160919. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés aluminiumból és/vagy aluminiumötvözetből készűlt, élelmiszer és ital tárolására is alkalmas edények - különösen söröshordók - belső felületének a lakk tapadását növelő kezelésére
160919 3 4 lyeknek jelenlétét az élelmiszerügyi törvények úgyszintén tiltják. Végül a szokványos — mintegy 10—20 ju vastagságú rétegeken, melyeket anódikus oxidációval hoztak létre, a lakk tapadása megfelelő volna, azonban számításba kell venni, hogy egyes esetekben mechanikai deformációk is fellépnek, például a hordót szállítás során ledobják, amikor behorpadhat. Ilyen deformációk bekövetkeztekor a rideg anódikus oxidréteg felszakadozik, és mintegy átvágja a lakkréteget, szabad utat biztosítva a különböző élelmiszereknek az alapfém — alumínium — felé, és így a lakk védőhatása megszűnik. Éppen emiatt a gyakorlatban ilyen módon nem próbálták a lakkréteg tapadási viszonyait megjavítani. A találmány célja annak megoldása, hogy az élelmiszerek és italok tárolására szolgáló, alumíniumból vagy alumíniumötvözetből készült edények — elsősorban söröshordók belső falán a lakk a kívánalmaknak megfelelően tapadjon és ellenálljon a fellépő mechanikai igénybevételeknek. A találmány tárgyát olyan elektrokémiai kezelési eljárás, valamint ezen eljárás foganatosításához szükséges berendezés képezi, amelynek segítségével az alumíniumon a lakk tapadását rendkívüli módon megnövelhetjük. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy egy igen vékony — a szokásoshoz képest kb. egy nagyságrenddel vékonyabb — anódikus oxidréteg amellett, hogy a lakk tapadását megfelelően biztosítja, kiegyenlítő hatású is, vagyis a hőtágulási együtthatók különbségeiből adódó tágulási különbségeket kiegyenlíti, valamint a deformációk alatt és utána is biztosítja a lakk tapadását. Az ilyen réteg rugalmas, vagyis nagyfokú nyúlást és hajlítást képes elviselni felszakadozás nélkül. A találmány értelmében úgy járunk el. hogy az edényt, melyet előzőleg szokásos módon —• aéldául nátronlúgos maratással, majd salétromsavas közömbösítéssel — oxidmentesítettünk, O-potenciálra kötjük és feltöltjük elektrolittal, amely kénsav, éspedig célszerűen 10—80 g/l töménységgel. Ezután behelyezzük az edénytől elszigetelt csőelektródát, majd 20—42 V váltakozóáramra kapcsoljuk, miközben 4—8 A/dm2 áramsűrűséget tartunk fenn. Az elektrolit hőmérséklete 10—50 C° közötti, az elektróda — azaz katód — felülete az anód —- azaz az edény — felületéhez képest 1 : 10—1 ; 50 közötti. A minimálisan 5 perces műveleti idő után az áramot lekapcsoljuk, az elektródát kiemeljük, az elektrolitot leszívatjuk és az edényt vizes öblítésnek, majd szárításnak vetjük alá. Ezután következik az önmagában ismert lakkozás. Az említett 4—8 A/dm2 áramsűrűség-értéket az oxidáció közben, az idő függvényében csökkenteni célszerű, éspedig exponenciálisan, úgy, hogy értéke aszimptotikusan közeledjék a O-értékhez. Ezt azáltal érjük el a találmány értelmében, hogy a csőelektródán is kialakul az eloxréteg — azaz anódikus oxidréteg — és ezáltal csökken az áramsűrűség, vagyis az elektróda maga vezérli a folyamatot, s ennek megfelelően alakul ki az anódként kapcsolt alkatrészen a találmány szerinti szerkezetű és tulajdonságú réteg. Ezen réteg — mint említettük — a szokásos anódikus oxidrétegekhez képest egy teljes nagyságrenddel vékonyabb, amely rugalmas és így ellenálló a dinamikus igénybevételeknek, mivel rugalmasságánál fogva követni képes az anyag deformációit. A műveleti idő — körülbelül 10 perc — alatt a réteg eléri a kívánatos 0,8—1,2 /u vastagságot, s ettől kezdve már csak igen lassan vastagszik tovább, éppen a felületi áramsűrűség lecsökkenése következtében. A találmány szerinti eljárás foganatosításához szolgáló találmány szerinti berendezésnél az egyik elektróda maga a kezelendő edény, vagy tartály belső palástja, míg a másik elektróda egy, a kezelendő edénybe vagy tartályba merülő csőelektróda, mely szigetelőbetéten keresztül van bevezetve és rögzítve a tartály vagy edény furatába, mimellett a szigetelőbetét a folyamat alatt képződő gázok eltávozásának, valamint az elektrolit cirkulációjának biztosítására kerülete mentén, vagy palástjában üregekkel van ellátva. A merülő csőelektróda belső furatában elektromos csőszigetelés van, mely — adott esetben — maga az elektrolit-tároló tartályhoz csatlakozó műanyagcső. Célszerű kiviteli alak, ahol a merülő csőelektróda palástján az anód-katód felületarány biztosítására, valamint a fejlődő gázok felfelé áramlásának elősegítésére felületcsökkentő, illetve növelő elemekkel van ellátva. Az elektrolit — melynél a hőmérséklet stabilizálásáról egy hűtő- illetve fűtőcsőkígyó gondoskodik — egy, a kezelendő edénynél magasabban elhelyezett tárolótartályban nyer elhelyezést, ahonnan gravitációsan, vagy szivattyú segítségével áramoltatható, éspedig kívánság szerint folyamatosan és/vagy szakaszosan. Célszerűségi okokból előnyös az a megoldás, ahol a kezelendő edény vagy tartály rögzítőtalpra van állítva, amely az elektromos kontaktust biztosítja és előnyösen O-potenciálra van kapcsolva, míg a merülő csőelektróda a fázisra csatlakozik. A berendezés egy előnyös kivitelénél a kezelendő edény vagy tartály, valamint az elektromos kontaktust és rögzítést biztosító talp az anódikus kezelés ideje alatt túlfolyó elektrolit felfogására szolgáló tartályban áll. így egyúttal az is megoldható, hogy ezen tartályból az elektrolitot szivattyú továbbítsa szakaszosan vagy folyamatosan az elektrolittároló tartályba. A találmány szerinti eljárást és berendezést a továbbiakban egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertétjük részletesebben ábráink segítségével, melyek közül az 1. ábrán a berendezés elvi vázlatát láthatjuk, a 2. ábra a kezelendő munkadarabbal közvetle-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
