160746. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodioxán-származékok előállítására
V 160746 dószerként pl. szénhidrogéneket, így benzolt vagy petroiétert, halogénezett szénhidrogéneket, így metilénkloridot vagy etilénkloridot, vagy előnyösen széndiszulfidot vagy nitrobenzolt alkalmazhatunk. A reakciót általában 10—20 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióelegyhez előnyösen Lev/is-sav katalizátorokat, pl. AlBr-3-t, FtCU-t, SbCls-t, SbBr3 -t, TiCl 4 -t, célszerűen AlCi3-t adunk. Az R2 és/vagy R 3 helyén hidroxil- vagy metoxi-osoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy az Y helyén —CN csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületeket sósav és savjellegű katalizátor, célszerűen cmkkiorid jelenlétében (Vila) általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk. A reakciót az irodalomban ismertetett Houben-Hoeseh reakció körülményei között hajtjuk végre. Az Y helyén savklorid- vagy nitril-csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületeket (Vllb) általános képletű szerves fémvegyületekkel is átalakíthatjuk az (I) általános képletű benzodioxán-származékokká. A reakciót az irodalomban ismertetett körülmények között, közömbös oldószer, pl. szénhidrogének, így toluol vagy petroléter, vagy éterek, így dioxán jelenlétében, célszerűen benzoics vagy dietiléteres közegben hajtjuk végre. A reakciót előnyösén —50 C° és a felhasznált oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy az (I) általános képletnek megfelelő, azonban R2, R 3 R 4 és/vagy —CO— csoportot nem tartalmazó, illetve az említett csoportokat átalakított formában tartalmazó, és/vagy nem kívánt szubsztituensaket és/vagy kettős kötéseket tartalmazó vegyületekbe a kívánt csoportokat bevisszük illetve a nem kívánt szubsztitue-nseket és/vagy kettős kötéseket eltávolítjuk, illetve a kívánt csoportokká alakítjuk. A fentiek szerint pl. az (I) általános képletnek megfelelő, azonban —CH2—NR4—CHR5— (R4 = H) helyén —CH 2 —N = CR 5— vagy —CH = N—CHR5— csoportot tartalmazó vegyületek ; N =C kettős kötését hidrogénezéssel telíthetjük. A kiindulási anyagokat pl. a R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületek, illetve a (VIII) általános képletű primer aminők és a (IX) illetve (X) általános képletű aldehidek kondenzációjával állíthatjuk elő. A képletekben R1, R 2 , R 3 , R 5 , R 6 és R7 jelentése a fent megadott. * A kettős kötéseket előnyösen katalitikus hidrogénezéssel telíthetjük. Katalizátorként pl. nemesfém-, nikkel- vagy kobalt-katalizátorokat, továbbá réz-krómnoxidot alkalmazhatunk. A nemssfémkatalizátorok hordozóra felvitt kata'izátorok, pl. csontszénre, kalciumkarbonátra vagy stronciumkarbonátra felvitt palládium, oxidkatalizátorok, pl. platinaoxid, vagy finom 10 1& 2<i 25 30 3S 40 45 50 55 60 65 eloszlású fémkatalizá torok lehetnek. A nikkel és kobalt-katalizátorokat előnyösen Raney-férnek formájában alkalmazzuk, a nikkelt továbbá Kieselguhr-ra vagy horzsakőre felvitt formában is felhasználhatjuk. A hidrogénezést szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson,vagy megnövelt hőmérsékleten és/vagy megnövelt nyomáson hajthatjuk végre. Előnyösen 1— 100 at nyomáson, —80 és +150 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót célszerűen közömbös oldószer, pl. rövidszénlánc koholok, így metanol, etanol, izopropanol vagy terc. butanol, etilacetát, dioxán, jégecet, tetrahidroí'urán és/vagy víz jelenlétében, hajtjuk végre. A hidrogénezés során ügyelnünk keli arra, hogy a kiarbonil-csoport ne lépjen reakcióba. A karbonil-csoportot ketálképzéssel védhetjük, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a hidrogénezést normal nyomáson végezzük, és a reakciót a számított mennyiségű hidrogén felvétele után leállítjuk. Az (I) általános képletnek megfelelő, azonban hidrogenolízissel lehasítható nem kívánt szubsztituenseket tartalmazó vegyületeket hidrogenolízissel alakíthatjuk az (I) általános képletű benzodioxán-származékokká. A reakcióban pl. a nitrogénatomon, vagy az'.R2 illetve R 3 helyén álló hidroxil-csoportori hidrogenolízissel lehasítható csoportokat tartalmazó (I) általános képletű vegyületekből indulhatunk ki. A kiindulási anyagok továbbá előnyösen olyan, hidrogenolízissel lehasítható csoportokat is tartalmazhatnak, amelyeket a peptidkémiában az amino-csoportok védelmére alkalmaznak. E csoportok körül példaként a következőket.; említjük meg: benzil-, karbobenzoxi-, trifenilmetil-, p-nitro-karbobenzoxi-, p-klór-karjbobenzoxi-, p-fenilázo'banziloxi-karbonil^, r p-(p'-metoxif enilazo)-benziloxíkarbonil-, ka.rbo-tere-.butcxi-csoport. Különösen előnyösek a benzil- és karbobenzoxiszubsztituenst tartalmazó kiindulási anyagok. A nem kívánt védőcsoportokat célszerűen katalitikus hidrogénezéssel hasítjuk le. A reakció során pl. R4 helyén hidrogénatomot, illetve R 2 és/vagy R3 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó végtermékeket kapunk. A reakciót az irodalomban ismertetett körülmények között hajthatjuk végre. Az R2 és/vagy R 3 helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános1 képletű vegyületeket, úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő, R2 és/" vagy R3 helyén észterezett hidroxil-csoDortot tartalmazó származékokat elszappanosítjuk. " A fenti reakcióval előnyösén a rövidszénláncú aciloxi-csoportokat, elsősorban az acetoxi-, propioniloxi-, butiriloxi- vagy benzoiloxi-csoportot távolíthatjuk el. Az acil-csoportot savas reagensekkel, pl. ásványi savakkal célszerűen sósavval, brómhidrogénsawal vagy kénsavval hasíthatjuk le.'A savas hidrolízishez továbbá pl. brórnhidrogénsav-jégecet elegyet, vagy Lewis-savakat, előnsrösén bórtrifluoridot vagy alumíniumkloridot is felhasználhatunk. Az
