160986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(3,5-dihalofenil)-oxazolidin vagy -tiazolidin-származékok előállítására és e vegyületeket tartalmazó antimikróbás hatású készítmények

10096ft Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű N-(3,5-dmalo-fenil)-oxazolidJnHSzármazékok igen sokfajta mikroorganizmus (beleértve fitopatogén gombákat és ipari termékek parazitáit) ellen erős antiimikróbás hatást fejtenek ki. Ez a felismerés annál is meglepőbb és váratlanabb, minthogy a megfelelő analóg, a 3,5-helyzetben halogénezetten származékok nem mutatnak számottevő antimikirabás hatást. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az analóg vegyületek bizonyos képviselői erős herbicid hatással rendelkeznek, míg e vegyületek herbicid hatást nem mutatnak. Találmányunk (I) általános képletű új N-(3,5--dihalofenil')-oxazolid:in-származékok előállítására és e vegyületeket tartalmazó antimifcróbás készítményekre vonatkozik. A találmányunk tárgyát képező eljárás egyik foganatosítási módja szerint a Z helyén- imino-csopartot tartalmazó (I) általános képletű N-(3,5-dilhalo-fenil)-oxazolidin-származékok oly módon állíthatóik elő, hogy valamely (II) általános képletű kairbaminsav-származékot (mely képletben R, R', X, X', Y és Y' jelentése a fent megadott) bázissal kezelünk. Bázisként pl. ammóniát, szerves aminökat (pl. metilamint, etilamint, dimetilamint, trietilamint, piridint, N,N-diimetil-anilint, N,N-dietil-anilint), alkálifémalkoholátokat (pl. nátriummetilátot, nátriumetilátot), alkálifémkarbonátokat (pl. nátriumkarbonátot), alkálifémlhidrogénkiarbonátot (pl. nátriumhidrogénkarbonátot) stb. alkalmazhatunk. A bázis mennyisége tág határokon belül változhat, éspedig katalitikus mennyiségtől a reakcióközeg biztosításaihoz szükséges mennyiségig. Adott esetben oldószer jelenlétében is dolgozhatunk. E célra pl. benzolt, toluolt, xilolt, klórbenzolt, diklórbenzolt, nitrobenzolt, metanolt, etanolt stb. alkalmazhatunk. A reakció hőmérséklete szobahőmérséklet és tob. 200 °C között változhat, általában melegítés köziben dolgozhatunk. A találmányunk tárgyát képező eljárás másik foganatosítási módja szerint Z helyén oxigénatomot tartalmazó (I) általános képletű N-(3,"5--dihalofenil)-oxazolidin-szánmiazékdkat oly módon állíthatunk elő, hogy valamely (III) általános képletű karbaminsav-száiimazékot (mely képletben R" jelentése hidrogénatom vagy kis szénatomszámú alkil-csoport (pl. metil-, etil-, propil-csoport) és R, R\ X, Y és Y' jelentése a fent megadott) bázissal kezelünk. Bázisként pl. ammóniát, szerves aminokat (pl. metilamint, etilamint, dimetilamint, trietilamint, piridint, N,N-dimetil-anilint, N,N-dietilanilLnt) alkélifémalkoholátokat (pl. nátriummetilátot, nátriumetilátot), alkálifémkarbonátokat (pl. nátriumkarbonátot), alkálifémhidrogénkarbonátokat (pl. nátriumihidrogénlkarbonátot) stib. alkalmazhatunk. A bázis mennyisége tág határokon belül változhat, éspedig katalitikustól a reakcióközeg szerepét biztosító mennyiségig. Szükség esetén oldószer jelenlétében dolgozhatunk. E célra pl. benzolt, toluolt, xilolt, klórbenzolt, diklórbenzolt, nitrobenzolt stb. alkalmazhatunk. A reakció hőmérséklete kib. 50 C

C és lob. 200 °C között változhat, általában melegítés közben hajtjuk 5 végre a reakciót. Eljárásunk további foganatosítási módja szerint a Z helyén oxigénatomot tartalmazó (I) képletű N-ÍS^-dübalo-fenilJ-oxazolidin-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy a meg-10 felelő 4-imino-vegyületet savval kezeljük. A savat a 4-imino-vegyületre számítva legalább mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. Savként pl. sósavat, hidrogénlbromidot, kénsavat, salétromsavat, ecetsavat stb. alkalmazhatunk. A reiß akciót általában szobahőmérséklet és kb. 200 9C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Adott esetben víz vagy szerves oldószer (pl. benzol, toluol, xilol, klórbenzol, izopropiléter stb.) jelenlétében dolgozhatunk. 20 Eljárásunlk másik foganatosítási módja szerint a Z helyén oxigénatomot tartalmazó (II) általános képletű N^(3,5-dihalo-fenil)-oxazolidin-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű karbaminsav-szár-25 mazékot előbb bázissal, majd savval kezelünk, mimellett a közben képződő, Z helyén iminocsoportot tartalmazó i(I) általános képletű N-(3,5--dihalo-fenil)-ioxazolidin-vegyületet izolálhatjuk vagy nem különítjük el. A bázissal és savval 30 történő kezelést a fentiekben ismertetett módon végezhetjük el. A találmányunk szerinti eljárásnál kiindulási anyagiként felhasznált (II) és (III) általános képletű karbarrúnsav^származékokat többféleképpen 35 állíthatjuk elő. Néhány eljárást az 1. és 2. realkció-sémán tüntetünk fel. A képletekben R, R', R", X, Y, és Y' jelentése a fent megadott. A találmányunk szerinti (I) általános képletű NH(3,5-dihalojfenil)-oxazolidin^sziármazékok — 40 mint már említettük — a mikroorganizmusok széles skálája ellen erős antimikróbás hatást fejtenek ki, így pl. fitopatogén gombák (pl. Pyricularia oryzae, Cochliobolus miyabeanus, Xantihomonas oryzae, Sp/haerotheoa fuliginae, 45 Pellicularia sasakii, Pellicularia filamentosa, Fusarium oxysporum, Corticiuim rollfsii, Botrytis cinerea, Sclerotinia sclerotiorum, Alternaria kikuchiana, Alternaria mali, Glomerella cingulata, Pythium aphanidermatuim) és ipari termékek 50 parazitái (pl. Aspergillus niger) ellen hatásosak. A 3-(3,5-diklór-f enil)-tiazolidin-2,4-dion antimikróbás hatásspektrumát az alábbi táblázatban 55 tüntetjük fel. Az eredményeket az agar hígításos módszerrel határozzuk meg. 60 85 Teszt-organizmus Minimális gátlási koncentráció (ppm) Pyricularia oryzae Pellicularia sasakii Cochliobolus niiyabeanus 200 40 200 3