160952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátor előállítására olefinek polimerizációjához

3 160952 4 tioéterek, mint az etilfeniléter, dioxán, tetrahid­rofurán és tiofén, az észterek, mint az etilacetát, dietilfumarát és dihexilftalát, a nitrilek, mint a benzonitril és acetonitril, a ketonok, mint az aceton és benzofenon, a nitrovegyületek, mint a nitrobenzol, dinitrociklohexén és trinitrobenzol, az aldehidek, mint az acetaldehid és benzalde­hid, az alkoholok, mint az etanol és butanol, az amidok, mint karbamid és formamid. A találmány szerinti eljáráshoz használható addíciós vegyületek közül különösen jellegzetes a TÍCVIC4H8O2, TiCl4 -2C 4 H 8 0, TiCl 4 ­• IC4H4S, TiGl4 • 2C5H5N, TiCl4 • 2CH3CN, [TiCl4 • lPOCl3]2 , [TiCl 4 • 1 [(CH3 ) 2 N] 3 PO], 4[TiCl 4 aCH 3 COOC 2 H 5 ] 2 , TiCl 4 -lC 4 H g NH 2 , TiCl4 -3 lN(CH ;1 ) 3 , TiBr 4 -2POBr 3 , TiCl 4 ­• 1P(C6 H 5 ) 3 , TiCl 4 • 1C6 H 5 N0 2 , Ti(CO«H5) 4 • • 1N(C2 H 5 ) 3 , Ti(OC 6 H 5 ) 4 • IC5H5N, Ti(H-,0)(i Cl:!, TiCl 3 -6CO(NH 2 ) 2 , TiCl :i -3C 5 H5N, TiCl3 • 3(C2 H 5 ) 2 0, TiBr 3 • 2N(CH3 ) 3 , TiCl3 • 2(CH3 )9CO, TiCl 3 • 6C2 H 5 OH, TiCl3 -6(i-C 4 H 9 OH) és TiCl 3 -lC 4 H 8 0 2 . A C4 H 8 0, C4H 8 0 2 , C4H4S és C5H5N összeg­képleteken tetrahidrofurán-, dioxán-, tiofén-, ill. piridin-molekulát értünk. Az addíciós vegyületben a titán-vegyület és komplexképző mólaránya általában széles hatá­rok között változik. Különösen nagy katalitikus aktivitást érhetünk el azonban akkor, ha olyan vegyületeket használunk katalizátorként, ame­lyekben ez az arány 1 : 1 körüli érték. Az addíciós vegyületeket általában úgy állít­juk elő, hogy az elektrondonor vegyület oldatát hozzáadjuk a titánvegyület oldatához. A reak­cióelegyet általában nem szükséges melegíteni, mert a komplexképzés rendszerint exoterm reakcióval megy végbe. A kapott addíciós ter­mékek általában színes szilárd anyagok, amelye­ket a reakcióelegyből kiszűrünk és csökkentett nyomáson megszárítunk. A találmány szerinti eljárásban az addíciós vegyületek előállításához különösen alkalmas ti­tán-vegyületek a titánhalogenídek, -oxihaloge­nidek és -alkoholátok. A hordozóra felviendő katalizátor komponens előállítása során nincs döntő jelentősége annak, hogy a reakciópartnereket milyen sorrendben adjuk egymáshoz. Előnyösen azonban a hordozót az elektrondonor vegyület jelenlétében keverjük össze a titán-vegyülettel vagy az elektrondonort előbb hozzáadjuk az aktivált hordozóhoz, amely­re azután felvisszük a titán-vegyületet. A találmány szerinti katalizátorok tehát egy, a periódusos rendszer I, II vagy III csoportjához tartozó fém hidridjenek vagy fémorganikus ve­gyületének és egy olyan terméknek, amelyet egy fenti típusú addíciós titán-vegyületből vagy egy kettő, három vagy négvvegyértékű titán-vegyü­letből és egy elektrondonor vegyületből és víz­mentes magnéziumhalogenidből, előnyösen mag­néziumkloridból vagy -bromidból álló vagy ilyen vegyületeket tartalmazó hordozón, a magné­ziumhalogenid aktivitásához szükséges körül­mények között vagy előzetesen aktivált haloge­niddel előállított termék reakciója során kelet­kező termékből állnak. Aktív vízmentes magnéziumhalogenideken 5 olyan halogenideket értünk, amelyek az alábbi tulajdonságok legalább egyikével rendelkeznek. A) A röntgendiffrakciós pordiagramon a nor­mális inert magnéziumhalogenid legintenzívebb 10 spektrumvonalának megfelelő diffrakciós vonal kevésbé intenzív és a helyén többé kevésbé ki­szélesedett halogén vonal jelenik meg. B) A halogenid fajlagos felülete 3 m2 /g-nál, előnyösen 10 m2 /g-nál nagyobb. 15 A legaktívabb magnéziumhalogenidek jellem­zői, hogy röntgendiagramjukon a normális eset­ben legintenzívebb diffrakciós vonal kiszélese­dik és/vagy fajlagos felületük 15 m2 /g-nál na­gyobb. 20 Az aktívabb vízmentes magnéziumklorid rönt­gendiagramja azzal jellemezhető, hogy a 2,56 A rácstávolságnál (d) megjelenő diffrakciós vonal, amely a normális MgCl2 spektrumában a legin­tenzívebb vonal szokott lenni, kevésbé intenzív 25 és a helyén egy kiszélesedett halogén vonal jele­nik meg a 2,56 és 2,95 A rácstávolság tartomány­ban. Az aktív magnéziumbromid röntgenspektru­mának jellemzője, hogy a d = 2,93 A-nél jelent-30 kező diffrakciós vonal, amely a normál MgBr2 spektrumának legintenzívebb vonala, kevésbé intenzív és a helyén a 2,80 és 3,25 A közötti rács­távolság-tartományban kiszélesedett halogénsáv jelenik meg. 35 A hordozóra felviendő katalizátorkomponen­seket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a titán ad­díciós vegyületét vagy a kettő, három vagy négy­végyértékű titán-vegyületet és az elektrondonor vegyületet ismert módon annyi ideig és olyan 40 körülmények között őröljük együtt, hogy eköz­ben a vízmentes magnéziumhalogenid a fenti tu­lajdonságokkal rendelkező aktív vegyületté ala­kuljon át. Az őrlést előnyösen golyós malomban végezzük szárazon és inert hígítószerek nélkül. 45 Ezt a műveletet nemcsak őrléssel, hanem a szilárd titán komplexnek ez még nem komplex vegyület, vagy a szilárd két-, három- vagy négv­vegyértékű titán-vegyületnek és az elektrondo­nor vegyületnek az előre aktivált vízmentes 50 magnéziumhalogeniddel történő, egyszerű össze­keverésével is elvégezhetjük. Ebben az esetben azonban előnyösen inert oldószerben szuszpen­dáljuk a vegyületeket. A vízmentes magnézium­halogenideket nemcsak őrléssel, hanem más 55 módszerekkel is előállíthatják aktivált alakban. Az egyik ilyen eljárás szerint egy RMgX általá­nos képletű vegyületet, ahol R szénhidrogén­részt és X halogénatomot jelent, ismert módon diszproporcionálunk vagy halogénvegyületekkel, 60 például vízmentes sósavgázzal reagáltatunk. Egy további lehetséges módszer az, hogy a vízmentes magnéziumhalogenidnek Lewis-bázi­sokkal vagy -savakkal alkotott koordinációs komplexeit csökkentett nyomáson hőbontásnak 65 vetjük alá vagy a Mg-halogenidek kristályrá-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom