161125. lajstromszámú szabadalom • Variábilis épületszerkezet, főleg középmagas és magas lakó- és cellás rendszerű középületek létesítésére

16U25 11 12 a 28b.- ábra a 28a. ábrán feltüntetett M—M metszetet mutatja; a 29a. ábra , a találmány szerinti szekrényfal-elemekkel teljesen beépített, egyébként nyílásokkal áttört fal-részletet mutat; a 29b. ábra a 29a. ábra szerinti N—N metszetet tünteti fel; a 29c. ábra a 29a. ábra szerinti O—O metszet; a 29d. ábra a 29a. ábra szerinti P—P metszet. Az la. és lb. ábrákon mutatunk be egy, a találmány szerinti vázszerkezet-alapegységet, ill. az ezt alkotó elemeket és azok egymáshoz rendeltségi viszonyát. Az alapegység belső falvázszerkezetének elemeit az épület teljes magasságában azonos „b" falvastagsággal alakítottuk ki, és ezen elemek között minden szinten egyetlen „a" fesztávolság jelentkezik, ugyanis az egymással párhuzamos la., lb. és le. hosszirányú középfőfalak, az ezekre merőleges, egymással ugyancsak párhuzamos 2a., 2b. keresztirányú főfalak, valamint a 3 harántirányú belső falak egymástól, valamint ez utóbbiaknak a 2a., 2b. keresztirányú főfalaktól való távolsága egyaránt „a"; emellett az la. és le. falak hosszúsága is előnyösen ennek az „a" fesztávnak egészszámú többszöröse. Az la., lb. és le. hosszirányú és a 2a., 2b. keresztirányú főfalak nyílásokkal áttört, vékonyfalú, részlegesen zárt szelvényű befogott tartóként működnek, és merevített térbeli vázrendszerként egyrészt a függőleges terheléseket, másrészt a vízszintes terhekből származó horizontális erőket hivatottak felvenni. Az épületek méreteitől függően az lb. hosszirányú főfalak mentesíthetők a horizontális erők felvételétől. A középfőfalak által határolt belső mag 5 zárt dobozt képez, amelynek keresztmetszetét az la. ábrán ferde vonalkázással emeltük ki. Az 5 dobozszerkezet a vertikális és horizontális erők felvétele mellett elsősorban a vízszintes terhekből adódó csavaróigénybevételek felvételére hivatott. Az la—le. hosszirányú és a 2a—2b. keresztirányú főfalak szintenként 7 födémtárcsákkal vízszintesen merevítettek. A harántirányú 3a. belső, és 3b. külső falak — az la—2b. falakhoz hasonlóan — az építmény teljes szerkezeti magasságával azonos magasságúak. Hosszirányú méretük nincs ugyan a keresztirányú faltartók hosszúságához kötve, azonban célszerűen legfeljebb azok végeinek a síkjáig terjednek és visszaugratásuk a/2 mérettel történik, ami az alaprajzi kontúrok és homlokzat kialakítás variálhatóságának egyik fontos alapeleme. A 3a. és 3b. harántfalak a vertikális terhelések felvételére alkalmasak és biztosítják a horizontális terheknek a hossz- és keresztirányú faltartókra való átadását. A teljes épületmagasságban azonos „b" falvastagságú 3a. belső harántfalak alulról felfelé haladva, a vertikális terhelés csökkenésének a függvényében egyre növekvő méretű áttöresek-5 kel lehetnek ellátva, ami egyrészt kompenzálja az azonos vastagságból adódó kedvezőtlen anyagfelhasználást (az elemvastagságot ugyanis . a maximális igénybevételnek megfelelően kell megválasztani), másrészt növeli a térrel való 10 gazdálkodás, vagyis a belső variabilitás lehetőségeit. A 3b. külső harántfalak célszerűen szendvics szerkezetűek „c" falvastagságúak, és hőhídmentes csomópontokkal kapcsolódnak a szomszédos fal és födém szerkezethez. 15 Az la—3b. függőleges falakból álló váz függőleges irányú merevítésére a 6 sávokban elhelyezhető „a" hosszúságú és „b" falvastagságú 4a. belső és „c" falvastagságú 4b. külső diafragmák szolgálnak. Ezek az emeletmagas, függőle-2o ges falrészek, ill. elemek, födémeket nem támasztanak alá, a saját és a felettük levő diafragmák önsúly-terhét hordják és a horizontális erők átadására alkalmasak, emellett megakadályozzák a vázrendszer torzulását. Ez utóbbi kö-25 vetelményt nyírt falakként, illetve áttörés esetén keretként teljesítik. Így egy, vagy több nagy nyílással törhetők át, de pl. ahol tűzfal szerepét töltik be, teljesen tömörek is lehetnek. Bár a diafragmák nyílásainak kialakításánál csupán 30 az egymás felett elhelyezkedő diafragma-elemek önsúlyát és a horizontális erőket kell figyelembe venni, a nyílásnagyság növelhetősége lefelé haladva bizonyos mértékben mégis korlátozott. A felső szinteken a nyílásszélesség a diafragma-35 hosszúság (a) max. 92%-ig terjedhet. Az lb. ábrán jól látszik a 3a—4b. falak és diafragmák nyílásokkal való különböző áttörtségi foka. A nagy nyílásokkal áttört diafragma gyakorlatilag helyet alig foglal el, és messze-40 menően lehetővé teszi a belső terek kapcsolás sát, ill. a belső tereknek pl. mobil belső válaszfalakkal való változatos kialakítását. Mivel a 4a—4b. diafragmák minden szinten — adott helyen — egymás felett kerülnek elhelye-45 zésre, ugyancsak az épület teljes szerkezeti magasságával azonos magasságú falrészeket alkotnak. Az la—le, 2., 2b. és 3a., 3b. falak által alkotott szomszédos 6 sávokban a 4b. diafragmák egymással egyvonalban, vagy egymáshoz képest célszerűen „a"/2 mérettel eltoltan kerülnek elhelyezésre. A loggiák és zárterkélyek 7a. födémlemezeit a fő és hátsó homlokzatokon célszerűen a 2a—3b. falakra függesztett 8 orrfalak, az oldalhomlokzatokon az la—le. hosszirányú főfalak vagy „2a" szélességű beugrás esetén egyik oldalukon az lb. hosszirányú főfalra függesztett 8 orrfalak 60 hordják, melyeknek falvastagsága — attól függően, hogy belső vagy külső falakhoz csatlakoznak — célszerűen „b" vagy „c" falvastagságú lehet. Az orrfalak emeletmagasságúak és szintenként 65 dilatálhatók. 50 55 6