160710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nyálka viszkozítását az élő szervezetben a fiziológiailag legkedvezőbb értékre beállító enzimkészítmény előállítására

s nyálka viszkozitását, anélkül, hogy ugyanakkor károsan növelnék a nyálkaelválasztást, egyáltalában nem volt előrelátható, A bélnyálka viszkozitásának egy kedvezőbb értékre való beállításából következik, hogy megnövekszik az emésztett tápanyagok felszívódásának sebessége és ennek következtében meggyorsul az állatok növekedése és csökken a súlygyarapodáshoz szükséges fajlagos tápanyagszükséglet, ° 10 A tápanyagok hasznosításának javulása sem volt előre látható. Tény az, hogy a tápanyagok végighaladva a beleken általában teljesen felszívódnak és a vizsgálatok azt mutatják, hogy az ürülékben nincs számottevő tápértékű maradvány. A tökéletes felszívódás azonban nem biztosítja azt, hogy a bevitt tápanyag optimálisan felhasználódik. Az az általános feltételezés, hogy elegendő, ha a vérkeringésben az anyagcseréhez szükséges összes tápanyag egyidejűleg és megfelelő koncentrációban jelen van. A kísérletek azonban azt az előre nem látható tapasztalatot igazolták, hogy a növekedési sebesség szempontjából előnyösebb az, hogy a megemésztett tápanyagok aránylag rövid ideig, de egy maximális koncentrációban vannak a vérben, szemben azzal, ha hosszabb ideig, de közepes koncentrációban vannak jelen. A vérbe átkerült tápanyag-mennyiség egyenlősége esetén az első esetben nagyobb hatás érhető el. A találmány szerinti enzimpreparátumok alkalmasak arra, hogy az élő szervezetben a bélnyálkahártyájának viszkozitását a legkedvezőbb értékre állítsák be. E hatást összehasonlíthatjuk a két természetes fehérjebontó enzim, a tripszin és a kimotripszin hatásával in vitro kísérletekben. Az összehasonlítás két próbával történik, egyrészt a szabályozott viszkozitás csökkentési próbával (RMV), másrészt annak mérésével, hogy milyen mértékben érzéketlen a tripszin gátló hatásával széniben, mart ez biztosítja az élő szervezetben való felhasználhatóságát. A később ismertetendő viszkozitás-mérési eljárással mérve a bélnyálka viszkozitásának csökkenése a nyálka eredeti viszkozitási értékének 35%-a és 65%-a között legyen. A nyálka viszkozitását a tripszin és a kimotripszin 40, illetve 60%r-kal csökkenti. CA A találmány szerinti eljárásnak egyik jellemzője az, hogy a bélnyálka viszkozitásának csökkenése in vitro kísérleteknél az eredeti érték 40—60%-át éri el, mely megfelel a tripszin és a kimotripszin által előidézhető viszkozitáscsökkenésnek, ±5%-os pontossággal. A találmány szerinti eljárás: fehérjebontó enzimek előállítása mikroorganizmusok segítségével, fermentatív úton, az enzim hatást RMV-próbával mérve. A fermentálást akkor állítjuk le, ha a kelekezett enzimatikus anyagok viszkozitás-csökkentő hatása kezeletlen bélnyálkán mérve legalább 35%-os (5%-kal alacsonyabb, mint a kimotripszin hatása) és legfeljebb 65%os (5%-kal magasabb, mint a tripszin által el- 65 6 érhető hatás.) Az eljáráshoz tartoznak még a szükséges kezelési, tisztítási módszerek is, me-1 lyek révén a termék a tripszingátlókkal szem ben érzéketlenné válik. Az enzimeiket termelő mikroorganizmusok közül azokat választottuk ki, amelyek a két feltételnek megfelelnek: pozitív RMV-próbát adnak (a viszkozitást csökkentik), és nem érzékények a tripszingátlókkal szemben. E feltételeket kielégítő mikroorganizmusok között legkedvezőbbnek találtam a Streptomycesr-törzs fradiae fajtáját. E tény azonban nem jelent korlátozást a találmánynak más megfelelő mikroorganizmusok felhasználására való kiterjesztését illetően. Az RMV-próba leírása a) A vizsgálandó enzimtermék előkészítése Kiválasztunk egy olyan mikroorganizmust, amely jelentősebb mennyiségű fehérjebontó enzimkeveréket termel, és azt a klasszikus fer-r mentálási eljárással szaporítjuk. A fermentálásbefejezése után a közegdket leszűrjük, az oldatot bepároljuk és liofilizáljuk vagy porlasztva szárítjuk. Ilyen módon nyers enzimes készítményt kapunk. Előnyösebb a szűrés és bepárolás után az oldathoz ammóniumszulfátot adni és a keletkezett csapadékot leszűrni, és vá« kuumban bepárolni. E módszerrel részben tiszv tított enzim-preparátumot kapunk, mely a klasszikus Ansom-féle meghatározással mg-onként 1000-egységet tartalmaz. Az Anson-egységet (A. E.) itt úgy definiálhatjuk, hogy ez egy olyan enzimmennyiségnek felel meg, amely 10 percen keresztül 25 °C-on pH 7,5 mellett inkubálva denaturált hemoglobin jelenlétében a hemoglobinból 1 mikrogramm tirozint szabadít fel. A tirozin meghatározás végett a szűredéket triklóreeetsawal kezeljük és ifotoimetrilkusan meghatározzuk a szűrlet abszorpcióját 280 millimikron hullámhossznál. b) A mérés A méréshez borjú vagy disznó bélnyálka ját használjuk. Az állatot levágás előtt 24 órán átkoplaltatjuk, a levágás után a bélből kivágunk a gyomor utáni részből 3X1 méteres darabot. A béldarabok egyik végét elkötjük és gyenge nyomással a másik végén kipréseljük a bél felületén levő nyálkát. A belet ezután kisebb darabokra vágjuk és a belső felületéről levakarjuk a nyálkaréteget, az összegyűjtött nyálkából az oldható részeket háromszoros térfogatú vízzel kimossuk, majd centrifugálunk. Ily módon állatonként kb. 50 ml nem oldódó nyálkát gyűjtünk össze. A nyálkát —20 c

C~on több napon keresztül tárolhatjuk, vagy azonnal felhasználjuk viszkozitás meghatározásokhoz. A mérésekhez Brookfield-féle Mptányéros mikro-3