160693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfanilamid-származékok előállítására

9 mely (XII) általános képletű vegyületet — e kép­letben X' rövidszénláncú alkanoil-amino- vagy nitro­csoportot képvisel — egy (XIII) általános képletű hidroxilvegyület — e képletben Rj legfeljebb 6 szénatomos alkil­csoportot képvisel — reakcióképes észterével reagáltatunk, szükség esetén a kapott reakció­termékben az X' csoportot szabad aminocsoport­tá hidrolizáljuk vagy redukáljuk és adott eset­ben a kapott vegyületet valamely savval képe­zett addíciós sóvá alakítjuk át. A (XIII) általános képletű hidroxilvegyületek ilyen célra alkalmas reakcióképes származé­kaiként pl. a halogenidek, különösen a kloridok vagy bromidok, továbbá a szulfonsavészterek, mint az o- vagy p-taluolszulfonsavészterek vagy metánszulfonsavészteirek említhetők. A reakciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben folytatjuk le. Közömbös oldószerként pl. aromás szénhid­rogének, mint benzol, toluol vagy xilolok, halo­génezett szénhidrogének, mint metilénklorid, kloroform vagy széntetraklorid, éterek, mint tet­rahidrofurán, dioxán vagy dietilénglikol-mono­metiléter, karbonsavamidok, mint N,N-dimetil­formamid, N,N-dietilformamid vagy N,N-dietil­acetamid, továbbá szulfoxidok, mint dimetilszul­foxid alkalmazhatók. A reakció valamely savlekötőszer hozzáadásá­val vagy enélkül folytatható le. Savlekötőszer­ként szervetlen bázisok vagy sók, pl. alkálifém­hidroxidok, alkálifémhidrogénkarbonátok, alká­lifémkarbonátok vagy alkálifémfoszfátok, mint a megfelelő nátrium- vagy káliumvegyületek al­kalmazhatók. Használhatunk ilyen célra továbbá kalciumkarbonátokat, kalciumfoszfátokat vagy magnéziumkarbonátokat is. Ilyen célra alkal­mas szerves tercier nitrogénbázisok, mint N,N-diizopropil-etilamin is használhatók savlekötő­szerként. Az X' csoportnak szabad aminocsoporttá való átalakítása, aminek révén a kívánt (I) általános képletű végterméket kapjuk, ugyanolyan mód­szerekkel történhet, mint az első helyen leírt eljárás esetében az X csoport átalakítása. A (XII) általános képletű kiindulóanyagok pl. oly módon állíthatók elő, hogy valamely, p-hely­zetben az X' csoporttal helyettesített benzol­szulfonllkloridot nátriumhidroxid jelenlétében 2^amino-2-imidoazolin-hidrokloriddal reagálta­tunk. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek kívánt esetben sa­vakkal képezett sóikká alakíthatók át. Az ilyen sók előállítása pl. oly módon történhet, hogy az (I) általános képletű vegyületet valamely erre al­kalmas vizes szerves vagy szerves közegben, pl. metanolban, etanolban, dietiléterben, kloroform­ban vagy metilénklorídban a kívánt sav ekvi­valens mennyiségével reagáltatjuk. 10 Az (I) általános képletű vegyületek gyógyszer­ként akár szabad alakban, akár gyógyszerészet' szempontból elfogadható savakkal képezett sók alakjában alkalmazhatók. E célra alkalmas sa­r. vak pl. a sósav, brómhidrogénsav, kénsav, fosz­forsav, metánszulfomsav, etánszulfonsav, béta­hidroxietánszulfonsav, ecetsav, tejsav, oxálsav, borostyánkősav' fumársav, maleinsav, almasav. borkősav, citromsav, szalicilsav, fenilecetsav, 10 mandulasav, embonsav. Az új hatóanyagok előnyösen orális úton ke­rülhetnek beadásra. A napi adagok normális testsúlyú felnőtt betegek esetében 100 mg és 15 500 mg között lehetnek. Az adagolási egységek, mint drazsék vagy tabletták, előnyösen 50—500 mg mennyiségben tartalmazhatják a találmány szerinti hatóanyagot; a készítmények ható­anyagtartalma 20—80"% lehet. 20 Az ilyen készítmények előállítása céljából a hatóanyagot valamely poralakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, man­nittal, keményítőfélékkel, 'mint burgonyakemé­nyítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopek-25 tinnel, továbbá lamináriaporral vagy citrusvelő­porral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombinálhatjuk, adott esetben simítószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy polietilénglikolok hozzáadásával; az így kapott keverékből tablettákat vagy drazsémagokat saj­tolunk. Az utóbbiakat pl. koncentrált cukorol­dattal vonhatjuk be, amely még arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhat; alkalmazható bevonószerként valamely illékony szerves oldószerben vagy oldószerelegyben ol­dott lakk is, A bevonószerhez színezékek is ad­hatók. Pl. a különböző hatóanyag-mennyiségek megjelölése céljából. További orális adagolási egységként zselatin-40 ból készült összedugható kapszulák, valamint zselatinból lágyítószer, pl. glicerin felhasználá­sával készült lágy, zárt kapszulák készíthetők. Az összedugható kapszulákban a hatóanyag elő­nyösen szemcsézett alakban, pl. töltőanyagok-45 kai, mint kukoricakeményítővel és/vagy simító­szerekkel, mint talkummal vagy magnézium­sztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal, mint nátriummetabiszulfittal (NaaS205) vagy aszkorbinsawal kevert alakban lehet jelen, míg 50 a lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen vala­mely erre alkalmas folyadékban, pl. a folyékony polietilénglikolban oldott vagy szuszpendált alakban, adott esetben stabilizátorokkal elegyít­ve lehet. 55 A tabletták és drazsék előállítási módját köze­lebbről az alábbi előírások szemléltetik: a) 1000 g l-szulfanilil"2-imino-3-butil-imidazo­g0 lidint 500 g tejcukorral és 270 g burgonyakemé­nyítővel keverünk, a keveréket 8,0 g zselatin vizes oldatával megnedvesítjük és szitán át­nyomva szemcsésítjük. A megszárított szemcsés anyaghoz 60,0 g burgonyakeményítőt, 60,0 g 85 talkumot, 10,0 g magnéziumsztearátot és 20,0 g 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom