160963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg szívóssá tételére
3 160963 4 keletkezett repedés nem hatol tovább, ugyanakkor pedig az üveg apró szemcsékre törik szét, ha hajlító feszültségnek van kitéve, így pl. amikor egy sokkal súlyosabb test, példaképpen egy emberi fej ütődik hozzá. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy bizonyos olajfélék edzőközegként alkalmazhatók forró, vékony üveglapokkal kapcsolatban, aminek következtében egy belső húzófeszültség keletkezik az üvegben és a felületi nyomóerő és a belső húzófeszültség viszonya biztosítja az üveg kellő szilárdságát ahhoz, hogy gépjárművek szélvédő üvegjeként alkalmazható legyen. A találmány szerinti, 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére alkalmas eljárás az alábbi műveleteket foglalja magába: Az üveget a lágyulási pontját megközelítő hőmérsékletre fűtjük, majd a forró üveget olajban edzzük, melynek viszkozitása 38 C° hőmérsékleten 300 és 1000 centistoke között van, lobbanáspontja pedig 220 és 310 C° közötti. Az üveget 150 és 240 C° közötti hőmérsékleten tartjuk és az üvegben a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség arányát 1,5:1 és 3,5:1 között állítjuk be. Ugyancsak a találmány körébe tartozik 0,5— 2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére alkalmas eljárás is, melynek során az üveget lágyulási pontja körüli hőmérsékletre hevítjük, a forró üveget megfelelő olajjal, melynek viszkozitása 38 C°-nál 300—1000 centistoke, lobbanáspontja pedig 220 és 310 C° között van, edzzük. Az alkalmazott olaj az üveg belsejében 285 kg/cm2 től 460 kg/cm2 húzófeszültséget létesít a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya pedig 1,5:1 és 3,5:1 között van. A szokványosán alkalmazott üvegek szívóssá tétele elvégezhető a találmány szerinti eljárás alkalmazásával, az eljárás legelőnyösebb alkalmazási területe azonban a nátrium-mész-kvarc üvegből készült vékony üveglapok edzése. Lényeges tehát, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmazásával a kívánalmaknak megfelelően szívóssá tett üveg állítható elő anélkül, hogy erre a célra különleges összetételű üveget kellene igénybe venni. Amint már a fentiekben említettük előnyös a találmány szerinti eljárás során nátrium-mész-kvarc üveget alkalmazni és az üveget 600— 740 C° közötti hőmérsékletre hevíteni. A találmány szerinti eljárás egy másik kiviteli változata esetében, melynek során 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételét végezzük, az eljárást az jellemzi, hogy az üveget a lágyulási pontja körüli hőmérsékletre hevítjük, majd az üveget olyan olajban edzzük, melynek viszkozitása 38 C°-on 300—1000 centistoke, lobbanáspontja pedig 220—310 C°. Az edzési művelet során az olaj hőmérsékletét 150—240 C°-on tartjuk és az eljárás segítségével az üvegben a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya 2,5:1 és 3,5:1 között van. Ugyancsak a találmány szerinti eljárás egy további kiviteli változata esetében a 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére alkalmazott eljárás során az üveget lágyulási pontja körüli hőmérsékletre hevítjük és a forró üveg edzését 150—240 C° közötti hőmérsékleten olyan olajban végezzük, melynek viszkozitása 38 C°-nál 300— 1000 centistoke, lobbanáspontja pedig 220—310 C° között van. Az ily módon kezelt üvegben a belső húzófeszültség 300 kg/cm2 -től 460 kg/cm 2 között van, a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya pedig 2,5:1—-3,5:1. Előnyösen a találmány szerinti eljárásban alkalmazott üveg nátrium-mész-kvarc üveg és az üveget 650—740 C° közötti hőmérsékletre hevítjük. A találmány egy még további kiviteli változata esetében 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére olyan eljárást alkalmazunk, melynek során az üveget lágyulási pontja körüli hőmérsékletre hevítjük és a forró üveget 150—200 C° közötti hőmérsékleten olyan olajban edzzük, melynek viszkozitása 38 C°-on 300—1000 centistoke, lobbanáspontja pedig 220—310 C°. Az edzés során az üvegben a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya 2,5:1—3,5:1 között van. A találmány egyik foganatosítási módja szerint a 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére alkalmazott lejárás során az üveget lágyulási pontja körüli hőmérsékletre hevítjük, majd a forró üveget 150—200 C° hőmérsékletű, olyan olajban edzzük, melynek viszkozitása 38 C°-on 300—1000 centistoke, lobbanáspontja 220— 310 C°. Az olaj alkalmazásával az üvegben létesített belső húzófeszültség 350 kg/cm2 és 455 kg/cm2 között van, a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya pedig 2,5:1— 3,5:1. Előnyösen az eljárás során alkalmazott üveg nátrium-mész-kvarc üveg, melyet 685—740 C° közötti hőmérsékletre hevítünk. A találmány szempontjából különösen jelentős az olyan csak kis mértékben szívóssá tett 2 mm vastagságú üveg előállítása, mely alkalmas más üveglappal együtt való alkalmazásra, így pl. egy másik hasonló módon szívóssá tett 2 mm vastagságú üveglappal gépjárművek szélvédő üvegjeként való alkalmazásra. A találmány körébe tartozik a 2 mm vastagságú üveg szívóssá tételére szolgáló eljárás is, melynek során az üveget 700 C°-ra hevítjük és a forró üveget 200 C° hőmérsékletű olajban edzzük. Az edzési célokra alkalmazott olaj viszkozitása 38 C°-on 640 centistoke, lobbanáspontja pedig 275 C°. A találmány körébe tartozik az olyan üveg szívóssá tételére szolgáló eljárás is, mely üveg vastagsága 0,5—2,5 mm között van, a felületi nyomófeszültség és a belső húzófeszültség viszonya pedig 1,5:1—3,5:1. Előnyösen az üveg belső húzófeszültsége 285 kg/cm2 és 460 kg/cm 2 között van. A találmány alkalmas olyan 0,5—2,5 mm vastagságú üveg szívóssá tételére is, melynél a fe-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
