160605. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált szulfonilkarbamidok előállítására
I szulfoxid és nitrobenzol jöhetnek figyelembe, mivel ezek oldják legjobban a használt kiindulási vegyületeket. Az így kapott I általános képletű termékek § kívánságra átalalsítihatók alkálifém- vagy alkáliföldfémhJdroxidoJdcai fiziológiailag elviselhető alk&Ufem.» V«gy alkáliföldfémsóikká. A kiindulási anyagként használt IIa és lib jo általános képletű vegyületek szintén újak, és felhasználhatók szulfonilkartoajnidok és az amid-nitrogénatomon szíuíbsztituált más származékok előállítására. 15 A Ha általános képletű szulfonamidok úgy állíthatók elő, hogy 1,2,3,4-tetraihidroizokinolin-6-szulfonamidot, illetve 2,3,4,5-tetrahidro-lH-3-tbenzazepir^7-sziuJfonamidot vagy egy IV képletű acilhalogeniddel — ebben a képletben ^ Rí és A a fenti jelentésűek, és Hal halogénatomot jelent — célszerűen oldószer, például piridin, jelenlétében, vagy egy V képletű karbonsavval -~ ebben a képletben Rí és A a fenti jelentésűek — egy aktivátor, például tionilklorid vagy ditíklofhexilkarbodiimid, jelenlétében reagáltatunk. Előáüítihatók azonban egy VI képletű szulfoklorid — ebiben a képletben R|, A és n a fenti jelentésűek — és ammónia reakciójával is. A IIb képletű szulfonilkarbaminsavészterek a fent említett Ha képletű új szulfonamidok és egy klórihangyasav-alkilészter reakciójával állítjuk elő. Az l,2,3,4-tetrahidroizQkinolin-7-<szulfQnamid és a 2,3,4,5-tetrahidro-lH-3-benzazepin-7-szulfonamid ugyancsak a? irodalomban eddig le nem írt vegyületek; 2-acetil-l,2,3,4-tetraMdroizokinoIinból, illetve 3-acetil-2,S! 4j5i-tetraíiidro-lH-3-.benz- ._ azepinekből álljthatók elő klórszulfonálás, majd a termék ammóniával való reagátótása, végül az árucsoport lehasftása útján. Az l,2,3,4-tetrahid~ roizokinolin-7-szulíonamidot az irodalomból ismert 2-acetil-7-amino-l,2,3,4'Mrahidroizokiiiolinfopl az amiíií»csoportn,ak módosított Sandmeyer-reakcióval klórsaulfanilcsoporttá való átalakításával, ammóniával való reakcióval és a 2-helyzetű aoetpcsoportnak híg ásványi savval való lefoasításával állítjuk elő, [Meerwein és munkatársai: Oem. Ber. 9Q, 841 (1957)], Végül 50 a VI képletű, szintén új sailfokloridokat a megfelelő 2-feeiyz@-tfeen acileze.tt 7'amino-4,2,3,4--tetrahidroizokinolinokból, illetve 3-Jielyzetben acjlezett 7-an»n<i-8>3,4,5-tetraMdrO"lH-3Jbenzazepinekíjől az amjnocsoportnak módosított 55 Sandmeyer-reakcióval (lásd fent) klór&zulfonilcsoportra való Wcsejséiésiével vagy a megfelelő 24*elyzetben acilezett lá.3I 4-tetí"afeidroizokinolinok, illetve megfelelő 3-feelyzetben acilezett 2,3,4,l 5i-tetr^hjdi».-lH^3-bemazepinek klórszulfo- M nálásávall állítjuk elő. A következő. A—-M példákban az új kiindulási vegyületek előállításét ismertetjük, gs 4 A) l,2,3; 4-tetrahidroizokinolin-7-«m»lfemamid-hidroklorid a) 175,2 g (1 mól) 2-acetü-Hl,2y 3,4-tetrahidroiaökinoíinnak 80 ml kloroformmal készült oldatát konyhasó és jég keverékével történő hűtés közben 8—15 °C belső 'hűméfflétóeten 844 g (7,24 mól) klórszulfonsavhoz cjjeipegtetjtik. A reakeiókev«rék®t éjjelen át 20 °C-on állni hagyjuk, majd fölös mennyiségű jégre csepegtetjük. A kapott keveréket kloroformmal ©xtraMljuk, és a kloroformos fázist megszárítjuk, leszűrjük, bepároljuk. , 232 g mézsűrűségű nyers szuifokloiidot kapunk. b) Az a) pontban kapott 232 g nyers 2-acetil-l,2,3,4-tetraihidroizokinolJ.n-7-szulfokloridot hígan folyósra melegítjük, és 600 ml tömény vizes ammóniaoldatiba keverjük. Egy óra hosszat keverjük és gyúrjuk; azután a színtelen csapadékot leszívatjuk, több ízben vízzel és egy ízben acetonnal mossuk, és 80 °C-on 0,1 torr nyomáson megszárítjuk. 17:2 g szulfonamidot kapunk. Olvadáspontja 220—224 °C. Összetétel: CuH14 N20 3 S (2154$) sarámított: C = 51,97%, H = 5/55%, N = 11,02%; talált: C «• 52,40%, H = 5,79%, N == 10,58%. c) 172 g 2-acetiM,2,3,4-tetralhidroizokinolin-7--szulfonamidot 1,4 liter 1:1 arányiban hígított sósavban 3 óra hosszat visszafolyatással forralunk. A végén aktívszenet adunk hozzá, és forrón átszűrjük celitrétegen. Az oldatot vákuumban kezdeti kristályosodásig koncentráljuk, majd lehűtjük- Leszívatás és szárítás után a kívánt vegyület 105 g hidrokloridját kapjuk. Olvadáspontja 2112—217 S C. (A szabad bázis 17-6—160 °C-on olvad). összetétel: CaHi3CM2 0 2 S (248,7) számított: C — 43,50%, H = 5,217%, N = 11*24%; talált: C = 43,30%, H = 5,35%, N == 10,09%, B) 1,2 v3,4-«Tetrahidroizokinolin-7-s?ulifonamid-íhidroklorid a) 7,61 g (0,040 mól) 2-acetil-7-amino-l,2,3,4--tetrahidroizokinolint [olvadáspontja 107—108 °C; az irodalom szerint az olvadáspontja 109— 111 °C; E- Ochiai és T. Nakagome: Chem. Pharm. Buli (Jap,) 6, 497 (1958)] feloldunk 8,4 ml tömény sósavban, és legfeljebb +5 °C belső hőmérsékleten 3,04 g (0,044 mól) nátriummtritnek 6 ml vízzel készült oldatával diazotáljuk. A diazom'umsó oldatot 3,04 g (0,032 mól) vízmentes magnéziumkl«oriddal reagáltatjuk, 30 °C-ra melegítjük és gyorsan belekeverjük 2,2 g 2
