160702. lajstromszámú szabadalom • Poliacetál alapuú, hőrelágyuló anyagok és eljárás ezek előállítására
160702 6 R—O—CH2 —O—CH 2 —CH-^CHo (V) \/ o Poliglikoldiglicidiléternek a (VI) általános 5 képletnek megfelelő vegyületeket jelöljük, CH2—CH—C1H2—O—i(CH2—CH2—O) x— (VI) \ / o o o \/ I \ o 0 \ CH2 ahol y és z minden esetben 3—9 közötti egész számot, előnyösen 3-at, vagy 4-et jelent, értjük. Mindenekelőtt a (VII) általános képlet szerinti olyan szimmetrikus bisz(alkántriol)-triformálok alkalmazhatók, amelyekben y és z azonos szamot jelentenek, pl. bisz(l,2,5-pentántriol)-triformál és előnyösén bisz(l,2,6-hexán~ triol)-triformál. 30 35 40 45 50 55 A találmány szerint alkalmazott poliacetálok molekulasúlya 5000—200 000, előnyösen 10 000— 100 000 között van; krisztallitjaiknak olvadáspontja 50—170 °C közötti tartományban van. 60 A poliacetálokhoz keverék alkotóként olyan polimerek alkalmazhatók, amelyek lágyulási hőmérséklete a felhasznált poliacetál krisztallitjainak olvadáspontja alatt van, előnyösen +50— 65 +160 °C között, és befagyási hőmérsékletük —120 h30 °C közé előnyösen —80 — 0 °C közé esik. Keverék alkotóként mindenekelőtt a (VIII) általános képletű, Re (VIII) H,0=C 10 —CH2—CH—CH2 \ / o amelyben x 2—5 közötti egész számot jelent, 15 Különösen jól alkalmazhatók a (VI) általános képlet szerinti olyan ppliglikoldiglicidiléterek, amelyekben x értéke 2 vagy 3, pl. a dietilénglikol-diglieidiléter és trietilénglikoWUgljcidiléter. 20 Alkándioídigücidilétereken 2—6, előnyösen 2—4 szénafcomszánaú alifás diolok digüddilétereit és 6—10 szénatomszámú cikloalifás diolok diglicidilétereit értjük. 2—4 szénatomszámú alifás 25 a,«-diolok diglicidiléterei, pl. etilénglikoldiglicidiléter, 1,3-propándiol-diglicidiléter és 1,4-butándiol-diglieidüiéter különösen jól alkalmazhatók. Megfelelő alkándioldiglieidinéterek továbbá az 1,3-butándioldiglicidiléter és az 1,4 -dimetilolciklohexán-diglieidiléter. Bisz(alkántriol)-triformálokoa egy lineáris és két ciklikus formáicsaportot tartalmazó vegyületeket, különösen a (VII) általános képlet szerinti vegyületeket, (VII) City-CH—<(Cos)*—O—CH2--^>H(CH2) sr -'Re ahol Rg hidrogénatomot vagy metilgyököt é$ R9 hidrogénatomot, karboxilcsoportot, 2—-10, előnyösen 2—5 szénatomszámú alkilkarboxücsoportot, 2—5, előnyösen 2—3 szénatomszámú acüoxicsoportot vagy yjrúlgyököt jelent. Példaként a következőket említjük meg: 1. a-olefinek, homo~ és kopoliinerei, pl. polietilén, etilén/propilén-kepolimerek, etilén/ak?iisavészter-kopolimerek, etjlén/metakrilsavésztsr-kopolimerek, etilén/akrilsav-kopoHmerek. Polietilén, valamint etilénből és yinilaeetátból álló kopolimerek és etilénből és akrilészterekből álló kopolimerek — amelyekben az etilén súlyaránya 40—90, előnyösen 50—SQ% között van — különösen jól alkalmazhatók. 2. 4 vagy 5 szénatomot tartalmazó 1,3-rdiének homo- és kopolinmerei, pl. polihutadién, poü-r izoprén, butadién/sztiroi-kopoljmerek, bwtadiéí?/ /akrilnitril-kopolimerek. 3. Vinilészterek hpmo- és kopolimerei, pl, polivinilacetát, polivinilpropkjnát, polivinilbutiráí. 4. Akril- és metakrilsavfezfeerek homo- és kör polimerei, pl. polietilakrilát, polibutilakrilát,, polibutilmetakrilát, polihexilmetakrilát, poli-2--etilhexilmetakrilát, ppJioktilmetakrilát, Keverék alkotóként (továbbá poliétereket ás poliésztereket alkalmasaink. Poliéteren az előbbiek során meghatározott gjkljkus éterek homo-és kopolimereit, pl. polietilénoxidot, polipropilénoxidot, poli-3,3-dii»etiloxetánt, értünk. AJZ etilénoxid/propilénoxid-kopolimerek, valamint a politetrahidrofurán különösen jól használhatók. Poliésztereken kétbázisú karbonsavakból és diolokból előállított vegyületeket értünk; lineáris, alifás 4—12 szénatomszámú dikarbonsavak és az előzőekben leírt a,«-diolok poliészterei, pl. szebacinsav/etilénglikol-poliészter, szebacinsav/butándiol-poliészter, jól alkalmazhatók. A polimer keverék alkotók molekulasúlyai széles határok között változhatnak. Megfelelőek az 1000—1 000 000, előnyösen 1000—300 fliOO közötti molekulasúlyú termékek; az 5000—150 000 közötti molekulasúlyú keverék alkotókkal különösen jó eredményeket értünk el. A találmány szerinti anyagok ütésállóságának növekedése a keverékbe beadagolt polimernek mind a koncentrációjától, mind pedig nagymértékben annak részecske méretétől függ. A beadagolt polimer koncentrációja 0,1—10 súly%, előnyösen 0,1—5 súly°/ö között van; kü~
