160946. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro- [ciklohexan-1,9'- tioxantén]-vegyületek előállítására
160MA 9 10 Lossen- vagy Stíhimidt-lebontásának, közlbenső termékeként állíthatjuk elő. A vegyületeket a fent megadott reakciókörülmények között, katalitikusan aktivált hidrogénnel hidrogénezhetjük. A hidrolízist savas 5 vagy lúgos közegben, célszerűen vizes~alkoholos oldatban, 0 és előnyösen 100 °C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Savként előnyösen sósavat vagy kénsavat, míg bázisként előnyösen nátrium- vagy kiáliumhidroxidot, illetve 10 -karbonátot alkalmazunk. Az acilezett arnino-icsoportot tartalmazó vegyületeket alköholízissel is átalakíthatjuk a kívánt .(I) általános képletű aminokká. A reakció sonán a kiindulási acilamino^veigyülieteket rövidszénlánicú alifás ai- 15 kohollal reagáltatjuk sósav, vagy alkálifémvagy, alkáliföldfém-alkoholát jelenlétében. A reakciót 0 °C és az elegy forráspontja közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az amlno-esoportot aminolízissel is felszabadíthatjuk. A re- 20 akció során a kiindulási anyagokat autoklávban reagáltatjuk ammóniával vagy aminvegyülettel, pl. metil- vagy etilaminnal. A reagens amin, illetve ammónia az oldószer szerepét is betölti, és e vegyületeket nagy fölöslegben ad- 25 juk a íreakcióelegyhez. A reakciót 2,50 °C-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. Az acilaminok hasítását az irodalomban ismertetett egyéb módszerekkel is végrehajthatjuk, így pl. a 4-f tálimido-spiro;[ciklohexán-, (illetve ciklo- 30 /hexén)-l,!9'-tioxantón]-származékok aeil-esoportjét hidrazinnal vagy fenilhidirazinnal is lehasíthatjuk (hidrazinolízis). Az utóbbi reakciót viszonylag enyhe körülmények között, azaz a hidrazinhidrátot tartalmazó, alkoholos reakció- 35 elegy forralása közben hajtjuk végre. A reakcióelegyet csak néhány órán át kell forralni. Adott esetben a reakciót úgy is végrehajthatjuk, hogy az elegyet hosszabb időn át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ha reagensként 40 hidrazint alkalmazunk, a reakcióelegyet ásványi sav, előnyösen sósav jelenlétében dolgozzuk fel, míg a fenilhidrazininal végzett reakció során közvetlenül a kívánt amtaregyületekhez jutunk. 45 Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány szerint a (VI) általános képletű szerves fémvegyületek és a (VII) általános képletű hidroxilaimin-származékok reakciójával is előállíthatjuk. Szerves fémvegyületként előnyösen 50 spiro[ciklohexán-l,9'-tioxaintén]-4-lítiumot, spiro[ciklohexán-l,9'-tdoxan1fe]-4-miaig!néziumkloridot, -bromidot vagy -jodidot, illetve a megfelelő, a tioxantén-gyűrű 2'- és/vagy 7'Jhelyzetében klóratomot hordozó vegyületeket alkalmaz- 55 hatjuk. A szerves fémvegyületekiet szokásos módon állíthatjuk elő a megfelelő spirolciklohexán-l,9'-tioxantén]-4-halogenidekiből. Hidroxüamm-származékként előnyösen Onmetil- és O-etil-hidroxilamint, valamint klóramint alkal- 60 mázunk. A reakciót az irodalomban ismertetett körülményiek között hajtjuk végre. Előnyösen —20 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten dolgozunk, és a reagenseket néhány perctől 2 óráig terjedő időben reagáltatjuk. 65 Tioéter-kötés kialakítására alkalmas reagensként kénkloridokat, pl. kéndikloridot, dikéndikloridot vagy tionilkloridot, továbbá elemi ként, valaimint a reakció körülményei között kénatomot leadó anyagokat, pl. bizonyos szulfidokat, poliszulfidokat vagy tioszulfátokat alkalmazhatunk. Katalizátorkéret előnyösen Friedel—Crafts-itípusú katalizátorokat, pl. alumíniumkloridot, bórtrifluoridot, líttumbromidot, vasi(III)kloridot vagy cinkkloridot, illetve az említett vegyületeik éterátjait vagy alkoholátjait használjuk fel, a reakciót azonban adott esetben egyéb katalizátorok, pl. réz jelenlétében, vagy katalizátor nélkül is végrehajthatjuk. Ha reagensként elemi ként vagy kénleadószereket alkalmazunk, a reakciót előnyösen oldószer nélkül, célszerűen ömledékiben hajtjuk végre, körülbelül 50—250 °C közötti hőmérsékleten. Ha reagensként klórtartalmú kénvegyületeket alkalmazunk, közömbös oldószer, pl. széndiszulfid jelenlétében, körülbelül —20 és ~\-WÚ °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Á reakcióidő V2 és 24 óra között változik. A fenti reakciók során kapott, (I) általános képletű primer, illetve szekunder aiminokat alkilezőszfiirekikel reagáltatva a megfelelő, (I) általános képletű szekunder, illetve tercier aminokká alakíthatjuk. Alkilezőszerként előnyösen szervetlen savak, pl. halogénhidrogénsavak, kénsav vagy foszforsav, vagy szerves szulfonsavak, pl. p-toluolszulfonsav alkilésztereit alkalmazzuk. Igen előnyösnek találtuk azt a kétlépéses eljiárásváltozatot, amelyben a kiindulási anyagokat aldehidekkel vagy ketonokkal (kondenzáltatjuk, majd a kapott aldehidammóniumvegyületeket vagy Schiff-ibázisoikat alkilezőszerekkel reagáltatjuk, és a terméket hidrolizáljuk. Így pl. az R1 és R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek amino-csoportját aromás aldehiddel, előnyösen benzaldehiddel kondenzáltatjuk, majd a kapott terméket alkilhalogenidekkel, pl. metilkloriddal, metilbrómiddal, metiljodiddal, etilbromiddal, izopropilbroimiddal vagy dimetilszulfáttal kezeljük. A reakció sonán közbenső termékként a megfelelő Schiff-bázis kvaterner sója képződik, amelyet az aldehid lehasításával alakíthatunk a megfelelő szekunder aminná. Az aldehidet pl. vizes etanollal, vagy savakkal, így sósavval hasíthatjuk le. Az R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű aminokat hangyasav jelenlétében is reagáltathatjuk aldehidekkel, vagy e vegyületeket katalizátorok, pl. Raney-ni'kkel jelenlétében alkoholokkal alakíthatjuk alkilezett származékaikká. Az alkilezést a primer és szekunder amindk alkilezésére általánosain alkalmazott módszerekkel hajthatjuk végre. Az (I) általános képletű új vegyületeket savakkal, pl. szervetlen vagy szerves, így alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterociklikus, €fy= vagy töibtoértéM tearbönsa^akkal vagy
