160928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny vegyületek előállítására

35 160928 38 don, foszforsavas oldatban készített kondenzá­ciós termékeknek az előzőekkel ellentétben ki­tűnő nyomdafestékfelvevő képességük van megr világítás esetén. Kiváló olefil tulajdonságaikat akkor sem vesztik el, ha a bevonó-oldathoz foszforsavat adunk. A 3—15 példákban szereplő oldatok diazo-csoportonként két molekula fosz­forsavat is tartalmazhatnak, anélkül, hogy ez­zel a megvilágított termék nyomdafestékfelvevő képessége bármit is csökkenne. Sőt a 21. példá­ban diazo-csoportonként 10 molekula foszfor­savat használunk. A 11. példában hasonló ha­tás mutatható ki. A 11. példában foszforsavas közegben készített nyers kondenzátum közvet­lenül felhasználható anélkül, hogy a foszfor­savas kondenzációs közeget előzőleg elválaszta­nánk. E példákban azt is bemutatjuk, -hogy a Bi­komponensekből már kis 'mennyiségek is ele­gendők arra, hogy jól értékelhető javító hatást idézzenek elő, a találmánynak megfelelően. E hatás akkor is érvényesül, ha a diazocsoportot tartalmazó molekulánként csak 0,15 mól Bi­koimponenst használunk, azonban ilyen esetben nem érjük el a legjobb eredményeket. A 12., 1-3., 16. és 19. sz. példáikban bemutat­juk, hogy az új kondenzációs termékek jobbak, mint a kénsavas közegben készített formalde­hides kondenzátumiok, melyeket cinkkloriddal "képezett kettős sóik fórmájában lecsapva, elő­szeretettel alkalmaztak eddig diazocsoportot tar­talmazó gyantaként. Jó nyomdafestékfelvevő képességű nyomőformát kaphatunk még akkor is, ha az új kevert kondenzátumokat 0,1%-os oldat formájában használjuk, és diazo-csopor­tonként 2 molekula foszforsavat adunk, ahogy ezt a 12. sz. példában leírjuk. Az ilyen nyomó­formák a szokásos offset-nyomógépaken jól használhatók, összehasonlításként a 13. sz. pél­dában leírjuk a megfelelő formaldehid konden­zátum felhasználásával készített 0,1%-os oldat alkalmazását, az így előállított réteg azonban gyakorlatilag nem veszi fel a nyomdafestéket. Egy éppenhogy kielégítő nyomdafestékfelvevő képességű réteget csak úgy állíthatunk elő, ha a diazo-vegyületet tartalmazó készítmény kon­centrációját többszörösére növeljük. A kevert kondenzátumok előállítását és össze­tételét a következő 1—21. sz. példákban rész­letesen leírjuk: 1. példa: 17,75 súlyrész 91%PHOS 4-metoxi-difenilam:in­-4-dEazóniumHszulfátot (1. táblázat, 3. sz. diazo­vegyület szulfát) feloldunk 150 térfogartrész 86 %-os foszforsavban. Az oldathoz erős keverés közben hozzáadunk 11,2 súlyrész finoman porí­tott dimetilol-tereftálsav-diamidot (1. táblázat, 4. sz. Bi-komponens) és a kondenzáció szoba­hőmérsékleten 21 óra hosszat folytatjuk. A nyers kondenzátumot feloldjuk 1000 térfogat­rész 40 °C hőmérsékletű víziben és az oldatból a kondenzációs terméket lecsapjuk 200 térfo­gatrész 50%-os cinkklorid oldat hozzáadásával. 5 A kettős sót elkülönítjük, feloldjuk 500 térfo­gatrész 50 "C-os víziben és újra lecsapjuk cink­klorid olaat hozzáadáséval. A termék súlya 26,8 súlyrész (C 46,6%,, N 11,5%). Az elemzés sze­rint a termékben a nitrogén- és a szénatomok 10 aránya 5 : 23,6. 2. példa: 6,5 súlyrészs 3-metoxi-difenilamin-4-diazonium 15 foszfátot (1. táblázat 2. sz. diazó-vegyület fosz­fát) feloldunk 60 térfogatrész 86,7%-os foszfor­savban 40 °C-on. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük és rövid idő alatt élénk keverés közben hozzáadunk egy másik oldatot, amely 3,4 súly-20 rész 2,6-dimetilol-4-metilffenolból (1. táblázat, Bi-komponens 5. sz.) és 7 térfogatrész N-metál­pirrolidonbol áll. A két oldat összeöntése köz­ben erősen hűteni kell, az elegyet hogy a hő­mérséklet ne haladja meg az 50 "C-t. A fcon-25 denzálást 40 °C hőmérséMeten 2 óra hosszat folytatjuk. A nyers kondenzátum vízben ma­radék nélkül feloldódik. A kondenzációs termék lecsapása végett a nyers kondenzáítumot 1000 térfogatrész izopropanollal elkeverjük. A levált 30 csapadékot porcelán szűrőn leszűrjük, kimossuk kétszer 200—200 térfogatrész izopropanoUal és megszárítjuk. A termék súlya 7,5 súlyrész. A kondenzátum savanyú foszfát sója alakjaiban van jelen. Az elemzés szerint a kondenzátum 85 diazocsoportonként kb. 9-cel több szénatomot tartalmaz, mint a kondenzálatlan diazo-vegyü­let. A diazo-csoportot tartalmazó vegyület min­den móljára számítva kb. 1 mól második kom­ponens van a kondenzátoraiban. (C 47,3%, N 40 7,6%, ND 5,1%,, P 9,4%; az atomok aránya: 21,7 : 2 : 2 :1,67). 3. példa: 45 32,3 súlyrész 3-metoxi-difenilamin-4-diazo­niumszulfáltot (1. táblázat, 2. sz. diazo-vegyület, szulfát) feloldunk 100 térfogatrész 86%-os fosz­forsavban. Az oldaHhoz keverés közben kis rész­leteikben, szolbahőmérsékleten hozzáadunk 19,4 50 súlyrész bisz-hidroxtoetíl-durént (1. táblázat Bi-komponens 7. sz.). A kondenzáció szobahő­mérsékleiten 25 óra alatt fejeződik be. A nyers kondenzátumot 1000 térfogatrész víz-SS ben feloldjuk, kissé zavaros oldatot kapunk, melyet porcelánszűrőn átszűrve megtisztítunk. A szűrletet 70 °C-ra felmelegítjük és hozzá­adunk 200 térfogatrész hígított sósavat (36%-os sósavat azonos térfogatú vízzel hígítva). A kon-60 denzációs termék klorid sója formaijában lecsa­pódik, melyet tisztítás végett vízben újra fel­oldunk, és a leírttal azonos módon újra lecsa­punk. A termék súlya 33,8 súlyrész. Az elem­zés szerint a kondenzációs termékben diazo-65 csoportonként 13 szénatommal van több, mint II

Next

/
Oldalképek
Tartalom