160710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a nyálka viszkozítását az élő szervezetben a fiziológiailag legkedvezőbb értékre beállító enzimkészítmény előállítására

MAGTAR SZABADALMI 160710 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS ^nar • Nemzetközi osztályozási: #% Bejelentés napja: 1970. II. 19. (HO—1265) C 12 d 13/10 ^P Nagy-Britanniai elsőbbsége: 1969. II. 21. (9619/1969) V.*""- '' ' • "'*'/>' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1972. I. 12. -:ia:>.«" HIVATAL Megjelent: 1973. X. 31. Hooreman Michel tanácsadó mérnök, Párizs, Franciaország Eljárás a nyálka viszkozitását az élő szervezetben a fiziológiailag legkedvezőbb értékre beállító enzimkészítmény előállítására A jelen találmány tárgya olyan új fehérjebontó enzimpreparátumok készítése, melyek az élő szervezetekben keletkező nyalkák viszkozitását magában az élő szervezetben, tehát az in vivo fennálló körülmények között a fiziológiai- 5 lag legkedvezőbb értékre állítják be. A találmány elsősorban a bélfal, a légcső és a méhnyak nyálkahártyáinak váladékára vonatkozik. A találmány alkalmazási területe állatgyógyászati, diétetikus és gyógyszerészeti készítmények 10 gyártása. Az állattenyésztés színvonalának állandó fejlődése az iparilag fejlett országokban és a fejlődő országokban tapasztalható krónikus állati 15 fehérje hiány szükségessé teszi, hogy rendszeresen vizsgáljuk az állatok növekedési sebességét és tanulmányozzuk a tápanyag-hasznosítás megjavításának módjait. Több tanulmány foglalkozott már a takar- 20 mányokba adagolt fehérjebontó, zsírbontó vagy keményítő-bontó enzimek hatásával. Az enzimadagolás célja az, hogy lehetővé tegye a táplálék legfontosabb alkatrészeinek, a proteineknek, zsíroknak és szénhidrátoknak jobb lehető- 25 ségét. Kísérletileg meg lehetett állapítani, hogy ezek az idegen enzimek, kiegészítve az állati szervezetben keletkező enzimekkel, megkönynyítik az emésztést és ezzel gyorsítják a növekedést. E tanulmányok mindezideig nem vezet- so tek gyakorlatilag is nagyobb hasznot hajtó eredményre: a súlygyarapodás sebességének és a tápanyag-hasznosítás fokának kismértékű és nem állandó javítását figyelhették csak meg, és ez az eredmény az alkalmazott enzimek áráhozképest nagyon alacsony és jnem mondható egyenletesnek. Találmányom az enzimeik olyan alkalmazására vonatkozik, amely eltér az eddig alkalmazott enzimfelhasználási módoktól, és elsősorban a bélnyálka viszkozitásának optimalizálását célozza, hogy ezzel meggyorsítsa a megemésztett táplálékok felszívódását, vagy más, a szájon át felvett hatóanyagok felszívódását is. A bélnyálkahártya, mint minden nyálkahártya igen könnyen megsérül és ezért a külső tényezők károsító hatásától egy viszkózus folyadékréteg, a bélnyálka védi meg. A bélnyálka viszkozitása a benne levő mafcromolekuláris anyagoktól, elsősorban a mucintói és a mukopoliszacharidoktól függ, melyek egymás között proteinhidakkal vannak összekapcsolva és térhálós szerkezetű molekulákat képeznek. A bélnyálka tehát egy záróréteget képez a nyálkahártya és az emésztendő tápanyag között. Ez a védőréteg lecsökkenti a nyálkahártya érintkezését a szervezetben keletkező enzimekkel, pl. a tripszinnel vagy a kimotripszinnel, melyek az élelem megemésztésére szolgálnak, de esetleg megtámadhatnák a nyálkahártyát 160710