161051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására

5 161051 6 zata értelmében oly módon állítjuk elő az (I) általános képletű imidazol-származékokat és savakkal képezett addíciós sóikat, hogy valamely (V) általános képletű amidot — e képletben Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal — valamely rövidszénláncú alkánsav ammóniumsójával vagy formamiddal melegítés közben reagáltatunk és kívánt esetben a kapott imidazol-származékot valamely szervetlen vagy szerves savval képezett addíciós sóvá alakítjuk át. Az (V) általános képletű amidot pl. jégecetben ammóniumacetát feleslegével, vagy hangyasavban ammóniumformiát feleslegével kb. 1—24 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával; eljárhatunk oly módon is, hogy az (V) képletű amidot formamid feleslegével kb. 2—6 óra hosszat 180—200 C° hőmérsékleten tartjuk, amikor is a kívánt gyűrűzárási reakció a formamid részleges elbomlása és ammónia felszabadulása közben megy végbe. Egyes esetekben jobb termelési hányadokat érhetünk el, ha a kondenzációt ammóniumacetát és jég ecet helyett az RÍ—COOH általános képletű alkánsav ammóniumsójával, e sav reakcióközegként történő alkalmazásával folytatjuk le. Az (V) általános képletű kiindulóanyagok előállítása pl. oly módon történik, hogy valamely, az egyik fenilcsoport p-helyzetében pl, metoxivagy metilcsoporttal helyettesített, a másik fenilcsoporton pedig vagy helyettesítetlen, vagy tetszőleges helyzetben pl. metoxi- vagy metilcsoporttal helyettesített 2jamino-2-fenil-acetofenont, pl. 2-amino-4'-metoxi-2-fenil~acetofenont vagy 2-amino-4-metoxi-2-(p-metoxifenil)-acetofenont valamely 3—7 szénatomos alkánsavkloriddal vagy 4—7 szénatomos cikloalkánkarbonilkloriddal, ill. a megfelelő acilbromiddal vagy anhidriddé! acilezünk. A találmány szerinti eljárás negyedik változata értelmében oly módon alítjuk elő az (I) általános képletű imidazol-származékokat és savakkal képezett addíciós sóikat, hogy valamely (IV) általános képletű helyettesített benzoin — ahol R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal — reakcióképes észterét egy (VI) általános képletű amidinnel — ahol Rí jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal — kondenzáljuk, és kívánt esetben a kapott imidazol-származékot valamely szervetlen vagy szerves savval képezett addíciós sóvá alakítjuk át. E kondenzációs reakció a reagáló anyagoknak valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben történő egyszerű melegítésével, pl. kloroformban történő forralásával folytatható le. Annak érdekében, hogy mellőzhessük a kiindulóanyagként fehasználásra kerülő amidinnek és általában rendelkezésre álló, stabilabb hidrokloridból történő előzetes felszabadítását, a reakciót előnyösen kétfázisú rendszerben folytatjuk le, amelynek egyik fázisa a helyettesített benzoin reakcióképes észterének, pl. bromidjának valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerrel, pl. kloroformmal készített oldatából, másik fázisa pedig a (VI) általános képletű amidin hidrokloridjának vizes oldatából áll, Ehhez az elegyhez melegítés és erélyes ke-5 verés közben híg vizes kálium- vagy nátriumhidroxidoldat összesen kétszeres moláris menynyiségét csepegtetjük, egyrészt az amidin felszabadítása, másrészt a gyűrűzárási reakció során felszabaduló sav lekötése céljából. A (IV) álta-1° lános képletű helyettesített benzoin reakcióképes észtereként elsősorban a bromid és a klorid jön tekintetbe, továbbá a rövidszénláncú alkánszulfonsavakkal és az arénszulfonsavakkal képezett észterek, pl. a metánszulfonsav- vagy p-toluol-15 szulfonsav-észterek is. Az ilyen kiindulóanyagok példáiként az egyik fenilcsoport p-helyzetében és adott esetben a másik fenilcsoport tetszőleges helyzetében is metoxi- vagy metilcsoporttal helyettesített 2-halogén-2-fenil-acetofenonok, mint 20 a 2-bróm- és 2-klór-4'-metoxi-2-(pmetoxifenil) -acetofenon, 2-bróm- és 2-klór-4-metoxi-2-fenil-•acetofenon, 2-bróm- és 2-klór-2-(p-metoxi-fenil)acetofenon, 2-bróm- és 2-klór-4-metil-2-(p -tolil)-acetofenon, 2-bróm- és 2-klór-4'-metil-2-25 -fenil-acetofenon, valamint a 2-bróm- és 2-klór-2-(p-tolil)-acetofenon említhetők. A találmány szerinti eljárás ötödik változata értelmében az (I) általános képletű vegyületek 30 oly módon is előállíthatók, hogy valamely (VII) általános képletű oxazolt — ahol Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal — ammóniával és/vagy formamiddal melegítünk. 35 A (VII) általános képletű oxazolt pl. cseppfolyós ammónia és formamid elegyével, autoklávban, kb. 180—200 C° hőmérsékleten reagáltathatjuk; eljárhatunk oly módon is, hogy az említet oxazol és formamid elegyét egy ideig, 40 pl. 1—10 óra hosszat a formamid forrási, ill. bomlási hőmérsékletének megfelelő hőmérsékleten tartjuk. A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő 45 (VII) általános képletű oxazolok maguk is új vegyületek. Előállításuk pl. oly módon történik, hogy az R2 és R3 meghatározásának megfelelően helyettesített (IV) általános képletű benzoint először valamely 3—7 szénatomos alkánsav vagy 50 4—7 szénatomos cikloalkänkarbonsav halogenidjével való reagáltatás útján a megfelelő észterré alakítjuk, majd ez utóbbit valamely rövidszénláncú alkánsav ammóniumsójával reagáltatjuk melegítés közben; így pl. az említett észtert jég 55 ecetben, ammóniumacetát feleslegével kb. 2—10 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával, amikor is a kívánt oxazol keletkezik. Az eljárás egy további változata értelmében a (VII) általános képletű oxazolok előállíthatók oly 60 módon is, hogy valamely (V) általános képletű amidot — ahol Rí, R2 és R3 jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal — vízelvonószerrel reagáltatunk. Így pl. az említett amidot tionilkloriddal forraljuk valamely, a 65 reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. 3