161176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenilkinazolin-2(1H)-tion származékok előállítására
161176 Az a) (1) eljárást előnyösen 70 és 180 C°, célszerűen 100 és 130 C° között, legcélszerűbben a reakcióközeg forrásí hőmérsékletén iners szerves oldószerben hajtjuk végre. Szerves oldószerként például piridin, toluol vagy xilol alkalmas, ezek 5 közül legelőnyösebb a reakciósebességre gyakorolt kedvező hatása révén a piridin. A reakcióidő 1 és 50 óra között ingadozhat, és általában 10—30 óra. Az a) (2) eljárásban célszerűen iners oldószer- 10 ben 10 és 80 C° között, előnyösen 30 és 70 C° között dolgozunk. Az eljárás végrehajtható IV általános képletű vegyületeknek egy savkloriddal vagy -bromiddal és egy V általános képletű izotiocianáttal való reagáltatásával. Előnyösen a 15 savhalogenidet és az V általános képletű vegyületet előbb egymással reagáltatjuk, majd a kapott reakciókeveréket a IV általános képletű vegyülettel hozzuk össze. A savhalogenid reakciója az V általános képletű vegyülettel exoterm, és 20 előnyösen 10—30 C°-on indítjuk meg. A felhasznált savhalogenideknek természetesen ne legyenek olyan szubsztituensei vagy funkcionális csoportjai, amelyek zavarják a reakció menetét. Előnyös savhalogenidek például az acetilklorid 25 és benzoilklorid, közülük a benzoilklorid a legelőnyösebb. V általános képletű vegyületekként előnyösen olyanokat alkalmazunk, amelyek könnyen reagálnak savhalogenidekkel. Alkalmas V általános képletű vegyületek az alkáliizotio- 30 cianátok, például a nátriumizotiocianát, vagy az ammóniumizotiocianát, az utóbbi az előnyösebb. Oldószerként alkalmasak például alkoholok, ketonok vagy ciklikus éterek, előnyös az aceton. Ha a IV általános képletű vegyületeknek bizonyos 35 szubsztituensei vannak, például ha R alkilcsoportot jelent, mint a 4-metil-2-izopropilaminobenzofenon esetében, akkor a reakció a kívánt la általános képletű vegyület és egy nem ciklizalt melléktermék keverékének keletkezésére 40 vezethet, amikor is az utóbbi lehet túlnyomó. Ilyen esetekben a reakciókeveréket magasabb hőmérsékleten erős bázissal kell kezelni, mire a még nem ciklizálódott melléktermék jó hozammal a kívánt la általános képletű vegyületté cik- 45 lizálódik. Ilyen kezelést célszerűen 60 és 100 C° kőzött valamilyen alkálihidroxid, például nátrium- vagy káliumhidroxid jelenlétében, vízből és iners szerves oldószerből, például ciklikus éterből (pl. dioxán) álló oldószerrendszerben vég- 50 zünk. Az a) (2) eljárás különösen olyan la általános képletű vegyületek előállítására alkalmas, amelyek képletében Y és/vagy Yí nem ortohelyzetben van. Az a) (3) eljárást előnyösen 50 és 150 C°, cél- 55 szerűen 100 és 140 Cc között hajtjuk végre. Minthogy az izotiociánsav közismerten bomlékony vegyület, célszerű azt in situ elkészíteni. Az eljárást savas közegben hajthatjuk végre egy V általános képletű izotiociánsavsó alkalmazásával. 60 Az V általános képletű vegyület célszerűen egy alkáliizotiocianát, például nátrium- vagy káliumizotiocianát, és különösen előnyös az ammóniumizotiocianát alkalmazása. Izotíocianátnak egy V általános képletű ve- 65 gyületből való in situ előállítására savként előnyösen egy kevés szénatomos karbonsav, célszerűen ecetsav alkalmazható, amely egyidejűleg a reakció oldószereként is szolgálhat. A b) eljárást savas-vizes közegben magasabb hőmérsékleten, például 50-—150 C°-on, előnyösen 70—110 C°-on hajtjuk végre. A fent ismertetett a) (3) eljárással analóg módon ebben az eljárásban is savas közegben dolgozhatunk, ugyancsak V általános képletű vegyületek felhasználásával. Az M kation előnyösen egy alkáliion, például nátriumion, vagy egy földalkáliion, például kalciumion. Az ammóniumsó alkalmazása azonban előnyös. A kívánt izotiociánsavnak V általános képletű vegyületekből való in situ előállítására használt savak előnyösen erős szervetlen savak, például kénsav, salétromsav és főként sósav. Az adott körülményektől függően egy további szerves oldószer is használható, hogy a VI általános képletű vegyületek optimális oldhatóságát érjük el vizes reakcióközegben. Az erre alkalmas oldószerek ismertek, példaképpen megemlítjük a metanolt, etanolt és dioxánt. A b) eljárás reakcióideje rendszerint 10 perc és 5 óra között változik, többnyire 15—60 perc. A c) eljárást magasabb hőmérsékleten végezzük. Előnyösen 30 és 120 C°, célszerűen 50 és 100 C° között dolgozunk. Ajánlatos a reakciót katalizátorként egy sav jelenlétében és vízmentes körülmények között lefolytatni, hogy a IX általános képletű vegyületek a X általános képletű vegyületekkel kondenzálódjanak. Savként célszerűen erős savat használunk, amely egyszersmind vízlehasító hatást is gyakorol, és nem lép észrevehetően reakcióba a IX és X általános képletű vegyületekkel. Erre a célra alkalmas sav például a vízmentes hidrogénklorid (hidrogénklorid egy aromás oldószerben). Felhasználhatók azonban más vizet lehasító szerves savak is, például aril- vagy alkilszulfonsavak, mint a benzolszulfonsav, metánszulfonsav vagy előnyösen a p-toluolszulfonsav. A felhasznált sav mennyisége a sav fajtájától függ, és sósav használata esetén előnyösen nagy feleslegben dolgozunk. A reakciót előnyösen iners szerves oldószerben hajtjuk végre, például aromás oldószerben (pl. benzolban). A reakcióidő 1—50 óra lehet. Az Ib' általános képletű vegyületek c) eljárás szerinti képződésének A általános képletű közbülső terméken át kell végbemennie — ebben a képletben R', n', R't és Y' a fenti jelentésűek. Az előnyös úton végrehajtott kísérletekből azonban világosan kitűnt, hogy csak egy rövidéletű A általános képletű közbülső termék keletkezik, úgyhogy az Ib' általános képletű vegyületek a c) eljárás szerint gyakorlatilag egyetlen egy eljárási lépésben keletkeznek, ha az előnyös körülmények között dolgozunk. A IX és A általános képletű vegyületekben az R' szubsztituens természetesen nem lehet a benzolgyűrű 2-helyzetében. Az így kapott I általános képletű vegyületek szokásos módon elkülöníthetők és tisztíthatók. Meg kell azonban említeni, hogy az a) (2) és a) (3) eljárások különböző reakcióknak tekinten-2
