160638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,4-oxidiazol-származékok előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1970. II. 26. (BE—4038) Német Demokratikus Köztársaság-toeli elsőbbsége: 1969. VII. 28. (WP 12 p/141486) Közzététel napja: 1971. X. 15. Megjelent: 1973. IX. 28. 160638 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 103/00; C 07 d 85/52 Feltaláló: Dr. Brachwitz Hans vegyész, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Berlin-Chemie cég, Berlin-Adlershof, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás 1,2,4-oxadiazol-származékok előállítására A találmány tárgya a csatolt rajz szerinti (I) általános képletű l,2,4-oxadiazol-3nkanbonsavamidok előállítására; e képletben R egy adott esetben halogénnel szubsztituált 1—6 szénatomos alkilgyököt vagy egy adott esetben egy 5 vagy több halogénatomimal, 1—6 szénatomos alkoxigyökkel vagy nitro-csoporttal szubsztituált ariigyököt képvisel. Az irodalomban mindezideig csak kevésszámú 10 ilyen típusú vegyületről található említés. Ide tartozik az 5-fenil-l,2,4-oxadiazol-3-karbonsavamid, amelyet E. Ponzio és E. Durio [Gazz. chim, ital. 60, 436 (1930)] oly módon állított elő, hogy az a-hidroximino-acetamidoxim benzoile- 15 zésével nyert «t-hidroximino-OJbenzoil-acetamidoximot ecetsavanhidrides vízlehasítás útján 3--tíanc~5-fenil-l,2,4-oxadiazollá alakították át, majd ez utóbbit vizes sósavoldattal elszappanosították. Ponzio szerint [Gazz. chim. ital. 62, 20 415 (1932)] az 5-fenil-l,2,4-oxadiazol-3-karbonsavamid akkor is keletkezik, ha benzoilamino-furazánt kálium-etiláttal kezelnek. Ezeknek az előállítási módszereknek azonban nincs semmi gyakorlati jelentőségük, mert a szükséges 25 kiindulási vegyületek nehezen hozzáférhetőek. Előállította az 5-fenil-l,2,4-oxadiazol-3-karbonsavamidot G. Strani és A. M. Garau is [Gazz. chim. ital. 93, 482 (1963)], akik az a- 30 -etoxi-ia-oxo-acetamidoximot benzoilezték, az így nyert O-benzoil-származékot 5-fenil-l,2,4-Hoxadiazol-34carbonsavas etilészterré alakították át és ez utóbbit ammóniával reagáltatták. M. Ruecia és N. Vivona (Ann. Chim. 58, 484 (1968)] szintetizálta a megfelelő 5-metil-származékot oly módon, hogy az ia-etoxÍHa-oxo-acetamidoximból előbb «-aminoHa-oxo^acetanüdoximot, ebből pedig ía-aminc~<a-oxo-0-acetil-acetamidoximot állítottak elő, amelyet azután gyűrűzárásnak vetettek alá, továbbá oly módon is, hogy 2-metil-imidazolont nitrozáltak nátrium-etilát jelenlétében. A Strani és Garau, valamint Ruecia és Vivona által leírt eljárások az (I) típusú vegyületeknek laboratóriumi méretekben való előállítására alkalmasak. E módszereknek laboratóriumi méreteket túllépő arányokban való alkalmazása azonban gazdaságossági okokból előnytelen, mivel a szükséges kiindulási vegyületek ill. közbenső termékek szintézise viszonylag munkaigényes és általában nem érhetők el kielégítő hozamok. Jelen találmány célja egy egyszerű és gazdaságos módszer kifejlesztése volt az (I) képletű vegyületek előállítására. A feladat abból állt, hogy egy olyan megoldást találjunk, amely az (I) képletű vegyületek előállítását teszi lehetővé 160638