160578. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyomornedveknek ellenálló és a vékonybélbe oldódó zselatinkapszulák előállítására
16057S eljárások használhatók, mint a gyomornedveknek ellenálló bevonattal ellátott tabletták és drazsék előállítására. Hátrányként a Czetsch— Lindenwald-diéle közlemény azt állapítja meg, hogy ugyan egy rövid ideig tartós film felvihető, ez azonban sem kedvezőtlen tárolási körülményeknek, sem a gyoimornedv hatásának nem áll ellen. Ebihez járul, hogy ma az egyetlen módszer arra a célra, hogy a lágy zselatinkapszulákat gyomornedvek hatásával szemben ellenállóvá tegyük, a formaldehiddel végzett keményítős. A szakember számára azonban ismert volt, hogy ezek a bevonatok azzal a döntő hátránynyal rendelkeznek, hogy zselatinkapszulákra kevésbé tartósak. Az ún. babhéj-effektus játszódik le, a lakkburok megrepedezik és végül lepattogzik. A lakk-ibevonat ezért többnyire kis mennyiségek esetében alkalmas, így pl. rövid klinikai kísérletek céljára. A zselatinkapszulák bevonásának nehézségeit tehát elsősorban a repedések keletkezése, a lepattogzás és az egyenlőtlen lakk-<felvitel jelentik. Fel kell tételeznünk, hogy ezek a jelenségek a sima kapszula-felülettel vannak összefüggésben, amelyen a lakk-réteg nem kielégítően kötődik. Az olyan kísérletek, amikor a kapszula felületét víz-alkohol elegyekkel permetezték be a lakk jobb tapadásának elérése céljából, nem vezettek a kívánt eredményre. A kapszula-burok meglágyult, deformálódott és a kapszulázott hatóanyag nedvesedés miatt aktivitás-,veszteséget mutatott. A találmány tárgya eljárás szállítható és raktározható, gyomornedveknek ellenálló, vékonybélben oldódó zselatinkapszulák előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a szokásos, gyomornedveknek nem ellenálló, hatóanyaggal vagy hatóanyagokkal töltött zselatinkapszulákat rászórás útján olyan elő-liafckal vonjuk be, amely egy mind vízben, mind szerves oldószerekben teljesen vagy részben oldódó, filmképző kolloidot vagy több ilyen kolloidból álló elegyet tartalmaz, majd ezután önmagában ismert módon egy gyomornedveknrtk ellenálló lakkal vonjuk be. Meglepő módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti, speciális elő- vagy alsó lakk-réteg alkalmazásakor, amellyel még nem érjük el, hogy a kapszula a gyomornedveknek ellenálljon, az ezt követő gyomornedveknek ellenálló lakk-réteg kifogástalanul felvihető, a termék nem rendelkezik a fentiekben ismertetett hátrányokkal. Az előlakk mind szerves oldószerekben, ill. szerves oldószer elegyekben, mind vízben teljesen vagy részben, előnyösen nagy részben oldódó, filmképző anyagot vagy több ilyen anyag keverékét tartalmazza. A közbenső rétegként, ill. előlakként pl. az alábbi anyagok jönnek számításiba: Hosszúszénláncú zsírsavak, előnyösen 12—!18 szénatomos zsírsavak polietilénglikolészterei; hosszúszénláncú zsírsavak, előnyösen lí2—>18 szénatomos lü 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 zsírsavak polietilénglikolszorbitánészterének éterei; olyan zsíralkilkénsavészterek alkálisói, amelyek a zsíralkilrésziben előnyösen. 12—18 szénatomot tartalmaznak; karboxivinilpolimerek {az akrilsavpolimerek is) és cellulózéterek, így a különböző alkilezési fokú cellulóz alkiléterei vagy hidroxialkiléterei, különösen a oellulózmetiléter. Ilyen anyagokként előnyösen különböző molekulasúlyú polivinilipirrolidonokat, előnyösen 104 —10 6 molekulasúlyú polivinilpirrolidonokait vagy hiidroxilmetilpropilcellulózt vagy a két anyag elegyeit alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított, gyomornedveknek ellenálló kapszulák előnyeinek bizonyítására 300 g a találmány szerinti eljárással előállított kapszulát és 300 g előlakk alkalmazása nélkül, csak cellulózacetátftalát-lakkal bevont, egyébként ugyanolyan összetételű kapszulát 450 g drazséval együtt (ezek arra szolgáltak, hogy a készítményt erősebben terheljék) kb. 30 éühosszúságú tetraéderes keverőibe helyeztük és a keverőt percenként kb. 15 fordulattal üzemeltettük. Kát óra múlva kivettük a kapszulákat és összehasonlítottuk egymással. Azt találtuk, hogy csaknem az összes olyan kapszula esetén, amelyet előlakk nélkül állítottunk elő, megfigyelhető volt, hogy a kapszula felületét borító lakk levált, míg a találmány szerinti eljárással előállított kapszulák esetében ez a jelenség a kapszuláknak csak kb. 1—i2%-ánál lépett fel. Ennek megfelelően az ezt követő gyomornedv-reziszteneia vizsgálat csak a találmány szerinti eljárással előállított kapszulák esetében adott kifogástalan eredményeket. iEgy második vizsgálatot is végeztünk, a találmány szerinti eljárással lakkozott kapszulákat és az előlakk használata nélkül, csak cellulózacetátftalát-lakkal lakkozott, egyébként ugyanolyan összetételű kapszulákat 14 napon át, 40 °C-on inkubátorban tároltuk. A tárolás utáni vizsgálat azt mutatta, hogy az előlakk alkalmazása nélkül előállított kapszulák esetében a lakkfilm mechanikailag könnyen eltávolítható volt, aminthogy elvált a kapszulától, míg a találmány szerinti eljárással előállított kapszulákon ez a jelenség nem lépett fel A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. A kapszulák megtöltésére példaképpen pankreatint használtunk, tetszés szerint egyéb hatóanyagokat is alkalmazhatunk a zselatinkapszulában. 1. példa: 50 kg, pankreatinnal töltött „Snap fit Größe O" kemény zselattinkapszulát először az alábbi oldattal vontunk be: cellulózaoetátftalát 0,13 kg, polivmilpirrolidon (mólaúly kb. 25 000) 0,028 kg, alkohol 5,6 1, metilénklorid 5,5 1. 2
