160721. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hang, kép és impulzus regisztrálására szolgáló mágneses szalagok előállítására

3 bár mechanikai és hőhatások szempontjából a poliuretán gyamták előnyösebbek, a hőre lágyuló gyantákkal készített rétegek térfogategységében a vasoxid sűrűsége nagyobb, és a felszín simább. 5 Kísérleteinkkel és üzemszerű gyártással egyaránt bebizonyosodott, hogy ha megfelelően kiválasztott poliésztergyantával és izoeianáttal képzett poliuretán-gyanitát erősen polimerizált, 10 hőre lágyuló gyantával keverve alkalmazunk a vasoxid kötőanyagául, a mágnesezhető réteg mindkét gyantaitípus előnyös tulajdonságaival rendelkezhet. 15 A poliuretán-gyanta egyik komponenseként olyan poliészter megfelelő, melynél a szerves polikarboxil savakat a többértékű alkoholkomponens feleslegével reagáltatták szabad hidroxil-gyökökkel rendelkező poliészter nyerése ér- 20 dekében. Előnyösen használható a 3 mól adipinsavval, 1 mól három vegyértékű és 3 mól két vegyértékű alkohollal képzett poliészter; továbbá 3 2f> mól adipinsav, 2 mól hexanol, 2 mól 1,3-butilénglikol. A mágneses szalag rétegének jó tulajdonságai érdekében az alkalmazott polifunkciós alkoholok jellegét és mennyiségét általában úgy kell megválasztani, hogy a lineáris szerke- 3

g zet és gyenge elágazás domináljon — tág térhálósodást eredményezve — az erős elágazásokkal szemben, melyek nem kívánatos szoros térhálósodást eredményeznek. Az OH-tartalom 1,5—5% között előnyös. E po- 35 liésztereket diizocianátokkal reagáltatjuk. Elsősorban az aromás diizocianátok alkaímasak, ezek reaktívabbak, kevésbé toxikusak és olcsóbbak (Pl. a toluilén 2,4 és a 4,6-diizocianát izomer keveréke, az 1,5-naftalindiizocianát, az 1,4-fenildi- 40 izocianát). A hőre lágyuló gyanták — melyek az oldás majd az oldószer elpárologtatása során csak fizikai átalakuláson mennek át — lehetnek vinil- .-és vinildénihalogenidek, vinilacetát, vinilpropionát, vinilbutirát; egyenértékű alkohol akril-és metakrifeavas észterei; polivinil gyantáknak kopolimer jellegű butadinén- akrilnitril gumikkal alkotott eleigyei; vinilkloridnak akrilsavas -0 észterekkel alkotott kopolimer je. Jelein eljárás — a vizsgálatok alapján — polivinilklorid — polivinilacetát kopolimert alkalmaz. (85 rész vinilklorid, 15 rész vinilacetát). 55 A mágnesezhető réteg kötőanyaga tehát 90— 95% olyan poliuretángyanta, mely poliizocianát és szabad hidroxil gyököket tartalmazó poliészter reakciójával képződik, és 5—10% vinilklorid-vinilacetát kopolimer. A gyantarendszer komponenseinek ilyen arányú megválasztásával készített mágnesezhető réteg a mechanikai igénybevételeket, koptató és dörzsölő hatásokat igen jól bírja. A részben térhálósodott réteg tapadása cellofán és acetát ala- C5 4 pú hordozófóliához kielégítő a korszerű szalagok gyártásánál használt polietilén-tereftalát fóliáknál azonban gyengébb. Az ideális arány alkalmazásának és a jó tapadás követelményének ellentmondásos feltételét eljárásunk azzal biztosítja, hogy a fenti arányú diszperziós réteget valamely hőre lágyuló, nem térhálós polimerizált gyantával képzett 1—5 mikron vastag közvetítő rétegre viszi fel. E közvetítő réteg vasoxid szemcséket nem tartalmaz, és kiválóan köt a polietilenntereftalát hordozófóliákhoz, felhordása a diszperziófelöntés előtti szakaszon úgy valósítható meg, hogy nem tökéletesen száradt rétegre kerül a mágneses diszperzió. A közvetítő réteg felülete a diszperzió oldószereinek hatására oldódik, illetve fellazul, szárítás során a két réteg éles határfelület nélkül tökéletesen kötődik. A hordozófólián tehát tulajdonképpen olyan réteg alakul ki, melynek szabad felülete igen kemény, kopásálló, a vasoxid koncentrációja a réteg külső oldalán nagy (a mágneses erővonalak a felület közelében záródnak) a réteg fóliával érintkező oldala vasoxidot gyakorlatilag nem tartalmaz és kiválóan tapad. Ferromágneses anyagként ajánlott a gamma vasoxid (Fe2<I>3) tűkristály, melynek hossza 0,7—0,8 mikron, szélessége 0,2—0,3 mikron, koercitivitása 280—320 Oersted, mágneses remaneneiája 900 Gauss. Rendkívül fontos a diszpergáltatás módszereinek és eszközeinek olyan meg választása, melynek során az elemi tűkristályok törésének veszélyét elkerülhetjük. Additív anyagok között ajánlatos alkalmazni terülést javító, lineáris szerkezetű nagy molekulasúlyú anyagokat, a diszperzió viszkozitását nem változtató, üledék keletkezését gátló kolloidokat vagy szuszpenziókat, a megkötött réteg kalanderezését és a kész szalag siklási tulajdonságait javító anyagokat, pl. dimetilciklohexilamint, sztearinsavat. lecitint, einkoktasoligént és szilikonolajat. Gyakori jelenség mágneses szalagoknál használat közben az elektrosztatikus feltöltődés. A kisülések zavarhatják a felvétel és lejátszás minőségét, ezért ajánlatos antisztatikus anyagokat keverni a diszperzióba. Szükség lehet gombaölő szerek alkalmazására is (pl. fenilhigany II. oleát). A diszperzió előállításánál hidroxil-tartalmú oldószerek nem használhatók, mert az izocianát csoportokkal reagálva nagyon lecsökkentik, esetleg megszüntetik a térhálósodási folyamatot. Előnyösen használható észterek: etil-, butil-, metilgklikolacetát, továbbá ketonok; metiletilketon, metilizobutilketon, ciklohexanon, továbbá toluol, xilol. A felhordásra kerülő diszperzió egyik fontos jellemzője a vasoxid és a beszáradt kötőanyag aránya. A kötőanyagnak maximális mennjáségű vasoxidot kell felvennie, jó mechanikai tu-2