161165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-bisz-(dietanolamino)-4,8-dipiperidino-pirimido [5,4-d] pirimidin előállítására

3 161165 4 *> alkalmazása miatt hátrányos, hanem az általa elérhető alacsony hozam miatt is. Az 1.151-806 sz. NSZK szabadalmi le­írás ismerteti azokat a reakciókat, ame­lyekkel a pirimido [5,4-d] pirimidin gyűrűhöz a 2-, 4-, 6- és 8-helyzetben közvetlenül kap­csolódó szubsztituált, vagy nem szubsztitu­ált merkapto-, hidroxil- vagy egyéb csoporto­kat amin-csoportokra lehet kicserélni. Ezek a reakciók azonban a fenti különleges esetet ki­véve alig alkalmazhatók a gyakorlatban dipi­ridamol előállítására, ahol a 2-, 4-, 6- és 8-hely­zetű szubsztituensek és az aminők fent említett speciális kombinációjára van szükség. Így pél­dául a dipiridamol nem állítható elő még ak­kor sem, ha 2,6-bisz-(alkilmerkapto)-4,8-dihid­roxi-pirimido[5,4-d]pirímidin klórozása és a kapott vegyület piperidinnel való reagáltatása útján előállított 2,6-bisz-(alkilmerkapto)-4,8-di­piperidino-pirimido [5,4-d] pirimidint használnak kiindulási anyagként és ezt a vegyületet dieta­nolaminnal reagáltatjuk magas hőmérsékleten. Ennek oka valószínűleg az, hogy a pirimido [5,4--d] pirimidinek a 4- és 8-helyzetben sokkal re­akcióképesebbek, mint a 2- és 6-helyzetben, továbbá, hogy a 2- és 6-helyzetű alkilmerkapto­-csoportok dietanolamino^csoportokkal való he­lyettesítése nehezen keresztülvihető. Ha a reak­ciót a hőmérséklet növelésével kényszerítik végbemenni, akkor a 4- és 8-helyzetű piperidi­no-csoportok is dietanolamino-csoportokkal cse­rélődnek ki, és előfordulhat, hogy a kapott vég­termék elbomlik. Az eddigi ismeretek alapján a dipiridamol legelőnyösebb előállítási eljárásának az 1.116.676 sz. NSZK szabadalom szerinti eljárást kell tekintenünk, amely szerint 2,4,6,8-tetra­hidroxi-pirimido [5,4-d] pirimidint használnak ki­indulási anyagként. A dipiridamol gazdaságos előállításának problémáját azonban még ez az eljárás sem oldja meg. A találmány szerinti eljárással sikerült meg­oldanunk a fent említett problémát. Laborató­riumi kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha kiindulási anyagként 4,8-dihidroxi-2,6-di­merkapto-pirimido[5,4-d]pirimidint (1.093.801 sz. NSZK szabadalmi leírás) használunk, amely ugyanolyan olcsón hozzáférhető, mint a 2,4,6,8--tetrahidroxi-pirimido[5,4-d] pirimidin, akkor ipari méretben a teljes szintézisre vonatkoztat­va 40%-os vagy annál nagyobb hozammal állít­hatunk elő dipiridamolt. A találmány szerinti reakciósorozatot az (A) reakcióvázlaton mutatjuk be. Az eljárás újszerű és jellegzetes vonásait az alábbiakban magyarázzuk. Ismeretes, hogy ha 4,6,8-trihidroxi-2-merkap­to-pirimido[5,4-d]pirimidint, vagyis egy olyan pirimido[5,4-d]pirimidint, amely akárcsak az (I) képletű vegyület, hidroxil- és merkapto-cso­portot tartalmaz, foszforpentakloriddal reagál­tatunk, akkor csak a hidroxil-csoportok cseré­lődnek ki klóratomokra és a merkapto-csoport változatlanul marad, amikor is 4,6,8-triklór-2--merkapto-pirimido [5,4-d] pirimidin keletkezik (1.116.676 sz. NSZK szabadalmi leírás 12. példa). A technika ilyen állása mellett nem volt várha­tó, hogy a merkapto-csoport klórozás során klór-tio-csoporttá alakuljon át, mint ez a talál­mány szerinti eljárás első lépésében történik. Teljesen ismeretlen volt továbbá az a reakció is, amely a találmány szerinti eljárás harmadik lépésében játszódik le, amikor is a (III) képletű vegyületben a savamid típusú piperidino-tio­-csoportok a klórral való reagáltatás közben egyidejűleg végbemenő oxidáció és klórozás so­rán klórszulfonil csoporttá alakulnak át. Így a szintézis harmadik lépése a találmány szerinti eljárás egyik különleges jellegzetessége. A di­piridamol csak az említett új reakció útján hozzáférhető és klórszulfonil csoportokat tartal­mazó (IV) képletű vegyületen keresztül állítha­tó elő az alább részletezendő enyhe reakciókö­rülmények között. A technika állása szerint eddig nem volt ke­resztülvihető az sem, hogy a pirimido [5,4-d] pi­rimidin-gyűrűbe a 2- és 6-helyzetben szelektí­ven, a reakcióképesebb 4- és 8-helyzetű piperi­dino-csoportok érintetlenül hagyása mellett di­etanolamino-csoportokat vezessenek be. A 2-és 6-helyzetben a halogének kivételével bár­mely szubsztituensnek amin típusú szubsztitu­ensekkel, így dietilamino-csoporttal váló kicse­réléséhez nagy reakcióhőmérsékletre van szük­ség. Az említett tényeket figyelembe véve meg­lepő a találmány szerinti eljárás negyedik lépé­ségben végbemenő reakció, amikor is a 2- és 6-helyzetű klórszulfonil-csoportok viszonylag ala­csony hőmérsékleten, 100—120 C°-on szelektí­ven kicserélhetők dietanolamino-csoportokra. Az említett eddig egyedülálló műveletek al­kalmazásával a találmány szerinti eljárással le­hetővé válik az eddig különösebb figyelemre nem méltatott 4,8-dihidroxi-2,6-dimerkapto-pi­rimido [5,4-d] pirimidinnek dipiridamol előállí­tásához való felhasználása. Emellett a találmány szerinti eljárással a végterméket 40% vagy an­nál nagyobb hozammal állíthatjuk elő. Az em­lített előnyök miatt a találmány szerinti eljárás igen gazdaságosan alkalmazható dipiridamol ipari méretben történő előállítására. Az alábbiakban az egyes lépések szerint rész­letezve ismertetjük a találmány szerinti eljá­rást. Az első lépésben egy (I) képletű vegyületet reagáltatunk foszforpentakloriddal melegítés közben. A foszforpentakloridot általában fölös­legben használjuk. Előnyösen a foszforoxiklori­dot használjuk oldószerként. Ha foszforpenta­klorid és foszforoxiklorid folyékony keveréké­ből áll a reakcióelegy oldószere, akkor a reak­ciót visszafolyató hűtő alatt történő melegítés­sel hajtjuk végre. A reakció során keletkező (II) képletű vegyületet oly módon választhatjuk el, hogy a foszforoxikloridot és a foszforpenta­klorid fölöslegét desztillációval, szublimációval vagy valamely más módon eltávolítjuk. Az így kapott nyers (II) képletű vegyületet további tisztítás nélkül használhatjuk fel a szintézis 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom