160704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek polimerizálására
s féra lehet; előnyösen 1,5—8 atmoszféra nyomáson dolgozunk. A szuszpenziós polimerizációhoz a Zieglerféle kisnyomású polimerizációs eljárásnál szokásosan használt közömbös hígítószereket alkalmazhatjuk. E szereket az „A" komponens előállításánál említettük meg. A találmány szerinti olefin-polimerizációs eljárásnál olefin kiindulási anyagként etilént vagy etilén és valamely R—^CH=CH2 általános képlétű «-olefin keverékét alkalmazhatjuk. A keverék a fenti cr-olefint legfeljebb 10 súly%, előnyösen legfeljebb 5 súly% mennyiségben tartalmazza. A képletben R valamely egyenes vagy elágazó szénláncú szénhidrogén-maradékot, előnyösen valamely 1—13 szénatomos, célszerűbben 1—8 szénatomos alkilcsoportot jelent, a-olefinként előnyösen alkalmazható például a propilén, a butén-1, a pentén-1, a énmeülpentén-1. A polimerek molekulasúlyát önmagában ismert módon valamely molekulasúly-szabályzásra használt szer, előnyösen hidrogén segítségével állíthatjuk be a kívánt értékre. A 650 679 lajstromszámú belga és az 1 448 320 lajstromszámú francia találmányi leírás eljárásához képest jelen találmány nagy előnye az, hogy a találmány szerint alkalmazandó hordozóra felvitt katalizátorok segítségével már a Ziegler-polimerizációknál szokásos nyomási tartományokban, így 4—9 atmoszféra nyomáson olyan nagy hozamot tudunk biztosítani a katalizátorra számítva, hogy a katalizátort teljes mennyiségében a kapott polimerben hagyhatjuk. Szuszpenziós polimerizáció esetében a találmány szerinti eljárásnál tehát elmaradnaík áz olyan költséges műveletek, mint a katalizátor szétbontása, a katalizátor és a katalizátor-hordozó eltávolítása, stb. A kapott polimerből a diszpergálószert kiszűrjük, a polimert, megszárítjuk, majd minden további művelet nélkül feldolgozzuk. A rendkívül kis mennyiségű katalizátor- és katalizátorhordozó sem a polimert nem színezi meg, sem a feldolgozásra használt gépeket nem korrodeálja. Az említett találmányi leírások eljárása szerint a TiClj-t tartalmazó MgOHCl 1 grammjára vonatkoztatott fajlagos katalizátor termemelés még 20 atü nyomáson is lényegesen kisebb, mint amit a találmány szerinti eljárás biztosítani tud. Így az 1 448 320 lajstromszámú francia találmányi leírás szerint a TiCls-t tartalmazó MgOHCl 1 grammjára vonatkoztatva 20 atü nyomáson legfeljebb 1,5 kg polimert kapunk. Ezzel szemben találmányunk szerinti eljárásban 1 g magnéziumvegyületre vonatkoztatva — melyre például Ti(o—i—CsHy^C^-t vittünk fel — etilén polimerizációja esetében 5—9 atmoszféra nyomáson 3—25 kg polimert állíthatunk elő. 10 A találmány szerinti eljárás további előnye az, hogy a találmány szerint alkalmazandó magnéziumvegyületeket könnyebben állíthatjuk elő megfelelő formában, mint az MgOHCl-t. Ezt a 5 vegyületet ugyanis csak MgCl2 X6H 2 0 285 °C-«>n történő igen óvatos, fokozatos vízmentesítésével készíthetjük. A találmány szerinti eljárásban alkalmazandó 10 hordozóanyagok további előnye az MgOHCl-lel szemben az, hogy nem tartalmaznak klórt. A találmány szerinti eljárásban használt, hordozót és katalizátort tartalmazó polimerek tehát azonos hordozó-tartalom esetén sokkal kevésbé 15 korrozív hatásúak, mint az MgOHCl segítségével előállított polimerek. Ha katalizátorokként a TiCl„(OR)4_„ általános képletű klóralkoxi-titanát-IV származékokat 20 használjuk — mely képletben n értéke 1 vagy 2 lehet, R pedig 2—8 szénatomos azonos vagy különböző alkilcsoportokat jelenthet — akkor igen kis molekulasúly-eloszlású polimereket állíthatunk elő, melyek a feldolgozás szempont-25 jából értékes tulajdonságokkal rendelkeznek. Mw E polimerek esetében az--— -érték 2—6 kö-Mn zött van. S0 A fenti katalizátorok segítségével előállított polimerek kiválóan színezhetők és csak kevéssé korrozív hatásúak. Ezek az anyagok különösen fröccsöntött tárgyak előállítására alkalmazhatóak. 35 ., Ha hordozóanyagként Mg(OH)a-t használunk, akkor az „A" komponenst 0,1—1,0 súlyrész Mg(OH)2 és 1 súlyrész Ti(0—i—C 3 H 7 ) 4 továbbá 0,4—0,9 súlyrész TÍCI4 reakciójával célszerű elő-40 állítani. Ha ugyanis az Mg(OH)2 és a titánvegyület súlyarányát a fent megadott határok közt változtathatjuk, akkor etilén homopolimerizációja esetén csupán a fenti arány változtatásával elérhetjük, hogy a kapott polietilén 45 sűrűsége 0,952—0,962 legyen; az ilyen sűrűségű polietilének technikai jelentősége nagy. Ha a polimerizálásnál olyan titánkatalizátort használunk, melyet 0,4 rész Mg(OH)2, 1 rész 50 Ti(0—i—C3 H 7 ) 4 és 0,67 rész TiCl/, reakciójával állítottunk elő, akkor 0,962 fajsúlyú polietilént kapunk. Ebben az esetben az „A" komponenst úgy 55 úgy készíthetjük, hogy a közömbös diszpergálószerben felszuszpendált Mg(OH)2 -t 20—90 <C-os hőmérsékleten először Ti(Q—i—CsH7 )-tel elegyítjük, majd a kapott elegyhez keverés közben TiCls-t csepegtetünk. Megtehetjük azonban 60 azt is, hogy a fenti komponenseket egyidejűleg adjuk az Mg(OH)2-höz. Az előállított elegyet mindkét esetben néhány órán keresztül keverés közben 40—90 °C-on utóreagáltatjuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példá-85 kon mutatjuk be. 5
