160953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizációjához felhasználható katalizátorok előállítására

5 160953 6 fázisban, inert oldószer jelenlétében vagy mel­lőzésével, vagy gőzfázisban. A polimerizációs hőmérséklet —80° és 200 C° között, előnyösen 50° és 100 C° között lehet, amelynél légköri nyomást, vagy túlnyomást al­kalmazunk. A polimer molekulasúlyát a polimerizáció alatt az ismert módon szabályozhatjuk, például alkil­halogenidek, Zn vagy Cd fémorganikus vegyü­letei, vagy hidrogén jelenlétében végzett polime­rizációval. Ismeretes, hogy az átmeneti fémekből és a pe­riódusos rendszer I.—III. csoportja féméinek fémorganikus vegyületeiből előállított szokásos Ziegler-típusú katalizátorok aktivitása hidrogén­nek, vagy más lánc átvivőnek a jelenlétében, amelyek a polimerizációs rendszerben a moleku­lasúly beállítására szolgálnak, csökken. Ezzel szemben a találmány szerinti katalizáto­roknál megállapítottuk, hogy amennyire lehetsé­ges, a polimer molekulasúlyát alacsony és igen alacsony értékre lehet beállítani anélkül, hogy a katalizátor aktivitása jelentősen csökkenne. Etilén polimerizációjánál például lehetséges a polietilén molekulasúlyát a gyakorlatilag szám­bajöhető határokon belül, nevezetesen a 135 C°­on, tetrahidronaftalinban mért valódi viszkozi­tást 1,5—3 dl/g értékre beállítani anélkül, hogy a polimerkitermelés a különösen aktív katalizá­toroknál olyan kis értékre csökkenne, hogy a po­limerizáció után a polimert a katalizátor marad­ványaitól meg kellene tisztítani. Az új katalizátorokkal kapott polietilén lénye­gében lineáris, nagykristályos polimer, melynek sűrűsége 0,96 g/cm3 , vagy ennél nagyobb, és olyan feldolgozási sajátságokkal bír, amelyek ál­talában jobbak, mint a normál Ziegler katalizá­torokkal kapott polietilén. A Ti tartalom a tisz­títatlan polimerben általában 20 ppm alatt van. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük az oltalmi kör korlátozása nélkül. Ha külön nem jelöltük, a százalék adatok súly­százalékot jelentenek, és a valódi viszkozitást tetrahidronaftalinban 135 C°-on határoztuk meg. 1. példa 0.5200 g- Cl3 TiN(C 2 H 5 ) 2 -t és 14,1270 g vízmen­tes M2 Cl 2 -ot egy olyan, üvegből készült (100 mm hosszú, 50 mm átmérőjű) golyósmalomban őröl­tünk, amely 550 g 9,5 mm átmérőjű acélgolyót tartalmazott. 40 órán át N2 atmoszférában vé­geztük az őrlést. Az ilymódon nyert őrölt, aktív magnézium ha­losenid fajlagos felülete 30 m2 /g. 0,0101 g fent leírt keveréket és 1500 cm3 n­-heotánt 2 cm3 Al(i-C 4 H 9 ) 3 -tal együtt N 2 atmosz­férában egy 3 literes, saválló acélból készült, proDeller keverővel ellátott autoklávba mértünk, és felmelegítettük 80 C°-ra. Ezután 10 atm etilénnel és 5 atm hidrogénnel felnyomattuk. Az együttes nyomás 15 atm volt, és ezt etilén bevezetésével az egész kísérlet alatt állandóan tartottuk. 8 óra múlva a polimerizációt leállítottuk, a po­limer terméket leszűrtük és megszárítottuk. 496 g szemcsézett polietilént kaptunk, amely­nek térfogatsúlya 0,45 g/cm3 , és a tetralinban 135 C°-on meghatározott valódi viszkozitása {rj) = 1,85 dl/g volt. A polimer kitermelés 6530000 g/g Ti. 2. példa 1,1301 g Cl2 Ti[N(C 2 H 5 ) 2 ] 2 -t 40 cm 3 vízmentes pentánban oldottunk, és hozzáadtunk 50 cm3 12,5180 g MgCl2 -ot tartalamzó pentán szuszpen­ziót. Az így kapott elegyet néhány percig kevertük, majd az oldószert 0,5 Hgmm-re csökkentett nyo­máson lepároltuk. Az így kapott szilárd anyagot az 1. példában leírt malomban 20 C°-on 40 órán át őröltük. 0,0130 g ilymódon kapott termék alkalmazásával és az 1. példában leírt feltételek mellett 159 g szemcsés polietilént kaptunk, melynek térfogat­súlya 0,41 g/cm3 , és a tetralinban 135 C°-on mért valódi viszkozitása (rj) = 1,88 dl/g volt. A poli­merkitermelés 812 000 g/g Ti. 3. példa Az 1. példában már leírt malomban 0,9185 g Cl3 TiN(C(iH 5 ) 2 -t és 14,9121 g ; vízmentes MgCl 2 -ot 40 órán át 20 C°-on őröltünk. 0,0160 így kapott keverék felhasználásával, és az 1. példában leírt polimerizáció elvégzésével 615 g polietilént kaptunk, amelynek térfogatsú­lya 0,364 g/cm3 , és a tetralinban 135 C°-on meg­határozott valódi viszkozitása (rj) = 2,0 dl/g volt. A polimerkitermelés 4 450 000 g/g Ti. 4. példa Az 1. példában leírt malomban 40 órán át 20 C°-on 0,7190 g Ti[N(C ßH 5 ) 2 ]4-t és 8,7380 g vízmen­tes MgCl2-ot megőröltünk. 0,021 g ilyen keverék alkalmazásával és az eti­lénnek az 1. példában leírt polimerizáció jávai 70 g polietilént kapunk, amelynek a tetralinban 135 C°-on meghatározott valódi viszkozitása (rj) = 2,44 dl/g volt. A polimerkitermelés 660000 g/g Ti. 5. példa A J. A. Creighton és J. H. S. Green által a J. Chem. Soc. 808 (1968) A-ban leírt eljárás szerint TiCl3N(C 2 H 5 ) 2 -ből és N(C 2 H 5 ) 4 Cl-ból készített (C2 Hr,) 4 NTiCl 4 N(C 2 H 5 ) 2 -ből, amelyben az analízis szerint 36,4ö°/o Cl-t és 12,00% Ti-t találtunk (a számított mennyiségek: 36,20% illetve 12,23%), 0,8670 g-ot és 11,3100 g vízmentes MgCl2 -ot 70 órán át N2 atmoszférában 20 °C-on őröltünk az 1. példában leírt malomban. 0,0200 g így készített keverék alkalmazásával az 1. példában leírt módszerrel 358 g polietilént kaptunk, amelynek a tetralinban 135 C°-on mért valódi viszkozitása {rj) =2,0 dl/g volt. A polimer­kitermelés 2060000 g/g Ti. 6. példa Az 5. példában említett eljárás szerint TiCl3 N(C 2 H 5 ) 2 -ből és N(C 2 H,) 4 Cl-ból 2 : 1 mól­aránnyal végzett reakcióval a (C2 H.-,) 4 NTi 2 Cl7 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom