160953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizációjához felhasználható katalizátorok előállítására

160953 Ilyen kiindulási vegyületek lehetnek például az alábbiak: Ti[N(C2

H

5

)

2

]

4

;

Ti[N(C2

H

5

)

2

]

3

Cl; Ti[N(C2

H

5

)

2

]

2

Cl

2

; Ti[N(C

2

H

5

)

2

]Cl

3

; Ti[N(C4

H

9

)

2

]

4

; TitNiCßHuJaJaCl; Ti[N(C6

H

5

)

2

]

2

;

Ti[N(C6

H

5

)

2

]Cl3; N(C2

H

5

)

4

Ti[N(C

2

H

5

)

2

]Cl

4

; [N(CH3

)

4

[

2

Ti[N(C

6

H

5

)

2

]

3

Cl

3

; N(C2

H

5

)4Ti

2

[N(C

2

H

5

)2]2Cl7; (C5

H

5

NH)3Ti[N(C

2

H5)

2

]Cl

5

; N(C6

H

11

)

4

Ti[N(C

6

H

5

)

2

]

2

Cl

7

; Ti[N(C6

Hi3)

2

]Br

3

; N(CH3

)

3

[C

16

H

33

] Ti

2

(N [C

4

H

9

]

2

)

2

I

7

. 10 15 Az új katalizátorokat a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy a periódusos rendszer I., II. vagy III. csoportjába tartozó fémek hidridjeit vagy szerves származékait hordozóra felvitt katalizátorkompörienssel reagáltatjuk; A hordozó- 20 ra felvitt katalizátorkomponenst a találmány szerint úgy állítjuk elő, hogy az Mp

Ti

m

X (n-mj-l-p általános képletű titánvegyületeket előzetesen aktivált, vagy a kezelés körülményei között aktiválódó vízmentes magnéziumhalogenidekkel hozzuk érintkezésbe. 25 30 Aktivált vízmentes magnéziumhalogeniden olyan halogenidet értünk, amely a következő egyik, vagy mindkét sajátsággal jellemezhető: a) a halogenid röntgenspektrum-analízisekor a normál magnéziumhalogenid színképében levő 35 legintenzívebb vonal csökkent intenzitású, és a helyén egy többé-kevésbé felhasadt sáv jelenik meg, és b) az aktív halogenid fajlagos felülete 3 magnál/előnyösen 10 m2

/g^nál nagyobb. 40 A legaktívabb magnéziumhalogenidek azzal jellemezhetők, hogy a röntgenspektrum-analízisük a szokásos legintenzívebb diffrakciós vonal kiszélesedését mutatja és/vagy fajlagos felületük nagyobb, mint 15 m2

/g- 45 Vízmentes magnéziumklorid esetében az aktív forma úgy jellemezhető, hogy a d = 2,56 Á-nél levő, a normál magnéziumklorid spektrumában a legintenzívebb diffrakciós vonal észrevehetően kisebb intenzitású, miközben a helyén egy 50 kiszélesedett diffúz sáv jelenik meg a d = 2,56— 2,95 A intervallumban. Hasonló módon, a magnéziumbromid aktív formája úgy jellemezhető, hogy a d = 2,93 A-nél levő, a normál magnéziumbromid spektrumában 55 a legintenzívebb diffrakciós vonal észrevehetően kisebb intenzitású, miközben a helyén egy diffúz sáv jelenik meg a d = 2,80—3,25 A intervallumban. Az egyik eljárásváltozat szerint a hordozóra a 60 katalizátorkomponenseket úgy visszük fel, hogy a titánvegyületet és a vízmentes magnéziumhalógenidet együtt őröljük addig, amíg a vízmentes magnéziumhalogenid a fent ismertetett jellemzőknek megfelelő, aktivált formába megy át. Az 65 őrlés ideje nagymértékben függ a kiindulási magnéziumhalogenid jellegétől és a felhasznált őrlőberendezéstől. Az egyes speciális körülmények között szükséges őrlési időt előkísérletekkel határozzuk meg. Az őrlést célszerűen golyósmalomban, száraz technikával, inert oldószerek távollétében végezzük. Az őrlésen kívül az előállítás a szilárd titánvegyület és az előaktivált vízmentes magnézium halogenid egyszerű összekeverésével is történhet. Ebben az esetben a vegyületeket célszerűen inert oldószerrel, vagy hígítószerrel készített szuszpenzióban használjuk. Aktív állapotban levő vízmentes magnézium halogenidet más módszerekkel is előállíthatunk. Az egyik ilyen módszer abból áll, hogy az RMg

X általános képletű vegyületből indulunk ki, amelyben R szénhidrogén csoportot, X halogént Jelent, és ezt az ismert módon diszproporcionáljuk, vagy halogén vegyülettel, például vízmentes sósav gázzal kezeljük. Az ily módon előállított vízmentes, aktív magnézium haloid 30 m2/g fajlagos felülettel jellemezhető. Egy további módszer aktív magnézium halogenid előállítására abból áll, hogy a vízmentes magnézium halogenid Lewis-bázisokkal vagy savakkal képzett vegyületének vagy magának a halogenidnek kristály oldószerrel képzett addíciós vegyületét csökkentett nyomáson, termikusan megbontjuk. Például az aktivált MgCl2

-ot ilyen módszer szerint etanolos oldatából kaphatjuk. Az ezzel az eljárással kapott vízmentes, aktív magnézium halogenid 30 m2

/g fajlagos felülettel jellemezhető. A titánvegyület mennyisége, amelyet a hordozóra felvitt katalizátor komponensek előállításánál használunk, széles határok között mozoghat, az alsó határ lehet például 0,01 súiy% alatt, és a felső határ 30 súlyáé felett, a hordozóra vonatkoztatva. A katalizátorra vonatkoztatott polimer hozam mind a titán vegyület, mind a hordozó tekintetében különösen jó akkor, ha a hordozóra felvitt titán vegyület mennyisége 1 és 10 súly% között fekszik. A találmány szerinti katalizátorok előállítására a következő hidridek és fémorganikus vegyületek különösen ajánlatosak: A1(C2

H

5

)3;

A1<C2

H

5

)

2

C1; Al(iC

4

H

9

)

3

; AlttC,.H9

)

2

Cl; A1

2

(Q!H5)3C1

3

; A1(C

2

H

S

)2H; Al(iC4

H

9

)

2

H; Al(C

2

H

5

)

2

Br; LiAl(iC

4

H

9

)

4

; LiiC4

H

9

. Az alumínium vegyület és a titán vegyület közötti mólarány nem meghatározó. Etilén polimerizációja esetén ez az arány előnyösen 50 és 1000 között van. A jelen találmány szerinti katalizátorokat az olefinek homo és kopolimerizációjához az ismert eljárások szerint alkalmazzuk, vagyis folyadék-2