161134. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált tienilkarbamidokat tartalmazó gyomírtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

7 2. példa 5,1 g 3-metoxikarboniltien-2-il-izocianátot fel­oldunk 100 ml toluolban és- az oldatba keverés közben 15 percig monometilamingázt vezetünk. Ezután a meleg oldatot leszűrjük, petrolétert (fp. 60—80°) adunk hozzá, és lehűlni hagyjuk, mire 3,6 g l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-metil­karbamid válik ki halványsárga kristályok alak­jában. Olvadáspontja 160—163°. Analóg módon állíthatók elő a következő vegyületek: l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-n-propilkarba­mid, op. 156—158°, l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-terc.-butilkarba­mid, op. 158—159°, l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-allilkarbamid, op. 125—126,5° és l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-ciklopropilkar­bamid, op. 158—160°. A kiindulási anyagként használt 3-metoxikar­boniltien-2-il-izocianát a következőképpen állít­ható elő: 22 g 2-amino-3-metoxikarboniltiofént felol­dunk 450 ml száraz toluolban, és az oldathoz keverés közben 15 ml cseppfolyós foszgént adunk, a hőmérsékletet —5 és 0° között tartva. A keverést ezen a hőmérsékleten 30 percig foly­tatjuk, majd az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Ezután az oldatot nitrogén gázban 18 óra hosszat vízfürdőn melegítjük a hidrogénklorid fejlődésének megszűntéig. Az így kapott toluolos 3-metoxikarboniltien-2-il-izocia­nát oldathoz 500 ml száraz toluolt adunk, és to­vábbi kezelés nélkül felhasználjuk a következő műveletekben. 3. példa 2,0 g fenil-N-(3-metoxikarboniltien-2-il)-kar­bamátot feloldunk 50 ml forró metanolban, és az oldatot visszafolyatás közben 30 percig for­raljuk, miközben monometilamin gázáramot ve­zetünk bele. A reakciókeveréket lehűtjük, és 50 ml víz hozzáadásával kiválasztunk 0,5 g l-(3-metoxikarboniltien-2-il)-3-metilkarbomidot szín­telen, 162—164°-on olvadó termék alakjában. A kiindulási anyagként használt fenil-N-(3-metoxikarboniltien-2-il)-karbamát a következő­képpen készül: 10 g 3-metoxikarboniltien-2-il-izocianátot fel­oldunk 50 ml toluolban, hozzáadunk 6,0 g fenolt, és a reakciókeveréket 2 óra hosszat visszafolya­tással forraljuk. Ezután az oldatot szobahőmér­sékletre hűtjük, porított nátriumhidroxiddal rázzuk, leszűrjük, és vákuumban bepároljuk. Az így kapott félig szilárd maradékot forró ben­zollal extraháljuk, a benzolos oldatot szárazra bepároljuk, és a maradékot petroléterből (fp. 80 —100°) átkristályosítva 2,7 g fenil-N-(3-metoxi­karboniltien-2-il)-karbamátot kapunk 126—127°­on olvadó színtelen tűk alakjában. 4. példa 79 g 2-metoxikarbonil-3-aminotiofént felol­dunk 150 ml száraz piridinben, hozzáadunk 30 ml metilizocianátot, és a reakciókeveréket 70°-on 3 óra hosszat melegítjük. Ezután az oldatot fölös 161134 8 jéghideg 2 n sósavba öntjük, a kivált fehéres színű csapadékot szűrőn elválasztjuk, és ben­zolból átkristályosítva 61 g l-(2-metoxikarbonil­tien-3-il)-3-metilkarbamidot kapunk 145—146°-5 on olvadó színtelen tűk alakjában. Analóg módon állíthatók elő a következő ve­gyületek: l-(2-etoxikarboniltien-3-il)-3-metilkarbamid, op. 129—130°, 10 l-(2-izopropoxikarboniltien-3-il)-3-metilkarba­mid, op. 147—148°, l-(2-n-butoxikarboniltien-3-il)-3-metilkarba­mid, op. 122—123°, l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-etilkarbamid, 15 op. 108^-110°, 1 -(2-metoxikarbonütien-3-il)-3-izopropilkar­bamid, op. 120—121° és l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-n-butilkarba­mid, op. 76—78°. 20 A felsorolt vegyületek előállítására kiindulási anyagként használt 2-metoxikarbonil-3-amino­tiofént a 837 086 számú brit szabadalom leírá­sában ismertetett módszer szerint állíthatjuk elő 2,3-diklórpropionitrilt nátriummetoxid je-' 25 lenlétében száraz dietiléterben 10—15°-on metil­tioglikoláttal reagáltatva. Analóg módon állíthatók elő a megfelelő ki­indulási anyagokból a következő vegyületek: 2-etoxikarbonil-3-aminotiofén, fp.0 ,2 96—98°, 30 2-izopropoxikarbonil-3-aminotiofén, fp.0,1 120 —130° és 2-n-butoxikarbonil-3-aminotiofén, fp.0,1 122 —132°. A 2-metoxikarbonil-3-aminotiofén a követke-35 zőképpen is előállítható: 15 g 2-metoxikarboniltetrahidrotiofén-3-ke­toximot feloldunk 100 ml száraz dietiléterben, és az oldatba keverés közben 30 percig száraz hid­rogénkloridgázt vezetünk. Az eközben kiváló 40 nyers 2-metoxikarbonil-3-aminotiofén-hidroklo­rid csapadékot 50 ml vízzel extrahálva kátrány­szerű maradék marad vissza. A vizes kivonatot vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal közöm­bösítjük, és 2 ízben 100 ml dietiléterrel extrahál-45 juk. Az egyesített éteres kivonatokat aktívszén­nel kezeljük, nátriumszulfáton megszárítjuk, és szárazra bepároljuk. A maradékot forró petrol­éterrel (fp. 80—100°) extraháljuk, és az oldatot szárazra bepárolva 0,22 g 2-metoxikarbonil-3-50 aminotiofént kapunk 45—57°-on olvadó sárga kristályok alakjában. A terméket azonosítása céljából ecetsavanhidriddel ecetsavban acetilezve 2-metoxikarbonil-3-acetamidotiofént kapunk 93 —95° olvadásponttal. Ennek a terméknek az 55 olvadáspontja nem csökken, ha a 837 086 számú brit szabadalom leírásában ismertetett eljárással kapott 2-metoxikarbonil-3-aminotiofén acetilezé­sével előállított anyaggal keverjük. A kiindulási anyagként használt 2-metoxikar-60 boniltetrahidrotiofén-3-ketoxim a következőkép­pen készül: 34,4 g 2-metoxikarboniltetrahidrotiofén-3-on­nak, 21,5 g hidroxilaminhidrokloridnak, 41,0 g báriumkarbonátnak és 200 ml metanolnak a 65 keverékét visszafolyatás és keverés közben 20 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom