160892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazabiciklusos vegyületek előállítására
45 160892 46 tett nyomás alatt ledesztilláljuk; maradékként eiklohexilmetil-diazometilketont kapunk. Infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban); jellemző sávok 3,45, 3,52, 4,75 és 6,12 mikronnál. Ezt a terméket tisztítás nélkül dolgozzuk fel tovább. 32 g trifenilfoszfin 450 ml éterrel készített oldatálhoz keverés közben egyszerre hozzáadjuk 20 g ciklohexilmetil-diazoimetilketon 100 ml éterrel készített oldatát. Az elegyet szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. Az olajszerű maradék alakjában kapott 1-ciklohexil-3H(itrifeni]foszforanilidénHhidrazono)-aceton éterből hidegen kikristályosodik és 58—62°-on olvad. Ibolyántúli abszorpciós színkép: ^max etanolban és káliuimihidroxid/etanolban 314, 262—275 és 223, Wdrogénklorid/etanolban 257— 275 és 230 millimikrpnnál. Infravörös abszorpciós színkép (metilénkloridban): jellemző sávok 3,43, 3,56, 4,76, 6,1.5 és 6,07 mikronnál. 15 g l-eiklofaexil-3-j(trimetilfoszforanilidén-hidrazono)-aceton és 7,37 g nátriumnitrit 120 ml tetrahidrofurán és 42 ml vízzel készített elegyét jeges vízfürdőben történő hűtéssel, keverés közben, 10—13° hőmérsékleten lassan hozzáadott 77 ml 2 n sósavoldattal kezeljük. Az elegyet szobahőmérsékleten 30 percig állni hagyjuk, majd a szerves oldószeres fázist elkülönítjük és a vizes fázist metilénkloriddal extraháljiuk. A szerves oldószeres fázisokat egyesítjük, vízmentes nátriuimszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomás alatt bepároljuk. A kapott szirupszerű maradékot éterrel kezeljük, a levált trifenilfoszfinoxidot kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A bepárlási maradékot 120 g savval mosott szilikagélt tartalmazó oszlopon kromatograf áljuk; 3000 ml 97 : 3 arányú hexán-etilacetát eleggyel eluáljúk a ciklohexilmetilglioxál-Mdrátot szirupszerű termék alakjában. Infravörös abszorpciós színkép (metilénkloridban): jellemző sávok 2,90—4,1 (széles), 3,47, 3,53 és 5,80 mikronnál. Ezt a terméket tisztítás nélkül dolgozzuk fel tovább. 33. példa: 1,5 g a-:(2-karl bo-terc.butiloxi-*3,3-dimetil-7--oxo-4-tia-2,6-diaza-biciklo[3,a,0JheptH6-il)-a-V-(tiifenilfoszforanilidéin)-eoetsav-tercjbutilészter és 1,0 g 2-feniletilglioxál-Jhidrát elegyét 20 ml toluolban 2 óra hosszat 80° hőmérsékleten melegítjük, majd szobahőmérsékleten 16 óra hoszszat állni hagyjuk. A toluolt nagyvákuumban ledesztilláljuk és a maradékot prepáratív vékonyréteg-kramatográfiával (100 X 20 X 0,15 cm méretű szilikagél-lapon) szétválasztjuk; hexán és etilacetát 4 :1 arányú elegyével hívunk elő. Ily módon az a-(2-karbo-terc.ibutiloxi-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-i2,,6-diaza-bicikloit3,i2,OIhept-6-il)-a-{(3-fenü-propiomU)-ímetilén]-eoetsav-terc.butilészter (XLII) képletű, kevésbé poláros A-(transz)-izamerjét kapjuk, amely magától kristályosodik és hexánból történő átkrístályosítás után 100—102°-on olvad; [apo = —428° ± 1° (c = 1 kloroformban). Ibolyántúli abszorpciós színképe: Aműx etanolban 292 millimikronnál ('•==11100). Infravörös abszorpciós színképe 5 (metilénkloridban): jellemző sávok 5,62, 5,80 (váll), 5,85—5,93 és 6,27 mikronnál. A kristályosítási anyalúgiból a termék további menynyiségét nyerhetjük ki. A poláros frakciót, amely ugyancsak spontán 10 kristályosodik, hexánból átkristályosítjuk; ily módon az a-(2^karfoo-terc,butiloxi-3,i3-dimetil-7~ -oxo-4-tia-2,6-diaza-biciklo[3,i2,0](hept-5-il)-a-i[(3-fenil-propionil)-metilén]-ecetsav-terc.butil-észter (XLIII) képletű B-|(icisz)-izomerjet kap-15 juk, amely 139—430°-on olvad; {apo = = — 368° ±1° (c=l,04 kloroformban). Ibolyántúli abszorpciós színkép etanolban: ^ma x 289 millimikronnál («=18 200). Infravörös abszorpciós színkép (metilénkloridban): jellemző sávok 20 5,62, 5,75 (váll), 5,82-^5,94 és 6,27 mikronnál. A fenti eljárás kiindulóanyagaként felhasználásra kerülő 2-feniletilglioxál-ihidrát előállítása a következő módon történik: 25 4,8 g diazometán 240 ml éterrel készített oldatához 20 perc alatt, elérik keverés köziben hozzáadjuk 7,1 g dihidnofahéjsavklorid 100 ml éterrel készített oldatát, miközben a reakcióelegyet —5" hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet 30 azután további hűtés nélkül még 15 percig keverjük, majd az illékony részeket csökkentett nyomás alatt ledesztilMljuk. Olajiszerű maradék alakjában kapjuk a 2-fenilötil-diazometilketont; infravörös abszorpciós színképe (metilénklorid-35 ban): jellemző sávok 4,76, 6,11, 6,16 (váll) és 6,69 mikronnál. 7,45 g nyers 2-feniletil-diazometilketon 200 ml éterrel készített oldatálhoz szobahőmérsékleten hozzáadjuk 11 g trifenilfoszfin 200 ml 40 éterrel készített oldatát. Az elegyet 2 óra hoszszat keverjük, majd a kristályos alakiban kivált l-benzil-^3-(trifeni]foszforanilidén-íhidrazono)-acetont szűréssel elkülönítjük; ez a termék éterből történő átkristályosítás után liQ5°-on. ol-45 vad. Ibolyántúli abszorpciós színképe etanolban: Á,nax 316, 265—280 (váll) és 223 millimikronnál. Infravörös abszorpciós színképe (metilénkloridban): jellemző sávok 6,10 és 6,63 mikronnál. 50 8 g l-benzil-3-(trifenMoszforanilidén4tidrazono)-aceton 60 ml tetrahidrofuránnal készített, 30 ml vizet is tartalmazó oldatában 4,16 g por alakú nátriumnitritet szuszpendálunk, majd a szuszpenzióhoz élénk keverés közben hozzácse-55 pegtetünk 44 ml 2 n sósavoldatot; ez a hozzáadás 15—20 percig tart, miközben a relakcióelegyet hűtéssel 10—15° hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten tartjuk 15 percig, majd éterrel extraháljuk; az éteres ki-60 vonatot tömény vizes nátriumkloridoldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot egy 100 g szilikagélt tartalmazó oszlopon kromatograf áljuk, benzol és etilacetát 98 : 2 és 95 : 5 arányú ele-65 gyeivel elualva. Ily módon kapjuk a 2-féniletil-23
