161043. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-dezacetoximetil-3-formil-7-acilamino-izocefalosporánsav-származékok előállítására
161Ó43 cián-hidrokinont kiszűrjük, a szűrletet vákuumdathoz. A tiszta reakcióelegyet 20 óra hosszat hagyjuk állni 45° hőmérsékleten, majd 2 óra hosszat kb. 5° hőmérsékleten tartjuk. Az apró lapalakű kristályokban kivált 2,3-diklór-5,6-di- 5 cián-hidrokinont kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk szárazra és a maradékhoz kevés etilacetátot adunk, majd az így kapott oldatot leszűrjük. Az etilacetátos oldatot 240 ml térfogatra hí- 10 gítjuk, majd hűtés közben egyszer 120 ml, azután kétszer 90—90 ml 0,5 mólos dikáliumhidrogénfoszfát-oldattal extraháljuk. A vizes fázisokat egyesítjük, 150—150 ml etilacetáttal kétszer mossuk, majd 250 ml jéghideg etilacetátot 15 rétegezünk rá és pH-értékét tömény foszforsavval, élénk keverés közben 2,l-re állítjuk be. A vizes fázist elkülönítjük, nátriumkloriddal telítjük és előbb 150 ml, majd 130 ml etilacetáttal mossuk. A szerves oldószeres kivonatokat egye- 20 sítjük és 70—70 ml telített nátriumkloridoldattal négyszer mossuk. A szerves fázist azután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. Ily módon 3,76 g amorf termék marad vissza, amely vékonyréteg-kroma- 25 tográfiával vizsgálva csaknem egységes anyagnak mutatkozik. Ezt a maradékot 180 g szilikagélen (Merck-gyártmányú Silikagel G) kromatografáljuk. Metilénklorid és etilacetát 4:1 tf/tf. arányú elegyével eluálva 1,5 g vékonyréteg kro- 30 matograf áljuk. Metilénklorid és etilacetát 4:1 tf./tf. arányú elegyével eluálva 1,5 g vékonyréteg kromatográfiásan tiszta 3-formil-7-fenilacetamido-cef-2-em-4-karbonsavat különíthetünk el; Rf5a=,039; Rf67 = 0,27; Rfe = 0,53. A nem 35 tiszta frakciókból ismételt oszlop-kromatográfiával további 0,663 g tiszta terméket különíthetünk el. A termék metanol és metilénklorid elegyéből kristályosítva metanol megkötésével kristályosodik (az egyenértéksúly és a magre- 40 zonancia-színkép alapján mutatható ez ki); op. 137,5—138,5°. Ibolyántúli színkép 95%-os etanolban: ;^aa = 288 millimikron (e = 18850) Xmin = 246 millimikron (e = 2075) 45 (a fenti e-értékek a 389,09 egyenértéksúlyra vannak átszámítva). A fenti eljárás során felhasználásra kerülő ki- 50 indulóanyagot az alábbi módon állíthatjuk elő: 3,40 g (8,7 millimól) 3-acetoximetil-7-fenilacetamido-cef-2-em-4-karbonsavat 70 ml desztillált vízben szuszpendálunk. Vibro-keverővel történő keverés közben a pH-értéket n/1 nátriumhid- 55 roxidoldat hozzáadásával 7,3-ra állítjuk be. Az oldatot azután termosztát-fürdőben 35°-ra melegítjük és Bacillus subtilis ATCC 6630 tenyészetből kapott 400 mg sejt-liofilizátumot adunk 3 ml vízben hozzá. A pH-értéket n/1 nátrium- 60 hidroxidoldat hozzáadásával állandóan 7,4 szinten tartjuk és időszakonként leolvassuk a lúgfogyasztást. Kb. 2,5 óra elteltével elérjük az elméleti lúgfogyasztás felét. A reakciót a lúgfogyasztás teljes megszűnéséig hagyjuk végbemenni, ad- 65 dig, míg a reakcióelegy pH-értéke szobahőmérsékleten történő több órai állás alatt sem mutat már változást. A reakcióelegyet feldolgozás céljából rétegezünk rá 300 ml hűtött etilacetáttal, majd élénk keverés közben 2,0 pH-értékre savanyítjuk. A fázisokat ezután szétválasztjuk, az elkülönített vizes fázist nátriumkloriddal telítjük és 250— 250 ml hideg etilacetáttal kétszer extraháljuk. A kapott szerves oldószeres kivonatokat egyesítjük és 60—60 ml telített vizes nátriumkloridoldattal ötször mossuk, azután vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és az oldószert elpárologtatjuk. Maradékként 2,974 g nyers terméket kapunk; ez a nyers termék kromatográfiailag már egységesnek mutatkozik a kapott mennyiség az elméleti hozam 98,3%-ának felel meg. Ebből a nyers termékből etilacetát és ciklohexán elegyéből történő többszöri átkristályosítás útján 2,884 g tiszta terméket kapunk (az elméleti hozam 95,3%-a), 156—löö^-on olvadó fehér tűalakú kristályok alakjában. 2. példa 0,216 g 3-hidroximetilr-7-[N'-(2,2,2-triklóretoxi)-karbonil-D-(a)-f enilglicilamino] -cef-2--em-4-karbonsavat 5 ml abszolút dioxánban feloldunk, 0,137 g 2,3-diklór-5,6-dicián-l,4-kinont adunk hozzá és 20 órán keresztül 45° hagyjuk állni. Ezután a reakcióelegyet 2 óra időtartamra jégszekrénybe tesszük (a hőmérsékletet +5°-ra állítjuk be). A 2,3-diklór-5,6-dicián-hidrokinont leszűrjük. A szűrletet bepároljuk, egészen addig, amíg száraz anyagot kapunk és szilikagélen kromatográfiaijuk. A felesleges oxidációs anyagot metilénkloriddal eluáljuk. Ezután a 3-formil-7-[N'-(2,2,2-triklóretoxi)-j karbonil-D- [a] -f enilglicilamino] -cef-2-em-4-karbonsavat eluáljuk metilénklorid és metilacetát 85:15 arányú elegyével. A vékonyréteg kromatográfiásan egységes frakciókat egyesítjük és liofilizáljuk (kitermelés: 0,188 g). Vékonyrétegkromatograf iában szilikagélen R-a = 0,58; Rf67 = 0,43; Rf^ = 0,64 (jódgőzzel fejlesztve) UV-spektrum. 95%-os etanolban: Amaa; =285m 1 u(e= 15300) Amto = 245mi tt(e= 2400) 3. példa 0,80 g 3-hidroximetil-7-fenilacetamido-cef-2--em-4jkarbonsavat 30 ml abszolút dimetilszulfoxidban feloldunk és 4 g aktív magándioxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet vízfürdőn 15 perc alatt 75—80°-ra melegítjük, majd lehűtjük és a mangándioxidot, szűrő-segédanyagként alkalmazott kovaföldön át leszűrjük. A sötétbarna szűrletből nagyvákuumban 40—50° fürdőhőmérsékleten az oldószer nagyobb mennyiségét eltávolítjuk. A maradékot víz és ecetészter között megosztjuk. A szerves extraktumban 0,247 g barna gyanta válik ki, amely főleg nempoláros szenynyeződéseket tartalmaz. A víz-dimetilszulfoxid-3
