160928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny vegyületek előállítására
9 160928 10 bi savak a korábban említetteknél kevésbbé előnyösek, ugyanis a reakció körülményei között kevéssé reakcióképes halogénalkil-vegyüléteiket képeznek, amelyek az enyhe kondenzációs reakciókörüjmények között már nem reagálnak tovább. A 'fentiékből következik az is, hogy a diazóniumsók közül a hal'ogenideknél rendszerint előnyösebben alkalmazhatjuk a megfelelő foszfátokat vagy szulfátokat a találmány szerinti reakcióban. Ha a vegyes kondenzációs termékek előállításálhoz felhasználandó diazóniumsók fémhaloganidekkel képezett kettős sóik formájában állnak' rendelkezéjünfere, előnyösen úgy járunk el, hogy a kettős sót a kondenzációs közegben "oldjuk, az oldaton száraz nitrogéngázt vagy száraz levegőt vezetünk keresztül, a klorid-ionokból képződött sósavgá© eltávozása Után a gázbevezetést megszüntetjük, és az így kapott, halogénmentes oldatot használjuk fel a reakcióhoz. A kondenzációs közegként felhasználható sav mennyisége széles határok között változhat. A savat pl. az A(—D)n +Bj feompanenselegy súlyára számítva 1—100 súlyrész mennyiségben alkalmazhatjuk. A savat nagyobb mennyiségben is felhasználhatjuk, a sav mennyiségének növelése azonban rendszerint nem jár további előnyökkel. A kondenzációs közeget olyan mennyiségben kell alkalmaiznunk, hogy a •reakcióelegy megfelelően keverhető legyen. Általában azt tapasztaltuk, hogy ha igen kis mennyiségű kondenzációs közeget alkalmazunk, a termékek molekulasúlya csökken. A kondenzációs közegtől, a reakeiápartnerektől és a reagensek koncentrációjától függően egyes esetekiben a reakció sebességét melegítéssel növelni, vagy hűtéssel csökkenteni kell. A kondenzációt előnyösen 70 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten hajtjuk végre, ugyanis az A(—D)„ általános képletű diazovegyületJek magasabb hőmérsékleten rendszerint nem stabilak. Egyes esetekben a találmány szerinti eljárást 70 °C-fnál magasabb hőmérsékleteken is végrehajthatjuk. A kondenzációs reakciót előnyösen + 10 °C és +40 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Ha igen nagy aktivitású kondenzációs közeget alkalmazunk, a reakciót kb. 0 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten is végrehajthatjuk. A kondenzációs reakciót előnyösen minden esetben homogén reakcióközegben végezzük, ugyanis ebben az esetben a reakció igen könynyen reprodukálható. Ezért a nem-folyékony haliroazállapqtú Bi komponenseket előnyösen oldat formájában adjuk a reakcióelegyhez. Oldószerként pl. metanolt, ecetsavat vagy hasonló anyagokat alkalmazhatunk. Egyes esetekiben — ha á reagensek csak korlátozott mértékben oldódnak a kondenzációs közegben — a reakciót szuszpenzióban vagy emulzióban is végrehajthatjuk. Minden esetben gondoskodnunk kell a reakcióelegy megfelelő keveréséről. 3 Ha a reagensek vagy a termék nem megfelelő mértékű oldhatósága gátolja a kondenzációs reakciót, eljárhatunk úgy is, hogy a kondenzációs közeghez szerves oldószert adunk, és 10 homogén közeget képezünk. A felhasználásra kerülő szeirves oldószer mennyiségét és minőségét előkísérletekkel határozzuk meg. A legtöbb. esetben megfelelő szerves oldószernek bizonyult pl. a jégecet, azonban egyéb oldószereket, így 15 hangyasavat, N-metil-pirrolidont és metanolt is felhasználhatunk. Az oldószer mennyiségének és minőségének megválasztásakor figyelembe kell vennünk, hogy az oldószer hozzáadására a kondenzációs közeg aktivitása a hígítatlan sav 20 aktivitásával összehasonlítva csokkienhet, és az oldószer mellékreakoiókat is okozhat. A vegyes kondenzátumofc előállítása során az A(D)n és Bi általános képletű reagensek ará-25 nyát széles határok között változtathatjuk. Elvben bármilyen összetételű vegyes kondenzá'tumot előállíthatunk, azaz olyan termékeket is képezhetünk, amelyek csak nyomnyi 30 mennyiségű A(—D)n komponenst tartalmaznak. Általában azok a kondenzációs termékek az előnyösek, amelyek a Bi komponenst 1 mól A(—D)n komponensre számítva 0,1—50 mól mennyiségben tartalmazzák. Különleges esetek-35 tői eltekintve azok a vegyes kondenzátumdk a legelőnyösebbek, amelyek az A(D)„ komponens 1 móljára vonatkoztatva 0,1—20 mól második kompenst tartalmaznak. A fenti mennyiségi határokon belül a kondenzátumok a megfelelő 40 homokondenzátuimokétól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A legegyszerűbb és legcélszerűbb esetben a kondenzációs reakciót úgy hajtjuk végre, hogy az A.(—D)„ komponenst a megfelelő kondenzáí6 ciós közegben (savban) oldjuk, és az oldathoz keverés közben hozzáadjuk a Bi komponenst vagy a Bi komponens oldatát. A fenti eljárást különféleképpen módosíthatjuk, figyelembe kell vennünk azonban,' hogy sok esetben nem cél-50 szerű a B t komponenst az A(—D)„ komponens távollétében oldani a kondenzációs közegbeni ugyanis a Bi komponens önkondenzációra hajlamos. Az utóbbi esetben a Bi komponensből álló homoikondenzátum rövidébb-Jhosszabb idő 55 elteltével kiválik az oldatból, és a további reakció szempontjából hozzáférhetetlenné válik. Egyes esetekben eljárhatunk úgy is, hogy az 80 A(—D)„ és Bi komponens elegyét adjuk a kondenzációs közeghez, vagy az egyes komponenseket külön-külön adjuk a kondenzációs közegként Szolgáló savhoz. A kompenenseket önmagukban, vagy oldataik formájában használhat-65 juk fel. 5
