161130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott hatású, hozzászokást ki nem váltó fájdalomcsillapító gyógyszerkészítmények előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. II. 27. Közzététel napja: 1972. I. 28. (MA—2074) Megjelent : L

1973 JAN 31 161130 Nemzetközi osztály: A 61k 27/00 27/10 * t $& Feltalálók: dr. Pfeifer A. Klára orvos, 26% dr. György Lajos orvos, 26% dr. Unyi Gabriella orvos, 15% dr. Makara Gábor orvos, 15% dr. Dóda Margit orvos, 6% dr. Gellén Barna orvos, 6% Schaeffer András biokémikus, 6% Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományqs Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet, Budapest Eljárás fokozott hatású, hozzászokást ki nem váltó fájdalomcsillapító gyógyszerkészítmények előállítására A találmány fokozott hatású, hozzászokás, ill. rászokás veszélye nélkül huzamos időn át is adható fájdalomcsillapító gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik. Ismeretes, hogy számos nagyhatású fájda- 5 lomcsillapítószer, mint a morfin és származékai (dihidromorfinon, dihidroxikodeinon, dihidrokodeinon), valamint a szintetikus morfin-hatású szerek, mint a meperidin (N-metil-4-fenil-4-karbetóxi-piperidin), a métádon (6-dimetilamino-4, 10 4-difenil-3-heptanon) és a hexalgon (1-piper-idino-3, 3-difenil-4-hexanon) gyógyászati alkalmazását igen erősen korlátozza az a körülmény, hogy a szervezet hozzászokik hatásukhoz és egyre nagyobb adag lesz szükséges ugyanolyan 15 hatás eléréséhez, ill. az ilyen szereket használó személy szenvedélyszerűen rászokik használatukra; ezért az ilyen ún. narkotikus fájdalomcsillapítószerek kábítószereknek minősülnek és kiváló fájdalomcsillapító hatásuk ellenére is 20 csak kivételes esetekben kerülhetnek gyógyászati alkalmazásra^ Ismeretesek ugyan olyan morfinszármazékok is, mint a metilmorfin (kodein) és az etilmorfin (dionin), amelyeknél ez a rászokási veszély nem áll fenn vagy kivételes 25 esetekben lép fel, ezeknek azonban a fájdalomcsillapító hatásuk is jóval kisebb, a morfin és az egyéb kábítószernek minősülő morfinszármazékok, ill. szintetikus morfuvpótszerek analgetikus hatásának 20—25%-át éri el. 30 Arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy a szerotoningátló hatású szerek, mint az 1-metil-d-lizergsav-butanolamid (az Egészségügyi Világszervezet által elfogadott nemzetközi szaba'd néven: metizergid) vagy az l-metil-4-(5-dibenzo [a,e] cikloheptatrienilidén)-piperidin (nemzetközi szabad néven ciproheptadin), amelyeknek fájdalomcsillapító hatásuk önmagukban egyáltalán nincsen, az említett fájdalomcsillapító szerekkel kombináltan történő alkalmazásuk esetén egyrészt meglepő szinergetikus hatást mutatnak és így az említett szerotoningátló hatású szerekkel való együttes alkalmazás esetén a fájdalomcsillapítószer normális adagjának felével vagy egyharmadával érjük el a normális adag önmagában mutatott hatását, másrészt pedig a szerotoningátló szernek az említett narkotikus fájdalomcsillapítószerekkel való együttes alkalmazása esetén nem következik be a narkotikus fájdalomcsillapítószernek a kezelt személy szervezete általi megszokása, ill. a kezelt személy szenvedélyszerű rászokása a narkotikus szerre. A szerotonin-gátló hatású szerek e szinergetikus tulajdonságának a felismerése gyógyászati szempontból igen nagy jelentőségű eredményekre vezet. Már az a körülmény is igen jelentős, hogy a szerotoningátló szerrel való kombinálás esetén az eddigi felének megfelelő, vagy ennél is kisebb mennyiségben alkalmazhatjuk ezeket a gyakran nem kívánatos mellékhatásokat kiváltó 161130