160518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-származékok előállítására
7 forrnil-csoportját közvetlenül alkoxikarbonilcsoporttá oxidálhatjuk melyet kívánt esetben észterezhetünk vagy amidálbatunk. A kapott aldehideket, észtereket, atmidokat és étereket kívánt esetben ismert módon hidrái- 5 hatjuk, epoxidálhatjuk, episzulfidáihatjuk vagy hi droh alogénezhet j ük. Az (I) képletű vegyületekben levő kettőskötéseket katalitikus hidrogénezéssel inéra szerves oldószerben (pl. metanolban szobahőmér- 10 séklat és az oldószer forráspontja közötti hőfokon, normál vagy nagyobb nyomáson hidráihatjuk. Katalizátorként pl. Raney-nikkelt vagy nemes-fémeket (pl. platinát vagy palládiumot) alkalmazhatunk. i5 A (I) képletű vegyületek epoxidálását célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy a vegyületet iners oldószerben {előnyösen halogénezett szénhidrogénben pl. metilénkloridban vagy kloroformban) oldjuk és 0 °C és szobaíhőmérsék- 2Q let közötti hőfokon szerves persavval (pl. perbenzoes avval, m-klór-perbenzoesavval vagy perftálsavval) kezeljük vagy az (I) képletű vegyületet vízben szuszpendáljuk és annyi iners oldószert (pl. dioxán't, tetrahidrof uránt, 1,2-dimet- 25 oxi-etánt) adunk hozzá, hogy hoimoigén tömény oldat képződjék, majd az oldathoz 0 q C és szobahőmérséklet közötti hőfokon részletekben N^brómszukciniimidet adunk. A képződő brómhidrint alkáliákkal (előnyösen nátriummetiláttal fl metanolban) simán a kívánt epoxiddá alakít- * hatjuk. Az (I) képletű •vegyületékben a kénhidat többféleképpen vihetjük be. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az (I) képletű vegyület halogén- 3 hidrinjét — előnyösen brómhidrinjét — tiokarbamiddal reagáltatjuk, mikoris előbb izotiuroniumsó képződik. Az izotiuraniumsót oly módon is képezhetjük, hogy tiofcarbamidot enyhe körülmények között ásványi sav jelenlétében valamely (I) képletű vegyület epoxidjávai reagáltatunk. A kapott izotiuTioniumsókat bázissal történő kezeléssel könnyen a kívánt (I) képletű epitiovegyületekké alakíthatjuk. 45 Az (I) képletű vegyületek halogénezését pl. célszerűen oly módon végezhetjük el, hogy a terméket iners oldószerben (pl. valamely éterben pl. etiléterben vagy valamely alkanolban, előnyösen metanoban vagy etanolban) oldjuk, az oldatot alacsonyabb hőmérsékleten (pl. —20 °C ós — 25 °C közötti hőfokon) vagy 0 °C és szobahőmérésklet közötti hőmérséklet-tartományban hidrogíénlhalogeniddel telítjük és a reakcióelegyet a szokásos módon (pl. vákuum- 5 ban töriténő kíméletes bepárláissal, a koncentrátum éterben való felvételével, savmentesítéssel, szárítással majd az extrákt ismételt bepárlásával) feldolgozzuk. Amennyiben a fent említett alacsony hőmérsékleten dolgozunk, a vegyület kizárólag terminálisán monoihalogérueződik, míg 0 °C körüli vagy ennél magasabb hőmérsékleten halogénezve valamennyi jelenlevő kettőskötésire hidrogénhalogenid additional. 65 8 Az (I) képletű vegyületek kártevők irtására alkalmasak. A mind ez ideig ismert legtöbb kártevőirtászerrel ellentétben — melyek az; állatok kontakt- vagy szájon át haltó -méregként megölik, megbénítják vagy elűzik — az (I) képletű vegyületek az állati szervezet hormonrendszerébe avatkoznak: be. Az (I) képletű vegyületek pl. rovaroknál az imágóvá történő átalakulást, a fejlődőképes tojások lerakását és a lerakott normál tojások fejlődését megzavarják. A generációs folyamat megszakad és az állatok indirekt módon elpusztulnak. A találmányunk szerinti eljárással előállított vegyületek gerincesekkel szemben gyakorlatilag nem imérgezőek. Az (I) képletű vegyületek toxioitása 1000 mg/kg feletti érték. Az új vegyületek' továbbá könynyen lebomlanak és ezért a felhalmozódás veszélye kizártnak tekinthető. Az (I) képletű vegyületeket ezért állatok, növények, raktárak és textiliák kártevőinek irtására veszélytelenül felhasználhatjuk. Az (I) képletű vegyületek gerinctelen állatok irtására különösen előnyösen alkalmazhatók. A kívánt hatás eléréséhez általában 10~~n—10~" g/cm2 hatóanyagkoncentráció elégséges. A hatóanyagot pl. emulziók, szuszpenziók, beporzó készítmények, oldatok vagy aeroszolok alakjában alkalmazhatjuk. Bizonyos esetekben a védendő tárgyat (pl. élelmiszereket, vetőmagvakat, textiliákat) közvetlenül impregnálhatjuk a hatóanyaggal ill. oldatával. A hatóanyagot továbbá olyan alakban is felhasználhatjuk melyből csak külső körülmények hatására (pl. nedvességgel való érintkezéskor vagy az állati testben) szabadul fel. Eljárhatunk oly módon is, hogy az (I) képletű vegyületeiket más ismert kártevőirtószerekkel együtt alkalmazzuk. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. Az alábbiakban közölt kísérleti jelentésekben a találmány néhány foganatosítási módját és kiviteli alakját példálódzó jelleggel részletesebben ismertetjük. 1. példa: 77,2 g 7-metil-non-i6-cisz/traínsz-én-3-ont 80 ml vízmentes éterbe viszünk be és óvatosan 12,2 g magnéziumból és 118 g p-dibrámbenzolból 500 ml vízmentes éterben készített p-brctm-fenil-magnéziumbromid-oldathoz csepegtetünk. A reakcióelegyet 80 percen át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A képződő Grignard-komplexet jéghűtés közben 30 g ammóniumkloirid 125 ml vízzel képezett oldatának becsepqgtetése útján megbontjuk. A gélszerűen kiváló magnéziumhidroxidot az átlátszó éteres réteg dekantálása után 1000 ml telített ammóniumklorid-oldaittal elegyítjük és éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres kivonatokat telített amimóniumklorid-oldattal majd vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó 3-(p-bróm-fenil)-7-:metilJ non-6-cisz)-transz-én-3-olt koivasavgélen történő kromatagrafálással (elu-4
