160639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-guanil 1-ureido-fenilacetamido- illetve -tienilacetamido-penicilánsavak előállítására

3 160639 4 magas koncentrációkban hatásos, és emberen keletkezett fertőzéseknél csak injekció formá­jában való adagolás esetén használható. Találmányunk tárgya Gram-pozitív és Gram­negatív baktériumok által — beleértve a Pseu­domonas aeruginosa által — okozott fertőzések kezelésére alkalmas vegyületek előállítása. Ugyancsak a találmány tárgya olyan vegyüle­tek előállítása, melyek a kívánt aktivitást igen . kis koncentrációban is képesek biztosítani. A fenti célkitűzésnek megfelelően találmá­nyunk tárgya eljárás I általános képletű ve­gyületek és ezek nem toxikus, gyógyászatilag alkalmazható sóinak előállítására. Az I általá­nos képletben R II vagy III általános képletű csoport, és R1, R 2 és R 3 hidrogénatom, rövid­szénláncú alkanoilamino-, amino-, hidroxil-cso­port, rövidszénláncú alkil- vagy rövidszénláncú alkoxigyök, klór-, jód-,_ bróm- vagy fluoratom. Az eljárás során a IV általános képletű vegyü­letet, melyben R a fent megadott jelentésű, vagy ennek nem-toxikus, gyógyászatilag alkal­mazható sóját valamilyen guanilkarbamoilező szerrel reagáltatjuk, bázis jelenlétében, 6 feletti pH-értéken, —20 és +50 °C közötti hőmérsék­lettartományban . Az említett nem-toxikus, gyógyászatilag al­kalmazható sók a savas karboxil-csoport nem­-toxikus, gyógyászatilag alkalmazható sói, pl. nátrium-, kalcium-, alumínium- vagy ammó­niumsói, valamint aminokkal alkotott nem­-toxikus, szubsztituált ammóniumsói, pl. tri­-(rövidszénláncú)-all kilaminokkal, prokainnal, di~ benzilaminnal, N-benzil^-fenetilaminnal, 1--efenaminnal, N,N-dibenziletiléndiaminnal, de­bidroabietilaminnal, N,N'-bisz-dehidroabietilén­diaminnal, N-(rövidszénlánoú)-alkilpiperidinnel, pl. N-etilpiperidinnel, és más, benzilpenicillm­nel sóképzésre használt aminokkal alkotott sók. A találmány szerinti eljárás során alkalma­zott guanilkarbamoilezőszereket különböző, az irodalomban ismert módszerekkel állítjuk elő, a legalkalmasabb ezek közül a J. Thiele és E. Uhlfelder [Ann., 303, 107 (1898)] által leírt mód­szer. Tipikus guánilkarbamoilezőszer a 4-guanil­szemikarbazid, és salétromsavas, vagy salét­romossav forrás, vagy valamilyen oxidálószer, pl. jód vagy egy ezzel egyenértékű szer, pl. nátriunihipoklorit vagy hipoklórossav vagy klór. Előnyös az oxidációt elegendő bázis jelenlété­ben végrehajtani, ami azért szükséges, hogy semlegesítse az acilhidrazid hidrazid részének végtermékévé, nitrogénné történő oxidációja so­rán keletkezett savat. így, ha jódot alkalma­zunk, hidrogénjodid keletkezik. Szerves vagy szervetlen bázisok egyaránt alkalmasak. Felté­telezhető, hogy ezek a reakciók azidoformil­guanidin és/vagy guanilizocianát intermedier képződéséhez vezetnek, melyek a penicillin a­-aminocsoportjával reagálva alkotják a kívánt a-guanil-ureidopenicillint, azonban ez csak el­méleti meggondolás és nem feltétlenül szüksé­ges a találmány szerinti eljárás végrehajtása során. Az amidinokarbamoil kifejezés a guanil­karbamoil elnevezés ismert szinonimája. Az itt és az igénypontokban alkalmazott „rö­vidszénláncú alkil" kifejezés alatt egyenes vagy 5 elágazó, 1—6 szénatomos, telített alifás gyökök értendők. Hasonlóképpen, ha a „rövidszénláncú" kifejezés egy másik csoport megjelölésének egy része, pl. a „rövidszénláncú alkoxi" kifejezés­ben, ez olyan pl. alkoxi-csoportot jelent amely-10 nek alkilrésze megfelel a „rövidszénláncú alkil" kifejezésre leírtaknak. A találmány szerint alkalmazott oldószerek a szakemberek számára jól ismertek, ilyen pl. a víz, dimetilformamid, dimetilszulfoxid, kloro-15 form, tetrahidrofurán, n-pentán vagy metilén­klorid. A legelőnyösebb oldószer a víz. Bár a legtöbb reakciót nem befolyásolja a reagensek mólaránya, a maximális termelés el­érése szempontjából előnyösen guanilkarbamoi-2G lezőszer mólfelesleget alkalmazni. A legjobb eredményeket 1,0—1,5 mól guánilkarbamoilező­szer per mól penicillánsav aránynál kapjuk. A fenti eljárás során alkalmazható legelő-25 nyösebb bázisok a szerves bázisok, pl. piridin, N-metilpiperidin, tri-<(rövidszénláncú)^a]kilami­nok stb. A legelőnyösebb bázis a piridin és tri­etilamin. A pH-érték a reakció alatt előnyösen 6 felett tartandó, és ugyancsak előnyös a reak-20 ciót keveréssel végezni. Mint a legtöbb kémiai reakciónál, itt is al­kalmazhatók a leírtaknál magasabb vagy ala­csonyabb hőmérsékletek is. Azonban az itt le-35 írtaknál sokkal magasabb hőmérséklet a sok mellékreakció miatt csökkent termékképződés­hez vezet, míg a jóval alacsonyabb hőmérsék­letek a csökkent reakciósebesség miatt alacsony termelést, vagy igen hosszú reakcióidőt okoz-40 nak. Maximális termelés szempontjából előnyös —20 és +50 °C közötti, legelőnyösebben 0 és 20 °C közötti hőmérsékleteket alkalmazni. A penicillin oldallánc a-szénatomja (melyhez a 3-guanil-l-ureido-kapcsolódik) aszimmetrikus 45 szénatom, és ezért a találmány szerinti vegyü­letek két optikailag aktív formában (a D- és L-diasztereomerekként), valamint DL alakban, amely a két optikailag aktív forma keveréke, lehetnek jelen; mindegyik ilyen alak a talál-50 mány oltalmi körét képezi, de a D-alak az elő­nyös. Ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartoznak a könnyen hidrolizálható észterek, melyek kémiai vagy enzimes hidrolízissel a szabad savvá hidrolizálhatók, amint azt a 55 684 288 sz. belga és a 3 399 207 sz. USA sza­badalmi leírás ismerteti. A találmány szerinti diasztereomerekre vonat­kozó előző meggondolásokkal kapcsolatban megjegyzendő, bogy az oldallánc aszimmetriás „_ szénatomja által okozott két izomeren kívül sok más izomer is lehetséges a 6-aminopemcil­lánsav magban jelenlevő aszimmetrikus szén­atomok jelenléte következtében. Ezek a további izomerek azonban nem különösen jelentősek,, es mivel a fermentációs eljárás termékeiként ké-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom