160929. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszperziós kontaktusanyag előállítására

160029 és egyenletes eloszlásának eléréséihez van szükség. (Irodalom: W. Meri, U. Harmsen, E. Vinaricky: Über den Aibforand. und das Schweissverlhalten von Ag—CdO und anderen Metall-Metalloxidwerkstoißfen, Kontakte in der Elektrotechnik, Vorträge auf der 3. Kontakttagung in Berlin 1967, 107. old.; A. Keil: Bemerkungen zur inneren Oxydation von Silber-Kadmium-Legierungen, Proceedings of the Third International Research Symposium on Electric Contact Phenomena, 1§66. június, Orono, Main, 19Ö-T206. old.). E hátrányok elkerülésére kémiai kicsapóeljárások ismeretesek, melyek azonban lényegileg kétanyagos rendszerek előállítására korlátozódnak. Itt az anyag komponenseit, mint fémsókat viszik oldatba és kicsapószerrel, pl. alkáliíhidroxiddal, csapják ki. Így pl. Ag—CdO anyagot oly módon állítanak elő, hogy ezüstnitrát és kadmiumnitrát oldatához alkálihidroxidot vagy alkálikarbonátot adnak, a kicsapott terméket leszűrik, mossák, szárítják és 300—450° hőmérsékleten megbontják. Az így előkészített kicsapott terméket ezután sajtolják és zsugorítják. (Irodalom: 28.031 számú NDK szabadalmi leírás.) Ez az eljárás csak feltételesen használható pl. Ag—ZnO-ból vagy Ag—Sn02-ból álló kontaktusanyiagokhoz, melyeknél az anyag komponensei különböző pH-értékeknél csapódnak ki. Így pl., ha Ag—Sn02 kontaktusanyag előállítása véglett Sn-ot salétromsavban oldanak és a keletkező ónnitrátot az ezüstnitrátoldattal együtt alkálihidroxiddal kicsapják, az Sn02 diszperziós komponens már a savanyú pH-tarto•mányiban kicsapódik, az Ag azonban csak pH = = 7 fölött. Ezáltal az anyagban inhomogenitások lépnek fel, melyek a kontaktusanyag nagyobb mértékű leégését és fokozott hegedési hajlamát okozzák. Ezenkívül a kicsapás először ón(II)^hidroxidhoz vezet, mely csak az öregedés folyamán csoportosul át ónmonoxiddá. Az érintkezők előállításához szükséges anyagban. azonban az értékesebb ónoxid jelenléte kívánatos, ez az anyag azonban ennél az eljárásnál csak a kontaktusanyag termikus továbbkezelésekor jön létre. A. találmány célja az ismert eljárások hátrányainak elkerülése. Evégből a kémiai kiesapőelj árast, melynél az alkalikus kiesapószer, pl. alkálihidroxid, valamely fémsóoldattal, pl. ezüst^ón-nitráttal lép reakcióba, úgy kívánjuk módosítani, hogy a kicsapásnál szereplő függőség okozta inhomogenitásokat elkerüljük. Ezenkívül kémiai kicsapással olyan diszperziós kontaktusanyagokat kívánunk előállítani, amelyeknek kettőnél több összetevőjük is lehet. A találmány szerint olyan eljárásnál, amelynél fémsóoldatot vagy ilyen oldatok elegyét valamely kicsapószerrel, példáiul alkálühidroxiddal reagáltatjuk, azután a reakciőelegyből nyert kicsapott terméket szűrjük, mossuk, szárítjuk, sajtoljuk és zsugorítjuk, — a kicsapószerrel ionogén vagy kovalens kötést létesítő diszperziós komponenst, előnyösen öndioxidot, oldható alak'ban adjuk a kicsapószerhez. Kiesapószerként előnyösen használhatunk kálium- vagy nátriumhidroxidot. A kicsapószer-5 hez diszperziós komponensként cinkoxidot vagy rézoxidot is adhatunk, oldható alakban. Fémsóoldatkónt vagy fémsóoldatok elegyeként előnyösen • alkalmazhatunk ezüstnitrátot, ezüstvagy kadmiumnitrátot vagy réz- és kadmiuim-10 szuMátot. A fémsóoldatlhoz vagy a fémsóoldatok eiegyéhez, a kicsapószenhez, a reabcióelegyhez és/vagy a kicsapott termékhez a kadmium, réz, mangán, tantál, cirkónium, titán, molibdén, wolfram, alumínium és magnézium karbidjait, 15 nitridjeit, boridjiait és/vagy oxidjait adhatjuk. A találmány szerinti eljárás előnye elsősorban az, hogy nagyon 'homogén, kis szemcseméretű kicsapott terméket kapunk, melyet jó villamos és mechanikai tulajdonságokkal ren-20 delkező kontaktusanyaggá lehet feldolgozni, melynek leégési tulajdonságai több mint 50u

/okal javulnak. A rajz leégési anyagveszteséget (Atn/mg) 25 tünteti fel a kapcsolások számának (k) függvényében két különböző anyagösszetételre nézve. A grafikon két felső egyenese kis üres körökkel, illetve üres négyszögekkel jelölt mérési értékeket köt össze és a korábbi eljárás-30 nál elért leégési anyagveszteségeket szemlélteti, míg a két alsó egyenes tömör körökkel, illetve tömör négyszögekkel jelölt értékeket köt össze és a találmány szerinti eljárással elért leégési értékeket mutatja. Az elvégzett kísérletek fel-35 tételi paraméterei: cosg> = l, IF=100 A, U = = 380 V, f == 50 hertz, közepes nyitási sebesség Vm —

0,34 m/s, tapadási erő az érintkezőknél Ffc

= 2,'8 kp, kapcsolási gyakoriság G8/taain. 1. példa: 40 /o Ag és 1% Sn02 összetételű kontaktusanyag előállításához 62 g fémes ént 20^30° 45 hőmérsékleten 500 ml 50°/(y-os salétromsavban oldunk, majd a keletkezett ónsavat lecentrifugáljuk és 2,5 liter 2 mólos kálilúgban oldjuk. Ebből az oldatból 2,i5 litert 20%-os kálilúghoz adunk. Az ón az oldatban előnyösen, mint 50 négyvegyértékű Sn a káliumhexahidrosztannát alakjában van jelen. Ezenkívül kicsapóedényiben 1698 g ezüstnitrátot 7 liter desztillált vízben oldunk. Teljes feloldódás után az előkészített káliuimhidroxid-káliumlhexasztannát ol-55 dattal kiosapást végzünk. A. gyengén savanyú ezüstsóoldatba való becsepegtetésnél ennek helyén az ezüsthidroxiddal együtt ón|(IV)-dioxid-gél terjedelmes csapadéka is kiválik. A csapadékokat a teljes kiválás után leszűrjük és, 00 megszárítjuk; majd az anyagot 2000 kp/cm2 nyomáson alaktestekké sajtoljuk, melyeket 700— 800° hőmérsékleten levegőn szinterezünk. Vizsgálatokból kitűnt, hogy a kontaktusanyag leégési és hegedési tulajdonságai az ismert el-65 járások szerint előállított azonos összetételű 2