amikor is megfelelő o-aminobenzofenont és egy szekunder alkilbromidot vagy -jodidot használunk. A b) eljárásban kiindulási anyagként használt VI általános képletű vegyületek vagy már ismertek vagy ugyancsak ismert módon állíthatók elő. Egy előnyös előállítási eljárás szerint egy IV általános képletű 2-aminobenzofenont iners szerves oldószerben nátriumbórhidriddel redukálunk, mint azt az 5. példában leírjuk. Az eljárást az irodalomban G. N. Walker ismertette [J. Org. Chem. 27, 1929 (1962)]. A c) eljárásban kiindulási anyagként használt IX általános képletű vegyületek XI általános képletű vegyületeknek — ebben a képletben R', R'j és n' a fenti jelentésűek, és A egy savhalogenid maradékát jelenti — magasabb hőmérsékleten való alkalikus hidrolízisével állíthatók elő. Az eljárást célszerűen 50—140 C°-on, előnyösen 80—120 C°-on hajtjuk végre. Hidrolízisre egy alkálihidroxid, előnyösen nátrium- vagy káliumhidroxid alkalmas. A reakciót célszerűen oldószerben, előnyösen víznek és egy vízzel elegyíthető iners szerves oldószernek, például aciklikus vagy ciklikus éternek, előnyösen dioxánnak, az elegyében végezzük. A IX általános képletű vegyületek a szokásos módon elkülöníthetők és tisztíthatók. A XI általános képletű vegyületek XII általános képletű vegyületeknek — ebben a képletben R', R'j és n' a fenti jelentésűek — egy V általános képletű izotiocianáttal és egy XIII általános képletű savhalogeniddel — ebben a képletben A a fenti jelentésű, és Z brómatomot vagy előnyösen klóratomot jelent — vagy egy ilyen savhalogenidnek és izotiocianátnak a reakciótermékével való réagáltatása útján állíthatók elő. Az eljárás az a) (2) eljárással analóg módon hajtható végre. A XI általános képletű vegyületek a reakciókeverékből szokásos módón különíthetők el, majd tisztíthatók. A vegyületek teljes elkülönítésére és/vagy tisztítására azonban nincs szükség, mert a keletkezett, XI általános képletű vegyületeket változó mennyiségben tartalmazó reakciókeverék közvetlenül felhasznál-3
