160720. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dialkoxifenilecetsavak előállítására
3 Jellemző erre a szintézisre, hogy az előállított dialkoxibenzilcianid 50%-át ebben az izokinolin-jszintézis menetben amiddá hidráljuk és a maradék 50%-ot a megfelelő savvá hidrolizáljuk. A hidráláshoz, amelyet rendszerint katalitikus úton végzünk, tiszta 3,4-dialkoxibenzilcianidra van szükség, amelyet klórmetilezés és közbeeső tisztítás nélkül közvetlenül nátriumcianiddal való kezelés után keletkező nyerstermékből, amely 50—60% 3,4-dialkoxibenzilcianidot tartalmaz, desztilláció vagy frakcionált kristályosítás útján valamely megfelelő oldószerből választunk ki. A visszamaradó desztillációs maradék illetve a kristályosítás után kapott anyalúg azután még mintegy 30—40% benzilcianidat tartalmaz. A maradék 60—70%, melléktermékből mint 3,4,3',4-tetraalkoxidifenilmetánból, polinitrilekből vagy ciklotetraveratrilekből, valamint kémiailag nem meghatározható kenőcsös anyagokból áll. Ezek a kenőcsös anyagok, úgyszintén a melléktermékek is, oly mértékben befolyásolják az elszappanosítás lefolyását, hogy az előzőekben vázolt elszappanosítási körülmények fennforgása esetén 20—30% kitermelés-csökkenés áll elő. Ez az irodalomból ismert és saját kísérleteinkkel is megerősítettük. Ezenkívül a keletkező sav nagyon szennyezett és utólagos tisztítási műveleteket, pl. átkristályosítást, igényelnek. Ilyen tisztítás elengedhetelen azért, hogy az izotkinolinokat kielégítő kitermeléssel és a kívánt tisztaságban kapjuk. Egy lehetőség a kitermelés csökkenésének elkerülésére a benzilcianid tisztításában rejlik. Kitűnt azonban, hogy nem sikerült a nitrilt kristályosítás útján teljesen kiválasztani a reakcióelegyből. Az anyalúgban többnyire állandóan marad bizonyos mennyiségű nitril, amelyből a túlnyomó részben jelenlevő melléktermékek és kenőcsös anyagok miatt elszappanosítással több sav már nem kapható. Vákuumdesztilláció technológiailag nagyon költséges és nem gazdaságos; ezenkívül hosszabb hevítésnél bomlási jelenségek figyelhetők meg. A találmány célja, hogy segítségével az ismert elszappanosítási eljárás említett hiányait elkerüljük. A feladat abban áll, hogy lehetőség szerint egyszerű és technológiai felhasználásra alkalmas eljárást dolgozzunk ki, amely mindenekelőtt az erősen szennyezett nitrilek elszappanosítását is jó kitermeléssel teszi lehetővé. Ezt a feladatot, a 3,4-dialkoxifenileeetsavaknafc 3,4-dialkoxibenzilcianidok alkalikus elszappanosítása útján történő előállítását azzal oldjuk meg, hogy az alkalikus elszappanosítást két fázisú rendszerben hajtjuk végre, amiskoris az elszappanosítandó, adott esetben erősen szenynyezett 3,4-dialkoxibenzilcianidokhoz vízzel nem elegyíthető szerves oldószert és valamely vizes alkálilúgot adunlk hozzá. 4 Vízzel nem elegyíthető oldószerként benzolt, toluolt, defcalint, tetralint vagy alifás szénhidrogéneket használunk; különösen alkalmasak a xilolok. Magától értetődően az említett oldósze-5 rek elegyei is alkalmazásra kerülnek. A képződő két fázist alaposan összekeverjük és a hőmérsékletet a forráspont eléréséig emeljük. A benzilcianidnak a dialkoxibenzol előállítására szolgáló előző két lépcsőjéből származó 10 melléktermékei a szerves fázisban oldva maradnak, míg a keletkező savak alkáli sókként a vizes fázisban vannak jelen. Az elszappanosítás után a két fázist elválasztjuk egymástól és a vizes részt csekély mennyiségű szerves i5 oldószerrel utánamossuk. A vizes alkalikus oldatból a szabad dialkoxifenilecetsavat valamely ásványi savval világossárga kristályok alakjában kicsapjuk. 20 Az így kapott vegyületet többnyire tisztítás nélkül felhasználhatjuk a következő izolkinolinszintézis során. Amennyiben különös tisztasági követeiményák állnak fenn, elegendő a savat vízből egyszer átkristályosítani. Az elért kiho-25 zatalak 95—10i0%-os nagyságrendűek a felhasznált nitrilre vonatkoiztatva. A találmány szerinti eljárás előnye a gyakorlatilag kvantitatív kihozatalban van még erősen 30 szennyezett nitrilek elszappanosításánál is. Ezenkívül a diallkoxifenilecetsavat különösebb többletmunka nélkül nagyon jó tisztaságban kapjuk. Ez a következő izokinolin-szintéziseknél nagy kitermelésekhez és nagytisztaságú termékekhez 35 vezet. 1. példa: 40 3,4-dimetoxifenilecetsav Veratrol klórmetilezése, ezt követően nátriumcianiddal Kolbe szerint történő átalakítása az így keletkező 3,4-dimetoxifenilacetonitril egy ré-45 szenek leválasztása útján, fekete kátrányszerű reakcióterméket kapunk, amely még 33%( 3,4--dimetoxifenilacetonitrilt tartalmaz. 100 g ily módon kapott reakcióterméket 150 ml o-, m- és p-xilol-elegyben oldunk, 110 g 50 10%-os nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá és ezt (követően 40 óra hosszat 85 °C-on erőteljes keverés közben elszappanosítjuk. A reakció befejezése után a vizes fázist és a 55 xilolos fázist elválasztjuk egymástól. A vizes, alkalikus fázist 50 ml xilollal alaposan kirázzuk. Az egyesített xilolos kivonatokat 50 ml 10%-os nátriumhidroxid-oldattal extraháljuk és a kivonatot a vizes fázishoz adjuk. A vizes, al-60 kálikus oldat pH-ját 20%-os sósavval keverés közben lassan 3-as értékre állítjuk be. Lehűlésnél a 3,4-dimetoxifenilecetsav durvakristályos alakban válik ki. Ezután 5 óra hosszat tartó 5 °Ü-an való állás után a savat az anyalúgtól 65 elválasztjuk, majd 500 ml forró vízben oldjuk és 2
