160826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epoxidok, polimer zsírsavak, aminok és adott esetben diizocianátok reakciótermékéből álló stabil készítmények előállítására

3 100806 4 képletnek — ahol z egy 0 és 0,65 közötti átlag­számot képvisel — felelnek meg. Az ilyen epo­xidok az epiklórhidriin 2,2-hisz-(4'->bidroxífenil)­-propánnal való reagáltatása útján állíthatók elő. Az a) alatti reakció másik, a") komponense­ként alifás, etilénszerűen telítetlen di- vagy tri­mer zsírsavak bizonyultak előnyösen alkalmaz­hatóknak. Az a) alatti reakciótermékeket előnyö­sen az a') alatti epoxidokból és 16—22 szénato­mos monokarbonsavakból levezethető alifás, te­lítetlen di- vagy trimer a") zsírsavakból állíthat­juk elő. Az ilyen nionokarbonsavak előnyösen 2—5 etilénszerű telítetlen kötést tartalmazó .zsírsavak lehetnek; e vegyületcsoport példáiként az olajsav, hiragonsav, eleosztearinsav, likánsav, arachidonsav, klupanodonsav, különösen pedig a linolsav és linolénsav említendők. Ezek a zsírsa­vak a természetes olajokból nyerhetők, ahol azok faként gliceridek alakjában fordulnak elő. A találmány értelmében felhasználásra kerülő a") di- vagy trimer zsírsavakat ismert módon állíthatjuk elő az említett típusú monokarbon­savak dimerizációja útján. Az ún. dimer zsírsa­vak mindenkor tartalmaznák trimer terméket, valamint csekély mennyiségű monomer savat is. Az a") komponensként való felhasználásra kü­lönösen alkalmasak a di- • vagy timerizált linol- vagy linolérisiay. Az ilyen savak­ból kapott technikai termékek általában 75— 95 súly% dimer savat, 4—25% trimer savat és nyomokban levőtől 3 súly%4g terjedő mennyi­ségű monomer savat tartalmaznak. A dimer sa­vaknak a trimer savaikhoz viszonyított mólará­nya ennek megfelelően kb. 5:1 és 36:1 között le­het.. Az a') komponensnek az a") komponenssel való reagáltatása célszerűen 110—160 C°, elő­nyösen 150 C° hőmérsékleten történhet. Az a') epoxidnak az a") savakhoz viszonyított mennyiségi arányát az a) komponensben a talál­mány értelmében oly módon szabjuk meg, hogy a savat feleslegben alkalmazzuk és így minden karboxilesoportra egynél kevesebb epoxidcso­port jusson. Az a) alatti módon kapott reakció­termékeik tehát karboxil-végcsoportokat tartal­maznak. A találmány értelmében az a') kompo­nens és az a") kopmonens mennyiségi arányát oly módon szabjuk meg, hogy 1 savesoport: 0,45—0,95 epoxidcsoport legyen az ekvivaleneia­-äräny, vagyis az egy savcsopört-ekvivalensnek megfelelő mennyiségű savat 0,45—0,95 epoxid­csoport-ekvivalensnek megfelelő mennyiségű epoxiddaL reagáltatunk. A b) komponens tehát ammónia vagy primer, szekunder vagy tercier aminocsoportökat tartal­mazó mono-, di- vagy poliamiri lehet. Előnyösen 2><—10 szénatomot tartalmazó alifás aminők jön­nek elsősorban tekintetbe erre a célra. Különösen előnyösek ä legalább két aminocso­portot és (kizárólag bázisos nitrogénatomokat tartalmazó oly aminők, amelyekben az ámino­csoportók mindegyike legalább egy nitrogénhez kötött hidrogénatomot tartalma^!. Az ilyenfajta diaminok alifás vagy cikloalifás jellegűek lehetnek és előnyösen legalább egy primer aminocsoportot és egy oly második ami­nocsoportot tartalmaznak, amelyben a nitrogén-5 atomhoz legalább egy hidrogénatom kapcsolódik. Alkalmazható továbbá b) komponensként egy­szerűen ammónia is. Előnyösek azonban a di­; -primer alifás vagy cikloalifás aminők b) kom­ponensként. 10 Alifás aminként elsősorban poliaminok, mint dietüéntriamin, trietÜéntetramin, vagy tetraeti­lénpentaimin alkalmasak, tehát H2 N—(CH 2 —CH 2 —NH) n —CH 2 —CH 2 —NH 2 15 képletű aminők, ahol n = 1, 2 vagy 3. Amin-elegyek esetében a fenti képletben sze­replő n törtszámnak megfelelő átlagérték, tehát pl. 1 és 2 közötti érték is lehet. 20 Cikloalifás aminként elsősorban di^primer cik­loalifás diaminok alkalmasak, amelyek a két amin^nitrogénatomon kívül csak szén- és hidro­génatomokat tartalmaznak, és amelyekben egy telített 5—6 tagú karbociklusos gyűrű egyik gyű-25 rűbeli széniatomjához egy H2N2-csoport, egy má­sik gyűrűbeli szénatomhoz pedig egy H2 N— OH2-osoport kapcsolódik. Az ilyen aminők példáiként a 3,5,5-'trimetil-l­-^amino-3^aminometil-oiklohexán vagy az 1-ami-30 no-2-aminometil-ciklopentán említhetők. Az alkalmazható monoaminok és tercier ami­nők példáiként még a következők is említhetők: trietilaimin, dietilamin, etilamin, izopropilamin, n-tetrameteil-etiléndiamin. 35 Az a) és b) komponensek mellett — amint ezt fentebb már említettük — egy harmadik, c) komponens is alkalmazható a találmány szerin­ti reakciótermékek előállítására; ez a harmadik komponens egy aromás vagy előnyösen alifás 40 diizocianáit lehet. Különösen alkalmasaknak bi­zonyultak erre a célra az alkiléncsoportban 1—8 szénatomot tartalmazó alMlén-diizocianá­tolk, mint a hexametilén-diizocianát. Aromás diizocianátként a benzol-sorbeli diizocianátok, 45 mint a toluilén-2,4-diizocianát alkalmazhatók előnyösen. Az a), b) és adott esetben c) komponensek reakciójának lefolytatására alkalmazható szer-50 ves oldószerként elsősorban a vízzel elegyedő szerves oldószerek, még pedig célszerűen, a víz­zel korlátlanul elegyíthető oldószerek jönnék te­kintetbe. Az ilyen oldószerek példáiként a dio­xán, izopropanol, etanol, metanol, etölénglikol­g5 -n-butil-éter (n-butilglikol) és dietilén-glikol­monobutiléter említhetők. Lefolytatható azonban a reakció vízzel nem elegyedő szerves oldószerek, pl. szénhidrogének, mint benzin, benzol, toluol, xilol, halogénezett szénhidrogének, mint metilénklorid, metiléribro­mid, kloroform, széntetraklorid, etilénklorid, eti­lénbromid, s-tetraklóretán, különösen pedig tri­klóretilén jelenlétében is. A c) komponensnek az a) és b) komponensek 65 v mellett történő alkalmazása esetén az a), b) és 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom