160846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antrakinon előállítására
3 160846 4 1,1,3-fcrimetil-, 1-propil-, l-izobuttl-3-fenilindán és különösen az l-metU-3-feiúlindán. Az oxidációt rendszerint oxigéntfelesleggel hajtjuk végre. Előnyös, ha 1 mól indámra a sztöchiometrikus oxigénmennyiségen felül 25—400 mól oxigén jut. Általában az oxigént levegő alakjában alkalmazzuk, de ugyanúgy felhasználható oxigénnek és iners gázoknak, például argonnak, vízgőznek, nitrogénnek és/ /vagy széndioxidnak az elegye, vagy füstgáz is. A keverékek alsó robbanási 'határa 20—60 g , I képletű indán 1 köbméter levegőre. Katalizátorként tetszőleges oxidációs katalizátorok használhatók, amelyek oxigénnel, illetve levegővel gázfázisban való oxidációra alkalmasak. A "találmány szerinti eljárás egyik előnyös végrehajtási módjában az oxidációt katalizátorként egy vagy több vanádium>(V)-vegyület, előnyösen vanádiumpentoxid és/vagy vanadátok jelenlétében hajtjuk végre. A vanáddiumi(V)-vegyület reakció közben adott esetben a megfelelő vanádiumi(IV)-vegyülettel keverve lehet jelen. Folytonos üzemben a katalizátor (illetve hordozón levő katalizátor) literére számítva óránként 20—200, előnyösen 40—>100 g kiindulási anyagot oxidálunk. A vanádiuimi(V)-katalizátorok mono- vagy polivanadátok, elsősorban orto^-, piro- vagy metavanadátok lehetnek. A vanadátok közül előnyösek a periódusos rendszer IVa, IVb, Vb, Vila és VIII oszlopába tartozó elemek vanadátjai, például a vas-, titán-, ón-, antimon-, ólom- és mangánvanadát. A katalizátorok adott esetben hordozóanyagokkal, például horzsakővel, titándioxiddal, szteatittal, szilíciumkairbiddal, továbbá vas-, szilícium- vagy alumíniumoxiddal együtt kerülhetnék alkalmazásra. Ugyancsak felhasználhatók katalizátor céljára vanadium^VJ^vegyületek a periódusos rendszer 4—8. főcsoportjába és/vagy 4—6. mellékcsoportjába tartozó elemek oxidjaival keverve. A katalizátorok alakja és nagysága széles határok között tetszés szerint változtatható, előnyösen gömb. alakú, tablettázott vagy darabos katalizátorokat vagy 2—10 mm átmérőjű extrudátumokat használunk. Vanadát-katalizátorok előnyösen ammóníumvamadátnak megfelelő fémsóval, például vas<III)klorid, mamgánszulfát vagy titántetraklorid oldatával, oldatból való kicsapásával, a csapadéknak szűréssel való elválasztásával és megszárításáival állíthatók elő. A hordozóanyagnak a kicsapás előtt vagy közben történő hozzáadásával a fémvanadátot finoman oszlathatjuk el a hordozón. Ugyancsak felvihető a vanadát oldata vagy szuszpenziója átitatással vagy permetezéssel a hordozóra. Űgy is eljárhatunk, hogy a száraz vagy nedves vanadátot a hordozóval keverjük, a keveréket adott esetben felaprítjuk, majd például extruderen megfelelően kialakítjuk. Szárítás után a katalizátor még célszerűen kalcinálható, például 300 és 700 °C között. Vanádiumpentoxid katalizátorok előállítására például a vanádisuimpentoxjdot oxálsavokLatban vagy sósavval feloldjuk, az oldatot alkalmas hordozóanyagra, például titándioxidra felvisszük, a hordozót megszárítjuk, és adott esetben kalcináljuk. E célra amnióniumvanadát 5 vizes oldata is alkalmas. A vanádiuimpentoxidot titándioxiddal együtt nagyon vékony rétegként, például 0,1 mm-nél kisebb vastagságban íelvihetjük gömb alakú hordozóra, és a katalizátort a 681 237 sz. belga szabadalmi leírásban isjO mertetett módon állíthatjuk elő. Egy további előnyös változat szerint molibdénoxidot és volfrámoxidot /tartalmazó kala-15 lizátorok használhatók. Molibdénoxidként molibdJénpentoxid, molibdenilhidroxid, molibdéndjoxid, molilbdéntrioxid, molibdénszeszkvioxid, molibdénsav, volfráimoxidként volfrámtrioxid, volfrámaioxid, volfrámsav vagy volfrámkék jö-20 hétnek figyelembe. A katalizátor a fémek egyik oxidjaként több molibdénoxid és/vagy volfrámoxid keverékét is tartalmazhatja. Előnyösen olyan katalizátorokat használunk, amelyek 1 grammatom volfrámra 0,01—10, előnyösen 0,1— 2g 1 graimmatom molibdént tartalmaznak. A katalizátorok hordozóanyagokkal együtt, például horzsakövön, kerülethetnek alkalmazásra. Előnyösen folytonos üzemben óránként 1 liter katalizátorra, illetve hordozóra felvitt katalizátorra 15—.150, célszerűen 20—100 g kiindulási anyagot oxidálunk. Az oxidációt 200 és 450 °C, előnyösen 250 és 400 °C közötti hőmérsékleten, atmoszférikus 35 vagy nagyabb nyomáson szakaszosan vagy előnyösen folytonos üzemben végezzük. Például az I képletű kiindulási anyagot a következőképpen oxidáljuk. 40 A kiindulási vegyületet elpárologtatjuk és 150 °C-nál magasabb hőmérsékletre melegített légárammal elegyítjük. Űgy is eljárthatunk, hogy a reakció távozó oxigénmentes gázainak egy részét a kiindulási anyag gőzével telítjük, és így állítjuk be a kívánt indán-koncentráeiót a reaikciókeverékben. Ezután a gáz-gőz elegyet egy reaktorban a reakoióhőmérsékleten átbocsátójuk a katalizátor rétegen. Reaktorként célszerűen sófürdőben hűtött csőreaktorok, fkiidizációs reaktorok beépített hűtőeleimekikel, vagy rétegreaktorok közbülső hűtéssel jönnek figyelembe. Ezután a reakciókeverékiből szokásos módon elkülönítjük a végterméket, például a reaktorból távozó gázokat egy vagy több szedőn vezetjük át az antrakinomnak a melléktermékek 55 zömétől való elválasztására. Adott esetben a végtermék tisztítható, például alkalikus nátriumditionit oldatban való oldással, és az át nem alakult kiindulási anyag kiszűrésével. Ezután a végterméket a szűnedékből levegőn 80 való oxidálással kicsapjuk, és elválasztjuk. Ügy is eljárhatunk, hogy a reakciókeveréket vízbe vagy híg nátriumhidroxid oldatba vezetjük, és az ekkor keletkező csapadékot szublimálva elö5 különítjük a végterméket. 2
