160750. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizációjához felhasználható katalizátorok előállítására
160750 3 4 lálható — gyengébb, helyette egy széles halogén-sáv jelenik meg. 2. Fajlagos felületi értékük 3 m2 /g előnyösen 10 m2 /g értéknél nagyobb legyen. Azt találtuk, hogy a magnézium- és cinkhalogenidek igen aktív formái azzal jellemezhetők, hogy röntgen-spektrumukban a legerősebb diffrakciós sáv kiszélesedik és/vagy fajlagos felületük 15 m2 /g értéknél nagyobb. Vízmentes magnéziumklorid esetében számos aktív forma röntgenspektrumában 2,56 A rácstávolságnál (d) a normál magnéziumklorid spektrumában mutatkozó diffrakciós sáv gyengébb, ehelyett egy halogén diffrakciós sáv 2,80—3,25 A közötti (d) értékeken kiszélesedik. Hasonlóképpen a magnéziumbromid számos aktív alakjának röntgendiffrakciós spektruma azzal jellemezhető, hogy a normál típusú magnéziumbromid spektrumában jelentkező legerősebb d = 2,93 A diffrakciós sáv gyengébb, ezzel szemben egy kiszélesedett halogén-sáv jelenik meg d = 2,80 A és 3,25 A (d) értékek között. A találmány szerinti hordozós katalizátor számos eljárással készíthető. Az egyik eljárás azzal jellemezhető, hogy előzetesen aktivált vízmentes magnézium- vagy cinkhalogenidet akár szobahőmérsékleten titántetrahalogeniddel érintkeztetünk annyi ideig, hogy legalább a titánvegyület egy részét a hordozón megkössük. Az érintkeztetést célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy titántetrahalogenidet adagolunk az aktivált vízmentes magnézium- vagy cinkhalogenid inert oldószerben készített szuszpenziójához, majd a reagáltatás végén az oldószert elpárologtatjuk. Az ilyen típusú eljárásmódnál használt titántetrahalogenid mennyisébe célszerűen a magnézium- vagy cinkhalogenidre számítva 0,1 és 5 súlyszázalék között van. Egy célszerűbb eljárásváltozat szerint a hordozós katalizátor-komponens előállítását úgy végezzük, hogy az alábbiakban részletesen leírt körülmények mellett vízmentes magnéziumvagy cinkhalogenidet a titántetrahalogenid jelenlétében megőrlünk, mely utóbbit a hordozóra számítva célszerűen 10 súlyszázaléknál kisebb mennyiségben alkalmazunk. A hordozós katalizátor előállítására használható olyan el járás változat is, amelynek során a jelen találmány szempontjából inaktív vízmentes magnézium- vagy cinkhalogenidet a vízmentes kloridokra számítva feleslegben a titántetrahalogeniddel, főként titántetrakloriddal, rendszerint kb. 70—80 C° fölött melegítünk, majd a keveréket lehűtjük és a keverékből a titánt tartalmazó magnézium- vagy cinkhalogenidet elválasztjuk. Titántetraklorid felhasználása esetén célszerűen a halogenid forráspontján dolgozunk. Az előzetesen aktivált magnézium- és cinkhalogenid előállítására számos eljárás használható. Az egyik eljárás értelmében a vízmentes magnézium- vagy cinkhalogenidet mechanikai kezelésnek, mint pl. őrlésnek vetjük alá. Az őrlést előnyösen inert oldószerek távollétében golyósmalomban hajtjuk végre. Az őrlés időtartama általában az őrlési berendezés hatásfokától függ. Példaként megemlítjük, hogy az őrlés időtartama kb. 1 óra, ha a hordozóanyagot porcélángolyókkal megtöltött golyósmalomban őröljük. Rövidebb őrlési idő valósítható meg a különösen nagy őrlési hatásfokkal rendelkező malmokban, pl. a vibrációs golyósmalomban. A fent ismertetett titántetrahalogenid távollétében végzett aktiválási műveletek a magnézium- vagy cinkhalogenideket tekinve akkor is alkalmazhatók, ha az utóbbiakat a titántetrahalogenid j&lenlétében kívánjuk aktiválni. További módszer szerint igen aktív magnézium- és cinkhalogenidet állíthatunk elő ismert módon RMgX és RZnX általános képletű fémorganikus vegyületek — ahol R jelentése szénhidrogén gyök, pl. alkil-aril-csoport, X pedig halogén — ismert módon történő elbontásával, vagy akként, hogy az előbbi fémorganikus vegyületeket sztöchiometrikus vagy a sztöchiometrikusnál nagyobb mennyiségű halogéntartalmú vegyületekkel, célszerűen gázalakú vízmentes sósavval reagáltatjuk. A magnézium- és cinkhalogenidék igen aktív származékai állíthatók elő akkor is, ha a halogenideket valamely szerves oldószerben, pl. alkoholban, éterben vagy aminban feloldjuk, majd az oldószert gyorsan lepároljuk, végül az oldószer eltávolítását úgy tesszük teljessé, hogy a halogenidet csökkentett nyomáson 100 C° feletti, rendszerint 100—400 C° hőmérsékleten hevítjük. Az utóbbi eljárásmóddal aktív vízmentes magnéziumklorid állítható elő metanolos oldatból. A találmány szerinti katalizátor-komponensek titánvegyület-tartalma (amely igen aktív alakban a hordozóanyagon megkötött vegyület vagy adott esetben elválasztható fizikai fázis alakjában van jelen) igen kis értékektől, a hordozóra számítva pl. 0,01 súlyszázaléktól igen magas értékekig, pl. 20 súlyszázalékig vagy e feletti mennyiségig terjedhet. A titánvegyület mennyisége célszerűen a magnézium- vagy cinkhalogenidre számítva 0,1 és 5,0 súlyszázalék között ingadozik. A fentiek alapján a találmány szerinti katalizátorokat a következő komponensekből képezzük: a) titántetrahalogenid, előnyösen titántetraklorid és aktív vagy reakció közben kativált vízmentes magnézium- vagy cinkhalogenid érintkeztetése útján kapott reakciótermék, 10 15 20 25 30 S5 40 45 50 35 60
