161052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxi- és ariltio-alkánsavak, sóik és funkcionális származékaik előállítására

9 járás hatodik változata értelmében oly módon is előállíthatók, hogy valamely (VII) általános kép­letű nitrilt — e képletben Rí, Ra, X és Y jelen­tése megegyzik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel —• vízzel addíciós reak- 5 cióba hozunk. Ezt az eljárást oly módon folytathatjuk le, hogy a kiindulóanyagként felhasználásra kerülő (VII) általános képletű nitrilt valamely erős ás­ványi savban, pl. kénsavban oldjuk, mimellett 10 az oldáshoz alkalmazott savnak az amid képzé^ sere elegendő mennyiségű vizet is tartalmaznia kell; az így kapott oldatot azután 20—60 C° hő­mérsékleten V2—1 óra hosszat keverjük. A reak­ciót kívánt esetben valamely oldószer, pl. éter 15 vagy tetrahidrofurán jelenlétében is lefolytat­hatjuk. A találmány szerinti reakció gyakorlati meg­valósításának egy másik lehetősége abból áll, hogy a (VII) általános képletű nitrilt víztartalmú 20 éterben oldjuk és az oldatban hidrogénklorid­gázt vezetünk. Az eljárás egy további lehetséges változata értelmében a (VII) általános képletű nitrilt alkalikus közegben hidrogénperoxiddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót. vizes közegben foly- 25 tatjuk le, ügyelni kell azonban arra, hogy ez a vizes közeg valamely vízzel elegyedő szerves ol­dószer, pl. rövidszénláncú alkanol elegendő mennyiségét is tartalmazza, hogy a (VII) általá­nos képletű nitril oldódását biztosítsuk. Az el- 30 járás egy további lehetséges változata értelmé­ben a (VII) általános képletű nitril oldódását biz­tosítsuk. Az eljárás egy további lehetséges vál­tozata értelmében a (VII) általános képlet nit­rilt valamely vízmentes rövidszénláncú alkanol- 35 ban történő oldás és hidrogénklorid-gáznak az oldatba történő bevezetése útján először a meg­felelő imidoalkilészter-hidrokloriddá alakítjuk át, majd ezt 80—130 C°, előnyösen 90—100 CD hőmérsékletre való melegítés útján a megfelelő 40 (Id) általános képletű amiddá és alkilkloriddá hasítjuk. A találmány szerinti eljárás egy további lehet­séges változata értelmében az (I) általános kép­let körébe tartozó (le) általános képletű ariloxi-, ill. ariltioalkánsav-észterek :— e képletben Rí, R2, X és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, R3' pedig 1—3 szénatomos alkilcsoportot képvisel — oly módon is előállíthatók, hogy valamely (VII) általános képletű nitrilt — ahol Rí, R2, X és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel a víz és vala­mely ásványi sav jelenlétében valamely rövid- 55 szénláncú alkanollal reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás e változata több­féle imódon folytatható le. Így pl. forralhatjuk a (VII) általános képletű nitrilt ekvimolekuláris 6Q mennyiségű kénsav és víz jelenlétében, valamely rövidszénláncú alkanol feleslegében, visszafolya­tó hűtő alkalmazásával. A végtermék elkülöníté­se céljából azután a reakcióelegyet vízzel hígít­juk, amikor is a vizes közegben nehezen oldódó 65 10 (le) általános képletű észter nyers termék alak­jában kiválik. Az eljárás egy másik kiviteli módja esetében a (VII) általános képletű nitrilt először rövidszén­láncú alkanollal hidrogénklorid jelenlétében tör­ténő reagáltatás útján imidoészter-hidrokloriddá alakítjuk át, majd ezt hidrolizáljuk az (I) általá­nos képletű észterré. A nitrilnek az imidoészter­hidrokloriddá való átalakítását előnyösen oldó­szerben folytatjuk le. Oldószerként pl. felesleg­ben vett alkanol, továbbá éter vagy kloroform alkalmazható. Eljárhatunk végül oly módon is, hogy a (VII) általános képletű nitrilre először vizet addício­náltatunk, majd az így kapott amidot ásványi sav jelenlétében alkoholízisnek vetjük alá. En­nek során a víznek a nitrilre való addícionálta­tását célszerűen 80—95%-os kénsavban folytat­juk le, majd az amid így kapott kénsavas olda­tához az alkanol feleslegét adjuk és az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. A végtermék elkülönítése ebben az esetben is cél­szerűen a reakcióéi egy vízzel való hígítása útján történhet, amikor is a kívánt észter nyers termék alakjában kiválik a reakcióelegyből. A fenti eljárás során kiindulóanyagként fel­használásra kerülő (VII) általános képletű nitri­lek szintén a találmány szerinti eljárás fentebb ismertetett első változatához hasonló módon, va­lamely megfelelő fenol vagy tiofenol alkálifém­sójának valamely alfa-halogénalkánsav-nitrillel való reagáltatása útján állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás egy további vál­tozata értelmében az (I) általános képlet körébe tartozó, fentebb már említett (la) általános kép­letnek megfelelő ariloxi-, ill. ariltioalkánsavak — ahol Rí, R2, X és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — valamint alkálifém- és alkáliföld­fémsóik oly módon is előállíthatók, hogy vala­mely (VIII) általános képletű karbonsav — ahol X, Y és R2 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — bisz-alkálifém-vegyületét valamely (IX) általá­nos képletű vegyület — ahol Rí jelentése meg­egyezik az (I) általános képlet alatt adott meg­határozás szerintivel, A pedig halogénatomot, alkilszulfoniloxi- vagy arilszulfoniloxi-csoportot képvisel — lényegileg ekvimolekuláris mennyi­ségével reagáltatjuk, és adott esetben az (la) ál­talános képletű karbonsav így kapott sójából a savat felszabadítjuk és kívánt esetben valamely más, alkálifém- vagy alkáliföldfémsóvá alakít­juk. Bisz-alkálifém-vegyületként különösen a bisz-lítium-vegyület, továbbá a bisz-nátrium-ve­gyület jön tekintetbe. így pl. diizopropilaminból és butil-lítiumból tetrahidrofurán és hexán ele­gyében, kb. —10 C° és 0 C° hőmérsékleten elő­ször á lítium-diizopropilamidot képezzük, ehhez hozzáadjuk a (VIII) általános képletű karbon­savat, majd legalább ekvimolekuláris mennyisé­gű hexametilfoszforsav-triamidot, végül pedig a (IX) általános képletű vegyületet adjuk az elegyhez és a reakciót szobahőmérsékleten vég-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom