161052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ariloxi- és ariltio-alkánsavak, sóik és funkcionális származékaik előállítására
11 161052 12 bemenni hagyjuk. A hexametilfoszforsav-triamid hozzáadása adott esetben el is maradhat, különösen ha R2 helyén metilcsoportöt tartalmazó kiindulóanyagot alkalmazunk. Az eljárás egy másik kiviteli módja esetében ammonias nátrium-oldatból vas(III)-nitrát katalitikus mennyiségének hozzáadása és a fémoldat kék színének eltűnéséig való keverés útján in situ képezett cseppfolyós ammóniás nátriumamid-szuszpenzióból a (VIII) általános képletű karbonsavval a megfelelő bisz-nátrium-vegyületet állítjuk elő és ehhez adjuk a (IX) általános képletű vegyület éterrel vagy tetrahidrof uránnal készített oldatát. A fenti eljárás során kiindulóanyagként felhasználásra kerülő oly (VIII) általános képletű karbonsavak, amelyek R2 helyén metilcsoportöt tartalmaznak, új vegyületek, amelyek szintén az (I) általános képlet alá is esnek, és melyek a fentebb ismertetett eljárásokkal, különösen a találmány szerinti eljárás első vagy második helyen leírt változata szerint állíthatók elő. A (VIII) általános képlet körébe tartozó (Villa) általános képletnek megfelelő és kiindulóanyagként szintén felhasználható karbonsavak — e képletben X és Y jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — szintén új vegyületek. Ezeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a találmány szerinti eljárás fentebb ismertetett első változata szerint egy (II) általános képletű vegyület alkálifémsóját valamely halogénecetsavval vagy rövidszánláncú halogénecetsav-alilészterrel reagáltatjuk és az utóbbi esetben közvetlen reakciótermékként kapott rövidszénláncú alkilésztert a találmány szerinti eljárás második változata esetében leírt módon hidrolizáljuk. A (IX) általános képletű vegyületekben A helyén szereplő halogénatom előnyösen bróm, továbbá jód vagy klór lehet, míg az e helyen szereplő alkilszulfoniloxi-csoport pl. metánszulfoniloxi-csoport, az arilszulfoniloxi-csoport pedig pl. p-toluolszulfoniloxi-csoport lehet. A találmány szerinti eljárás egy további lehetséges változata értelmében az (I) általános képlet körébe tartozó (If) általános képletnek megfelelő ariloxi-, ill. ariltioalkánsavak — e képletben X, Y és Rí jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — és alkálifémekkel vagy alkáliföldfémekkel képezett sóik oly módon is előállíthatók, hogy valamely, a fentebb már említett (II) általános képletű vegyületet — ahol X és Y jelentése a fentivel egyező — klórral és/vagy brómmal trivagy tetraszubsztituált metánnal és valamely (X) általános képletű ketonnal — ahol Rí jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — vagy pedig az utóbb említett két vegyület reakciótermékeként kapott (XI) általános képletű vegyülettel — ahol Rí jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Hal pedig mind itt, mind a (X) általános képletben klórvagy brómatomot jelenthet — reagáltatunk valamely erős bázis legalább négyszeres moláris mennyiségének a jelenlétében, és kívánt esetben a reakciótermékként kapott (If) általános kép-5 létnek megfelelő karbonsavsójából az (If) általános képletű karbonsavat felszabadítjuk és kívánt esetben ismét valamely más, alkálifém. 'vagy alkáliföldfémsóvá alakítjuk át. Ezt a reakciót előnyösen a (X) általános kép-10 létű keton reakcióközegként való alkalmazásával folytatjuk le. A (XI) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagok alkalmazása esetén is előnyösen a megfelelő ketont alkalmazzuk oldószerként. A reakcióhőmérséklet 0 C° és a reak-15 cióközegként alkalmazott keton forráspontja között lehet. A reakcióközegül szolgáló keton előnyösen aceton lehet, míg halogénnel helyettesített metánszármazékként előnyösen kloroformot, (XI) általános képletű vegyületként előnyösen 20 l,l,l-triklór-2-metil-2-propanolt, erős bázisként pedig valamely alkálifém-hidroxidot, pl. nátnátrium- vagy káliumhidroxidot alkalmazunk. Minthogy ilyen erős bázisok jelenlétében az aceton és egyéb metilketonok ismeretes módon a 25 kloroformmal, valamint más tri- és tetrahalogénmetánokkal, mint bromoformmal, széntetrakloriddal vagy széntetrabromiddal reakcióba lépnek és a (XI) általános képletnek megfelelő vegyületeket adnak, mindkét eljárás-változat 30 esetében végeredményben ugyanaz a reakció megy végbe. Az (I) általános képletnek megfelelő karbonsavak alkálifém- és alkáliföldfémsóiként pl. a 35 nátrium-, kálium-, lítium-, magnéizum- és kalciumsók jönnek tekintetbe. Az ilyen sók előállítása pl. oly módon történik, hogy a savat és a megfelelő bázist valamely erre alkalmas oldószerben, pl. metanolban, etanolban vagy aceton 40 és víz elegyében reagáltatjuk egymással. A képződött viszonylag nehezen oldódó sók szűréssel elkülöníthetők, míg a könnyebben oldódó sókat az oldószer elpárologtatása útján nyerjük ki. Az olyan sók, amelyek az alkalmazott oldószerben 45 viszonylag kevéssé oldódnak, előállíthatók cserebomlás útján is, a sav valamely más sójának a bázissal vagy a bázis valamely erre alkalmas sójával történő reagáltatásával. Az (I) általános képletű vegyületek, valamint 50 az (I) általános képlet alá* eső szabad karbonsavak alkálifém- és alkáliföldfémsói a gyógyászatban — amint ezt már fentebb említettük — orális vagy parenterális úton kerülhetnek alkalmazásra. A hatóanyagok napi adagjai melegvérűek 55 esetében 0,5 mg/kg és 10 mg/kg között lehetnek. A beadásra alkalmas adagolási egységek, mint tabletták, drazsék, kapszulák vagy végbélkúpok előnyösen 10—250, pl. 50 vagy 100 mg hatóanyagot tartalmazhatnak az (I) általános képletnek 60 megfelelő valamely vegyület vagy szabad karbonsavak esetében esetleg azok alkálifém- vagy alkáliföldfémsója alakjában. Az orális beadásra szolgáló adagolási egységek hatóanyagként előnyösen 10% és 90% közötti 65 mennyiségi arányban tartalmazhatják az (I) ál-6