161134. lajstromszámú szabadalom • Szubsztituált tienilkarbamidokat tartalmazó gyomírtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

9 óra hosszat forraljuk. Ezután leszűrjük, és szá­razra bepároljuk. A félig szilárd maradékot dietiléterrel extraháljuk, az éteres kivonatot le­szűrjük, és szárazra bepárolva 15 g 2-metoxi­karboniltetrahidrotiofén-3-ketoximot kapunk barna olaj alakjában. A kiindulási anyagként használt 2-metoxikar­boniltetrahidrotiofén-3-on Eastman és Wood­ward [J. Am. Chem. Soc. 68, 2229 (1946)] sze­rint készül metütioglikolátot piperidin jelenlété­ben metilakriláttal reagáltatva és az így kapott l,2'-dimetoxikarboniletilmetilszulfidot száraz di­etiléterben 10—15°-on nátriummetoxiddal reagál­tatva. 5. példa 17,5 g 2-metoxikarboniltien-3-il-izocianátot 200 ml toluolban oldunk, és az oldatba keverés köz­ben 30 percig monometilamin gázáramot veze­tünk, miközben a hőmérsékletet 10°-on tartjuk. Ezután az oldathoz aktívszenet adunk, leszűrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Az így kapott fehéres színű terméket benzolból átkris­tályosítva 10,0 ,g l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-metilkarbamidqt kapunk. Olvadáspontja 141— 143°. A kiindulási anyagként használt 2-metoxikar­boniltien-3-il-izocianát a következőképpen ké­szül: 15 g 2-metoxikarbonil-3-aminotiofént felol­dunk 200 ml toluolban, és az oldathoz keverés közben 10 ml cseppfolyós foszgént adunk, mi­közben a hőmérsékletet —5 és 0° között tartjuk. A keverést ezen a hőmérsékleten 30 percig foly­tatjuk, majd az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Ezután az oldatot vízfürdőn nitrogénatmoszférában a hidrogénklorid fejlő­désének megszűntéig (kb. 18 óra) melegítjük. Az így kapott toluolos 2-metoxikarboniltien-3-il­izocianát oldat további kezelés nélkül felhasz­nálható a következő műveletekben. 6. példa 5,0 g fenil-N-(2-metoxikarboniltien-3-il)-kar­bamátot feloldunk 20 ml forró metanolban, és az oldatot visszafolyatás közben 30 percig for­raljuk, miközben monometilamin gázáramot ve­zetünk bele. Az oldószert vákuumban eltávolít­va olajos maradékot kapunk, ezt benzolból ki­kristályosítjuk, majd 1:1 térfogatarányú xilol­petroléter (fp. 100—120°) elegyből átkristályo­sítva 1,5 g l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-metil­karbamidot kapunk 139—140° olvadásponttal. A következő vegyületek analóg módon állít­hatók elő: l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-n-propilkarba­mid, op. 105—106°, l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-terc.-butilkar­bamid, op. 126—127,5°, l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-pentilkarbamid, op. 67—68°, 1 -(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-allilkarbamid, op. 102—103° és l-(2-metoxikarboniltien-3-il)-3-ciklopropilkar­bamid, op. 157—159°. 10 A felsorolt vegyületek előállítására kiindulási anyagként használt fenil-N-(2-metoxikarbonil­tien-3-il)-karbamát a következőképpen készül: 100 g 2-metoxikarbonil-3-aminotiofénnek, 450 ml acetonnak, 200 ml fenilklórformiátnak és 100 g nátriumkarbonátnak a keverékét visszafolya­tás és keverés közben 10 óra hosszat forraljuk. A keveréket forrón leszűrve eltávolítjuk a szer­vetlen anyagot, és a szűredéket szárazra bepá­roljuk. A maradékot petroléterből (fp. 80—100°) átkristályosítva 98 g fenil-N-(2-metoxikarbonil­tien-3-il)-karbamátot kapunk 118—120°-on ol­vadó színtelen tűk alakjában. A találmány keretébe tartoznak azok a gyom­irtás céljára használható készítmények, amelyek egy vagy több I általános képletű szubsztituált tienilkarbamidot és azzal előnyösen homogén elkeverve egy vagy több, gyomirtószer-készítmé­nyekben használható és az I általános képletű 20 vegyületekkel összeférő hordozó- vagy hígító­anyagot tartalmaznak. Homogén elkeverésen az I általános képletű vegyületeknek a többi össze­tevőben való oldását is értjük. Gyomirtószer­készítményeken tág értelemben nemcsak gyom-25 irtásra kész készítményeket, hanem használat előtt felhígítandó koncentrátumokat is értünk. Általában a készítmények 0,05—90 s% I képletű vegyületet tartalmaznak. A gyomirtószer-készítmények hordozót vagy „„ hígítót és felületaktív szert, például nedvesítő, diszpergáló vagy emulgáló szert is tartalmaz­hatnak. A találmány szerinti gyomirtószer­készítményekben levő felületaktív szerek ionos vagy nem ionos típusúak lehet-35 nek, például szulforicinoleátok, kvater­ner ammóniumszármazékok, etilénoxid-kon­denzátumokon alapuló termékek, például etilénoxidnak nónil- vagy oktilfenollal alkotott kandenzátumai, vagy anhidroszorbitoloknak a 40 szabad hidroxilcsoportok etilénoxiddal való éte­rifikálásával oldhatóvá tett karbonsavészterek, kénsavészterek és szulfonsavészterek alkáli­vagy földalkálisói, például dinonil- és dioktil­nátriumszulfoszukcinátok, és nagy molekula-45 súlyú szulfonsavszármazékok alkáli- és földal­kálisói, mint a nátrium- és kalciumlighoszulfo­nát. Alkalmas szilárd hordozók és hígítók pél­dául az alumíniumszilikát, talkum, kalcinált magnéziumoxid, kovaföld, trikalciumfoszfát, 50 parafapor, aktívkorom és agyagok, mint a koalin és a bentonit. A szilárd készítmények, mint a porok, granulátumok és nedvesíthető porok, előnyösen az I általános képletű vegyületeknek szilárd hígítókkal való összeőrlésével vagy a 55 szilárd hígítóknak vagy hordozóknak az I álta­lános képletű vegyületek illó oldószerekkel ké­szült oldatával való impregnálásával, az oldószer elpárologtatósával és szükség esetén az így ka­pott termék porrá őrlésével készülnek. Szem-60 esés készítmények előállítására az I képletű ve­gyületeket illó oldószerekben oldva szemcsés hordozókkal vagy szilárd hígítókkal abszorbeál­tat juk, vagy a fent leírt módon készült poralakú készítményeket granuláljuk. A szilárd gyom-65 irtószerkészítmények, elsősorban a nedvesíthető 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom