160642. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1,2-dihidroxibenzol monoétereinek előállítására

5 160642 Q rás egyik különösen előnyös foganaiosítási módja szerint a reakcióhoz szükséges hőmennyiséget közvetlenül vezetjük a reakeiókomponensekhez oly módon, hogy valamely inert hőátadó szert gőz állapotban vezetünk be. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a szükséges hőmennyiség rendkívül gyorsan átadható, így a hőérzékeny monoenoléter magas hőmérsékleten való tartózkodási ideje viszonylag csekély. Ezzel a reakcióhőmérséklet is pontosan beállítható és a berendezés hosszabb üzemeltetése során is állandó marad. Az adott esetben melléktermékként fellépő melléktermékeket a visszafolyásban tartott hőátadó szerv feloldja és így már képződésük pillanatában a reakciózónából kimosódnak. Ezáltal a berendezés eltömőd ése elkerülhető és ilyen - módszer a hozamot sem csökkenti- Ha az eljárás lefolytatásánál k ulono— sen olcsó hőátadó szert használunk, akkor az esetleges gyantaszerű termékek kellő feldűsulás esetén a hőátadó szer üstmaradéka a gyanta oldószereként használható fel, így a melléktermékek oldott állapotban szivattyúval elvezethetek és pl. elégetéssel megsemmisíthetők. Az eljárásnál használható hőátadó szerként a reakció körülmények mellett inerten viselkedő vagy alig reagáló vegyületek jönnek számításba. Ilyen típusú hőátadó szerek a következők: acetamid, acetanizidid, akridin, etilnaftoléter (« és /?), azobenzol, benzálanilin, benzoesavas fenolészter, benztiazol, brómnaftalin (« és /?), kinolin, 2-klórkinolin, diklórnaftalinok, diklórfenolok, dimetilnaftalinok, difeniletán, difenilénoxid, difenilmetán, difenilszulfid, ditoluil, ditoiluilmetán, hexametilbenzol, difenilkarbonát, metoxibenzoesavas metilészter, N-metilacetanilicl, metilbenztiazol, metilkinolinok, naftalin, a-naftol, oxidifenilek, p-oxidifenilmetän, penitaklórbenzo], a. és /?-fenilnaftalin, ftálsavas dimétilészter, pirrolidon, fenantrén, tetraklórhenzolok, tribrómbenzolok, difenilmetán. Különösen előnyös hőátadó szerek az alábbiak: difeniléter, dikreziléter, difenil, naftalin és fenantrén. Felhasználhatók természetesen a felsorolt hőátadó szerek, valamint, az előnyös hőátadó szerek keverékei is. Célszerűnek bizonyult továbbá az, hogyha a reakciókomponenseket egymással ellenaramban érintkeztetjük. Az ellenáramú érintkeztetésnél a ként felülről, míg a monoenolétert az oszlop reakciószakaszának mélyebb pontjáról adagoljuk. A találmány szerinti eljárás folyamatos kivitelezése feltétlenül meglepőnek tekinthető, mivel a kén hidrogénezésére az oszlopban csak viszonylag rövid tartózkodási idő áll rendelkezésre. Előrelátható volt ugyanis, hogy a kénnek az oszlopban való eloszlathatósága a megadott feltételek mellett nem kielégítő és emiatt a desztillátum túlnyomórészben át nem alakult enolétert fog tartalmazni. Meglepő felismerést jelent az is, hogy a magas hőmérséklet ellenére említésre méltó hozamveszteségek nem lépnek fel. A reakcióelegy feldolgozása a szokásos módon történhet. 5 Az előállított monoeterek értékes kiindulóanyagok inszekticid hatású metilkarbamátok előállításánál. Az alábbi példákban megadott hőmérséklet adatok Celsius fokban értendők. 10 1. példa: Az alkalmazott berendezés keverővel, hőmérővel, desztillációs fejrészként reflux-elosstóval 15 felszerelt 250 ml-es háromnyakű lombik. A lombik kívülről melegíthető és a berendezéshez gázóra is hozzátartozik. 100 g 95,5%-os {mairadék túlnyornórészben 20 ciklohexándion-(l,;2)] 2-izopropiloxi~ciklohexán-i(l)-on-i(3) és 20,8 g kén keverékét melegítjük. amikor a kén megolvad, a keverőt megindítjuk. A melegítést tovább folytatjuk és kisebb menynyiségben könnyen illó komponenseket 100 °C-25 ig ledesztillálunk. További melegítés hatására 217 °C-on fokozatosan elérjük a 2-izopropiloxi-fenol forráspontját. Az üsthőmérsékletet a kezdeti 170 °C~róI 250 30 °C-on keresztül, végül 320 °C-ra emeljük. A reakció előrehaladása a kénhidrogén fejlődésével követhető. Az első órában gyors desztillációt lehet elérni, ezt követően a desztilláció sebességét a reflux-elosztóval csökkenteni lehet. 85,2 35 g desztillátumot kapunk, amely 90% 2-izopropiloxi-fenolt tartalmaz. A desztillátumban még feloldott kénhidrogént vákuumban történő rövid forralással és visszafolyató hűtő alkalmazásával lehet eltávolítani. A forralás során az ol-40 dott kénhidrogén oxidációja folytán finom za~ varodás alakjában kiváló ként kevés derítőföld alkalmazásával szűréssel lehet eltávolítani. A 2-izopropiloxi-fenoi hozam 81,3% elméleti. A felhasznált kiinduló anyagót a következő 45 módszerrel lehet előállítani: A berendezés fűtéssel, keverővel, hőmérővel, oszloppal, vízleválasztóval és visszafolyató hűtővel felszerelt háromnyakű lombik. Az oszlop __ 1 m hosszú, 30 mm átmérőjű és üveg Raschig gyűrűkkel van megtöltve. Az oszlop szigetelés céljából tükrözött üveg felülettel van körülvéve. A háromnyakú lombikba 500 g ciklohexándion-(l,2)-hemihidrát (92,2%-os, hidroxilamin-hidrokloriddal végzett oxi-titrálás és vizes oldatban 80 °C-on 1 n nátriumhidroxiddal való titrálás alapján), 1500 ml izopropanol, 600 ml benzol és 25 g savas ioncserélő gyanta (szulfonált sztirol-divinilbenzol-kopolimerizátum) keverékét töltjük be. Keverés és melegítés közben élénk desztillációt indítunk meg. Az üsthőmérséklet kezdetben 70 °C, a fejhőmérséklet 66 °C. A desztillá-65 tum kondenzáció és lehűtés után két fázisra vá-3