160944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkilszulfonilacetilperoxidok és alifás szulfonsavak elegyének előállítására alkánok ecetsavanhidrides szulfoxidációjával

160944 3 4 ros hatású, sőt célszerűen választott körülmények között az alkilszulfonilaoetilperoxid képződését elő is segítheti. Tapasztalataink szerint a már idézett szaibadaihnakban (DBP 907.174) és (DBP 91i6.41il) előírt 5,0%^nál alacsonyabb an- 5 hidriidkoncentrációnál a sárga színt okozó szabad perszuMonsavak képződnek főtömegben. Ez a kinyerhető végtermék pl. a szulfonsav színét előnytelenül sötétíti. Azt találtuk, hogy pl. a reakcióhőmérsékleten cseppfolyós halmazállapo- 10 tú szénhidrogéneknél mint amilyenek pl. a mosószérgyártás szempontjából jelentőséggel bíró 12—Í20 szénatomot tartalmazó egyenesláncú paraffinok kloroform, alkalmazása jelentős előnynyel jár. Klorofonmot használva a hagyományo- 15 san használt széntetraklordddal szemben magasabb ecetsavanhióMdkoncentrációt lelhet biztosítani a reakció sorián. Ennek eredményeképpen \a. folyamat első lépésében (illetve a peroxddképző reaktorban) magasabb, 0,i5—21,0 s% 20 között tetszőlegesen változtatható koncentrációjú aiMlszulfonilacetilperoxid oldatok készíthetők. Ezekkel a folyamat második lépésében (a szulfonsavképző reaktoriban) a már ismertetett eljárásokhoz képest jobb minőségű szulfon- 25 sav, magasabb hozammal termelhető. Szemben a széntetraiklariddal, a kloroform a magasabb eeetsavanhidirid koncentráció biztosításán túlmenően, véleményünk szerint a 30 szuMoxidációs peroxidképző reakcióra promotáló hatást is kifejt. Kloroform felhasználásával például, széntetaakloriddal szemben, azonos körülmények között 12,0%-os relatív növekedés érhető el a penozidhozamiban és 34,5%-os rela- 35 tív növekedés az ecetsavanlhidlrid hasznosításban. Kloroformot használva a széntetrakloriddal szemben elérhető 21,0%-os peroxidkoncentráció előnyössé teszi olajmentes peroxdidoldatoík készí- 40 tésétj amelyekből az irodalomból ismert módon [R. QRAF, Liebig's Annalen 578, 50—82 (1952); L. LpH Dissertacio Aachen 1967, 54—55 oldal] a peroxid tisztán kinyerhető. A vizes extrakciónál pehidratáló szerként előnyösen metanolt 45 használhatunk. Bájr az ultraibolya fény katalizálta szulfoxidációs eljárások is gyökös mechanizmusnak akár a peroxid által katalizáltak, irodalmi adatok szerint (Y. OGATA, T. TSUDA, Y. IZAWA 50 Tetrahedron — 1965 — 1349 old.; D. BERTRAM, Proceedings of the Tihany Symposium 24 -i- 1962 R. GRAF, Liebig's Ann. 578, 50— 82 -4 1952, RAZVAEV, LIKHTEROV, ETLIS Zsurji. Obses. Himii 31, 274 — 1961. A. HEN- 55 GLElN et. al. Angew. Chem, 71, 398 — 1959 — és Zi für PhysikaMsche Chemie, neue Folge 18, 1/2 -h- 1958 — S. 26.) ezek reakció eseménysorozata egészen más intermediereken vezet keresztül mint a peroxid katalizálta szulfoxidációs 60 eljárásoké. Domináns katalizátor ezeknél a fény. Saját kísérleteink, de szabadalmi adatok is (Holland Szab. 6506488) alátámasztják, hogy ezeknél az ultraibolya fény eljárásoknál a kloroforim inert, tehát az eljárás hozamára semmi- 65 lyen befolyással nincsen. Az idézett holland szabadalomban a klorotform a szuMonsav főtérinek jobb technológiai elválasztbatóságát segíti elő a kénsav mellékterméktől anélkül, hogy a reakdóesaményefcibe serkentőleg vagy gátlolag beleavatkozna. Ecetsavanhidrddet ennél az eljárásnál nem használnak. összefoglalva a normál albánok (12—20 szénatomú) ánhidrides szulfoxidációja során szerzett tapasztalatainkat azt találtuk, hogy kloroform oldószer használata kettős előnnyel jár az iparban hagyományosan használt széntetraíkloriddal szemben. Egyrészt 5,0% körüli ecetsavanMdrid-koncentriáiciónál és 20—40 °C közötti hőmérsékleten 9%-os alkánszulfonilacetuperoxid-koncentriáció biztosítható a peroxidképző reaktorban. Ezekkel az oldatokkal az eddigieknél jobb alkánszuMonsaiv^iozamok érhetők el. — Másrészt, ha 11% körüli eeetsavanhidridkoncentrációt alkalmazuink a peroxidképző reaktorunkban (ehhez, — összehasonlítható körülmények között, :— kevesebb kloroform szükiséges és elegendő, mint széntetraklorid) akkor 21% körüli alkánszulfonilacetdlpeirioxid-oldatot nyerhetünk, ugyancsak' 20—40 °C közötti hőmérsékleten. Az így előállított oldatból hagyományos módszerekkel tiszta .peroxidot nyerhetünk ki, amelyet ipari, célokra, pl. polimerizációhoz használhatunk fel. A találmány szerinti eljárás bemutatására .példaként az alábbiak szolgálnak: 1. példa: 1,5 m hosszú, 25 cm belső átmérőjű 0,5 1 bruttó térfogatú termosztálható buborékoltató csőbe (laborreaktor) bemérünk 250 g 14 s% {0,155 mól) gázolajat, (MOLEX eljárással nyert normál gázolaj. Mólsúly 226; Fp. 260 °C) 11,0% eoetsavanhidiidet <i0,:275 mól) és 75,0% kloroformot tartalmazó reakcióelegyet és azt szulfoxidáljuk 40°-on 4 órán át 15 l/h S02

és 101O2/I1 gázelegy befúvatásával. Kezdeti inidátornak 100,0%-os perecetsaivból 0,1 s%-ot adagolunk (pl. 11%-os ecetsavas oldatban). Nyerünk 21 s% peroxiditartalmú és 4—i5 s% szulfonsavtartalmu olajmentes elegyet. Ebből a szulfonsavat 10—i30 % metanol tartalmú vízzel rázzuk ki, majd a kloroformot vákuumban szolbahőfok alatt ledesztilláljuk (0° körül). Nyerünk 79,0 g (0,210 mól) alkilszuHonilacetilperoxidot. 2. példa: 1,5 m hosszú, 25 cím belső átmérőjű 0,5 1 bruttó térfogatú termosztálható buborékoltató csőbe (laborreaktor) 300 g, 4^20% ecetsavanhidridet, 39,30% kloroformot és 56,50% gázolajat (MOLEX eljárással nyert normál gázolaj átlagos mólsúlya 226 Fp. 260 °C) tartalmazó elegyet táplálunk be. A reaktor hőfokát 40 °C-on tartva 15 l/h SO2 és 10 l/h 02

elegyét vezetjük át rajta. 04-—<1,0 óra között változtatva a reak-