161045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-helyettesített amino-pirido-tieno-pirimidin-származékok és ezek sói előállítására

161045 7 8 záljuk, utóbbi esetben pl. nátriumhidroxid felhasználásával. Az aromás gyűrűben alkoxi-gyököt tartalmazó vegyületek szokásos módon szabad hidroxilcsoportokká átalakíthatók. Ez az átalakítás pl. hidrolízissel történhet, elsősorban egy erős sav, mint pl. bidrogénjodid vagy hidrogénbromid felhasználásával, adott esetben (könnyűfém)-halogenidek, mint alumíniumbromid vagy bórtribrodmid jelenlétében, esetleges piridines közegben, piridinhidroklorid vagy alumíniumklorid segítségével. A nitrálható ariigyököt tartalmazó végtermékek adott esetben nitrálhatók is. A nitrálást önmagában ismert módon, pl. az átalakítandó-vegyületek és koncentrált kénsav, továbbá koncentrált salétromsav keverékével vagy salétromsav és egy karbonsav pl. (rövidszénláncú)-alkánkarbonsav, mint ecetsav, vegyes anhidridjeivel végezzük. A nitroaril-gyököket tartalmazó végtermékek aminoaril-gyökökké redukálhatok, pl. vas és sósav keverék vagy katalitikusan aktivált hidrogén segítségével. A hidrogénezést egy hidrogénező katalizátor, pl. platina-, nikkel- vagy palládium-katalizátor, közelebbről platinaoxid, Raney-nikkel vagy palládiumos aktívszén jelenlétében folytatjuk le. Aromás gyökökben amino-csoportot tartalmazó végtermékek acilezésnek vethetők alá. Az acilezést pl. egy karbonsavval előnyösen pedig a karbonsav egyik reakcióképes, funkciós származékával hajtjuk végre. A reakcióképes funkciós savszármazékok pl. a savhalogenidek, mint savkloridok, észterek, főként a rövidszénláncú alkanolokkal, metanollal vagy etanollal képzett észterek vagy a ciánmetilészter, a tiszta vagy vegyes anhidridek, pl. a szénsav-monoalkilészterek, mint a szénsav-mono-etil- vagy -izobutilészter vegyes anhidridjei, lehetnek. Az acilamino-csoportot tartalmazó végtermékekről az acil-gyökök szokásos módon pl. hidrolízissel lehasíthatok, előnyösen savas vagy lúgos katalizátorok jelenlétében. A 7-helyzetben redukcióval lehasítható gyököt tartalmazó végtermékek, pl. az a-aralkil-gyököt, mint benzil-gyököt tartalmazó végtermékek, redukció útján pl. a fentiekben leírt módon hasítással.átalakíthatók. A 7-helyzetben hidrogénatomot tartalmazó végtermékek, redukció útján pl. a fentiekben leírt módon hasítással átalakíthatók. A 7-helyzetben hidrogénatomot tartalmazó végtermékekben a hidrogénatom adott esetben helyettesített szénhidrogén-gyökké cserélhető ki. A kicserélési reakciót önmagában ismert módon pl. a megfelelő alkohol reakcióképes észterével, mint a fentiekben említett származékok egyikével végezzük. A kicserélési reakció a megfelelő oxo-vegyülettel, pl. aldehiddel vagy ketonnal történő reakciónál és a kapott kondenzációs termék egyidejű vagy utólagos redukciójával is történhet. Redukálószerként pl. a már felsorolt redukciós helyettesítéseknél felsorolt reagensek jönnek számításba. A végtermékek utólagos átalakítását különkülön vagy egymással kombinálva, tetszés szerinti sorrendben végezhetjük. Az alkalmazott reakciókörülményektől és a kiinduló anyagoktól függően a végtermékeket szabad vegyületek alakjában vagy szintén a találmány oltalmi körébe tartozó savaddíciós sók alakjában kapjuk. Így pl. bázisos, semleges vágy vegyes sók, adott esetben hemi-, mono-, szeszkvi-, vagy polihidrátok is előállíthatók. A savaddíciós sók Önmagában ismert módon pl. bázisos reagensekkel mint alkáliákkal vagy ioncserélőkkel a szabad vegyületekké alakíthatók át. Másfelől a kapott szabad bázis alakú vegyületek szerves vagy szervetlen savakkal sókat képezhetnek. A savaddíciós sók előállításánál főként olyan savakat használunk, amelyekből gyógyászatilag felhasználható sók állíthatók elő. Ilyen savakra példaképpen a következőket soroljuk fel: halogénhidrogénsavak, kénsavak, foszforsavak, salétromsav, perklórsav, alifás-, aliciklusosr-, aromás- vagy heterociklusos karbon- vagy szulfonsavak, mint hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroximaleinsav vagy piroszőlősav, továbbá fenilecétsav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav, vagy p-aminoszalicilsav, embonsav, metánszulfomsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénbenzolszulfonsav, toluolszulfonsav, naftalinszulfonsav, vagy szulfanilsav, végül metionin, riptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületek fenti vagy egyéb sói pl. pikrátjai az előállított szabad bázisok tisztítására is szolgálhatnak akként, hogy a szabad bázisokat sókká átalakítjuk, a sókat elkülönítjük és a sókból ismét a bázist felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad és só alakja között fennálló szoros kémiai rokonság folytán mind az előzőekben, mind a következőkben a szabad vegyületek megjelölésen értelem- és célszerűen adott esetben a megfelelő sókat is értjük. Az új vegyületek kiinduló anyagok és reakciókörülmények megválasztásától függően optikai antipódok, racemátok, vagy izomer keverékek (racemát-keverékek) alakjában képződhetnek. Az előállított izomer keverékeket (racemát keverékeket) az alkotórészek fizikai-kémiai különbségei alapján ismert módon a két sztereoizomer (diasztereomer) tiszta racemáttá elválaszthatjuk, pl. kromatográfiával kombinált és/vagy frakcionált kristályosítás segítségével. Az előállított racemátok ismert módszerekkel pl. optikailag aktív oldószerekkel történő átkristályosítással, mikroorganizmusok segítségével, vagy a racém vegyületekkel sókat képező optikailag aktív savakkal történő reakcióval és az így kapott sók, pl. eltérő oldhatóságuk alapján történő elválasztásával, a megfelelő diazstereomerekké átalakíthatók, amelyekből az antipódo-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4