161159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítására

5 a 3. ábra a találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakját vázlatos felülnézetben mutatja; a 4. ábra á 3. ábra szerinti berendezés működését érzékeltető technológiai vázlatot tartalmazza. Amint az 1. ábrából látható, a nyers, de mechanikailag már tisztított, ülepített szennyvíz az 1 vezetéken át érkezik a 2 fakultatív szennyvízstabilizációs medencébe, amelyben a 3 felszíni leyegőztetőszerkezet is el van helyezve; ennek a szerepére a későbbiekben még visszatérünk. A szennyvíz 2 medencéből a 8 vezetéken át a 4 aerob szennyvízstabilizációs medencébe, vagy medence-sorba jut. A 4 medencén vagy medence-soron igen lassú áramlással történik a szennyvíz átvezetése; a földrajzi és klimatikus adottságoktól, valamint a tisztítandó szennyvíz jellegétől és koncentrációjától függően a szennyvíznek itt 5—40 napig, előnyösen legalább 2 napig kell tartózkodnia. Ezalatt az itt lassú áramlásban levő szennyvíz az aerob folyamatok eredményeként a kívánt fokra tisztul, és egy része az 5 vezetéken keresztül a rendszerből eltávolítható. A 4 aerob szennyvízstabilizációs medencét, vagy medence-sort 11 szívóvezetékből és 7 nyomóvezetékből álló recirkulációs vezeték a 2 fakultatív medencével köti össze. Ebbe 7, 11 recirkulációs vezetékbe a 6 recirkuláltató szivattyúközpont van beépítve, amelynek segítségével a 4 medencéből vagy medence-sorból a főként fotoszintézis útján keletkezett oldott oxigént tartalmazó felszínközeli víz recirkuláltatható a 2 fakultatív medencébe. A 2. ábrán e recirkuláltatás rendeltetésének jobb megérthetősége céljából a fotoszintézis intenzitásának, az oldott oxigéntartalom alakulásának diagramját tüntettük fel a napi csúcsidőszakban a mélység, illetve a fényintenzitás függvényében, amely utóbbi tényező a napszaktól is függ. Itt jegyezzük meg, hogy napi csúcsidőszakon a napfénytartalmú órákat értjük, azaz pl közép-európai viszonyok között, pl. nyári időszakban 5 órától 19 óráig terjedő 14 órás időszakot. A fotoszintézis intenzitásának alakulását kifejező görbéből egyébként megállapítható, hogy a fotoszintézis hatékonysága a vízfelszín alatt mintegy 30—40 cm-es mélységben: itt az oldott oxigéhtermelés intenzitása maximális, tehát a dekantálásnak, azaz, az oxigéndús víz recirkuláltatásának ebből a tartományból kell történnie. Gyakorlatilag tehát naponta legfeljebb 12—14 órán, előnyösen azonban csak 2—3 órán keresztül a főként fotószintézis eredményeként keletkezett oldott oxigéntartalom napi csúcsidőszakában például 12—15 óra között, a felszín alatt 20—50 cm-re elhelyezkedő vízrétegből célszerű a recirkuláltatási végrehajtani. Ebben a csúcsidőszakban recirkuláltatás folyamatosan vagy periodikusan történhet; ha a "súcsidőszakban hosszú időn, pl. 10 órán kerész-6 tül történik a recirkuláltatás, ezt periodikusan célszerű végrehajtani, a szivattyú programozott, időszakos ki-be kapcsolásával; ha a csúcsidőszakban viszonylag rövid ideig, pl. 1—2 órán át 5 recirkuláltatunk, ezt előnyös lehet folyamatosan, megszakítás nélkül végezni. A recirkuláltatási műveletet a 11, 7 vezetéken keresztül, az e vezetéken bejelölt nyilak irányában a 6 szivattyúközpont segítségével hajtjuk 10 végre. A recirkuláltatott oxigéndús víz az 1 vezetéken át' a 2 fakultatív szennyvízstabilizációs medencébe érkező nyers szennyvízzel keveredik, így a szennyeződések lebontása itt erőteljesen megkezdődik, emelkedik az alga-populáció kon-15 centrációja, a bekövetkező hígulással viszont csökken a szerves és toxikus szennyezettség koncentrációja. A szennyvízhőmérséklet és a pH érték konpenzálódását a recirkuláltatott oxigéndús víz ugyancsak elősegíti. Így a biokémiai 20 oxidáció feltételei kedvezően alakulnak, annak nagy a kezdeti sebessége, tehát a lebontási folyamat kezdeti intenzitása is nagy. A 2 stabilizációs medencében lejátszódó lebontási folyamathoz a mindenkori, a legalább feltétlenül, 25 előnyösen optimálisan szükséges oldott oxigénkoncentrációt általában már a beérkező napi szennyvízmennyiség 100—200%-ának recirkuláltatásával is biztosítani tudjuk; amennyiben ennek az oxigénkoncentrációnak a fenntartásá-30 hoz további oxigénmennyiségre van szükség, működtetjük a 3 mesterséges levegőztetőszerkezetet —, amely például mechanikai felszíni levegőztetőturbina vagy oxigénbefúvató szerkezet lehet — és ezzel a mindenkori szennyvízkon-35 centrációnak megfelelő optimális oxigénkoncentrációt minden körülmények között biztosítani tudjuk. A mesterséges oxigénbevitelre akkor kerül sor, ha főleg a klimatikus adottságok által a fotoszintézises oxigéntermelés az aerob 40 medencében vagy medence-sorban korlátozott, és így a 2 fakultatív medence vízmélységének felső 2

/3-ában az 1—2 mg/lit. oldott oxigénkoncentráció nincs biztosítva. A fent leírt módon a 2 fakultatív medence fel-4g ső, az üzemvízszinttől számított kétharmadában tehát az aerob állapot, illetve az optimális oldott oxigénkoncentráció alsó határértéke mindén körülmények között biztosítható. A 2 fakultatív medencéből az itt már nagy-50 részben általában 50%-ban lebontott szennyvizet az aerob medencékbe, azok fenék-közeli tartományába vezetjük vissza. A recirkuláltatási műveletet programvezérlésű, automatizált szivattyúzással célszerű végre-55 hajtani; azaz, a szivattyúzás időtartamának kezdő- és végpontját az idő-programkapcsolóval állítjuk be; periodikus recirkuláltatásnál pedig természetesen a periódusokat. A 3 mesterséges levegőztetőszerkezet üzemel-60 tetése ugyancsak automatikusan, villamos távadó útján történhet. A villamos távadó információit a szennyvízbe süllyesztett, az oldott oxigéntartalmat állandóan regisztráló érzékelőszervei útján nyeri, és a 3 levegőztetőszerkezetet 65 kétállású határérték-kapcsoló útján működteti. 3