160805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-piridin tioacetamid-származékok előállítására

3 különböző csoport, éspedig célszerűen legfel­jebb 4 szénatomos alkil-, mint metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szekunder butil- és tercier butil-csoport. Ha Rí szubsz­tituens alkoxi-csoportot jelent, akkor ez leg­feljebb 4 szénatomos alkoxi-, mint metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izo­-butoxi-, szek.-butoxi- vagy terc.-butoxi-cso­port. Az (Ri)n gyök 4 szénatomos kétértékű egyenes szénláncú szénhidrogén-gyök, amely a piridin-gyűrű 5- és 6-helyzetében kapcsolódik. Erre a csoportra példaként a következőket em­lítjük: -JCH=CH—CH=CH, —CH=CH—CH2 — —CH2 —CH 2 —CH 2 —CH 2 —CH 2 — stb., vagyis utóbbi esetben az (Ri)„ gyök kinolil-, dihidro­kinolil- vagy tetrahidrokinolil-gyököt jelent. Ha Rí szubsztituens halogént képvisel, akkor klór, bróm, jód vagy fluor lehet. Ha R2 vagy R3 ar­alkil-csoport, akkor ez például benzil- vagy fen­etil-csoport. Az aril-csoportra példaként R2 vagy R3 szubsztituens esetében a fenil- és naf­til-csoportot említjük. Ha R2 és R3 a kapcso­lódó nitrogénatomimal heterociklusos gyűrűt képez, akkor ezek pl. hattagú heterociklusos gyűrűk, mint piperazin, piperidin és morfolin, továbbá öttagú gyűrűk, pl. a pirrolidin lehet­nek. Az I általános képletű 2-piridin-tioacetamid­származékok megfelelő savakkal savaddíciós só­kat képezhetne'k. Ilyen savak szervetlen savak, pl. sósav, salétromsav, foszforsav és szerves sa­vak, mint ecetsav, propionsav, oxálsav, boros­tyánkősav, maleinsav, almasav, maionsav, borkő­sav, benzoesav, toluolszulfonsav, metánszulfoin­sav stb. lehetnek. Az I általános képletű vegyü­letek kvaterner ammóniumsókat is képezhetnek, ilyenek pl. az 1-metil-piridiniumklorid, 1-metil­-•piridmiumbromid, 1-etil-piridiniumklorid, 1--etil-piridiniumbromid, 1-metil-piridiniumjodid, 1-etil-piridiniumjodid stb. Tetszés szerinti só alkalmas a találmány sze­rinti célra, ha a gyógyászati szempontból elfo­gadható savakkal készül. Az I általános képletű vegyületek előállítását az A, B és C reakcióvázlaton szemléltetjük. Az A reakcióvázlaton feltüntetett módszer az ösz­szes vegyület előállítására alkalmazható, ai B reakcióvázlat módszere oly I általános képletű vegyületek esetében alkalmazható, amelyekben R2 és R3 szubsztituens nikidegyiké hidrogén vagy R2 és R3 szubsztituens egyike rövidszénláncú alkil-,: aril- vagy aralkil-csoport, míg a másik szubsztituens hidrogén. A C reakcióvázlat csak olyan I általános képletű vegyületek előállítási eljárásánál jön számításba, ahol R2 és R3 szubsztituens mindegyike hidrogén. Az A reakcióvázlaton az egyes szubsztituen­sek jelentése a következő: n, Rí, R2 és R3 szubsztituens jelentése a fenti, R'2 és R' 3 szubsztituens az R 2 és R3 szubszti­tuenssel megegyező jelentésű azzal a kivétellel, hogy R'2 és R'3 egyszerre nem jelenthet hidro­génatomot. 4 A B reakcióvázlaton Rj, R2 és n jelentése a fentiekkel megegyezik. A C reakcióvázlaton Rí és n jelentése a fenti, míg R' szubsztituens alkil-csoport, R szubszti-5 tuens pedig rövidszénláncú alkil-, aril- vagy aralkil-csoport. A találmány szerinti vegyületeket általában az A reakcióvázlat (1), (2) és (3) változata sze­rint állítjuk elő. E szerint a II általános kép-10 létű vegyületeket egy foszforszulfiddal, vagy először halogénezőszerrel második lépésben pe­dig hidrogénszulfiddal reagáltatjuk. Ha az így kapott I általános képletű vegyületben R2 és R3 szubsztituens hidrogént jelent, akkor az 15 alábbi általános képletű R2 ' HN 20 \ R3' primer vagy szekunder aminnal való reakció­val az I-(ii) vegyületeket képezzük. 25 Az (1) eljárásváltozatban használt foszfor­szulfid például foszforpentaszulfid, tetrafoszfor­triszulfid, tetrafószforpentaszulfid és tetrafosz­forheptaszulfid lehet. Ezek közül a difoszfor­pentaszulfid alkalmazása a legkedvezőbb. 1 mól 30 II általános képletű vegyületre 0,2—2 mól fosz­forszulfidot használunk. A reakciót általában valamely megfelelő inert oldószer, pl. petroléter, benzol, toluol, xilol stb. jelenlétében hajtjuk végre. 35 A reakció során előnyösen valamely bázist, mint szerves amint, pl. etilamint, dietilamint, trietilamint, dietilanilint, pikolint, piperidint, miorfolint, kinolint, piridint stb. is alkalmazha­tunk. 4„ Mivel a fenti bázisok reakcióközegként is fel­használhatók, így ezeket nagyobb feleslegben önmagában vagy egyéb oldószerrel elkeverve alkalmazzuk. A reakció hőmérséklete általában kb. 20 °C és 200 °C között lehet. Az így élő-45 állított I általános t képletű tioacetamid szárma­zékot a reakciókeverékből önmagában ismert módon, pl. az oldószer bepárlásával izoláljuk. Az A reakcióvázlaton szereplő (2) eljárás­változat szerint a II általános képletű vegyü-50 letet először egy halogénezőszerrel reagáltat­juk. A halogénezőszerek közül megemlítjük a fosz­gént, a foszforhalogenideket, pl. foszforoxiklori­dot, foszforpentakloridot, foszfortrikloridot és a tetraklórpirofoszforsavat, a tionilkloridot és a szulfonilkloridot. Ezek közül a foszforlhalogeni­dek felhasználása előnyös. A halogénezőszer mennyisége a felhasznált vegyület jellegétől függ, általában azonban 1 mól II általános képletű vegyületre kb. 0,1—2 mól halogénezőszert alkalmazunk.. Ezt á reak­ciót rendszerint kb. —20 és +30 °C közötti hőmérsékleten végezzük, előnyösen hűtés köz­ß? ben valamely megfelelő oldószer, mint • etiléter, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom